Elő-szektariánus buddhizmus
Az elő-szektariánus buddhizmus, korai buddhizmus, legkorábbi buddhizmus vagy eredeti buddhizmus Gautama Buddha tanításaira és a korabeli szangha közösségi szerveződéseire utal, mielőtt létrejött volna a buddhizmus megannyi irányzata.
Az elő-szektariánus buddhizmus néhány tartalma és tanítása a legkorábbi buddhista szövegekhez vezethető vissza, amelyek ezáltal szintén tekinthetők szektásnak.[1][2][3]
Időtartama
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az elő-szektariánus buddhizmus a buddhizmus azon időszakára utal, amely a Buddha parinirvánájától számított 100 évig tartott, a buddhista közösség (szangha) legelső felbomlásáig. A legtöbb tudós szerint ez a szakadás valamikor a második és a harmadik buddhista zsinat között volt.[4]
Röviddel a második buddhista tanácskozás után történt az első jelentős szakadás. A legelső két iskola a szthaviraváda és a mahászánghika volt.[4]
A korai buddhizmus tanai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Módszertan
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Tudományos megközelítések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Schmithausen szerint a buddhizmus kutatói háromféle szemléletet képviselnek a korai buddhizmussal szemben:[5]
Szövegek összevetése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A jelenleg létező iskolák alapján nem lehet információt gyűjteni a legkorábbi buddhizmus tanairól, de még a korai buddhista iskoláktól sem, mivel azok is már az elejétől fogva szektásnak tekinthetők.[9]
A buddhizmus eredeti információinak megszerzéséhez az egyik módszer az, hogy a théraváda páli kánon legősibb létező szövegeit összevetik a szarvásztiváda, a múlaszarvásztiváda, a mahísászaka, a dharmaguptaka és egyéb iskolák fennmaradt szövegeivel,[10]
A legrégebbi szövegek a Szutta-pitaka négy fő nikájája (a Dígha-nikája, a Maddzshima-nikája, a Szamjutta-nikája és az Anguttara-nikája) valamint a szerzetesi szabályzatokat magába foglaló Vinaja-pitaka. A Szutta-pitakán belül is a egy-két vers számít a legrégebbinek.[11]
A források megbízhatósága és a legősibb tanítások megállapítása körül viták zajlanak.[12][13][14][6] Tillman Vetter szerint a legkorábbi szövegek összehasonlítása nem elegendő, más módszerekre is szükség van.[15]
Dhjána és belső megértés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A korai buddhizmus tanulmányozásának fő problémája a dhjána és a "belső megértés" közötti különbség.[13][16][6] A buddhista hagyományokban kétféleképpen használják a dhjánát.[12] Egyik hagyományban a megvilágosodáshoz el kell érni a belső látást (bódhi, pradzsná, kensó), míg más hagyományokban (jóga hagyományok) a dhjánát használják – ezt egyes szútrák elvetik, mondván, hogy azzal nem lehet elérni a végső megszabadulást.[13][16][6]
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Hurvitz, Leon (1976), Scripture of the Lotus Blossom of the Fine Dharma, Columbia University Press
- ↑ Jong, J.W. de (1993), "The Beginnings of Buddhism", The Eastern Buddhist, vol. 26, no. 2
- ↑ Warder, A.K. (1999), Indian Buddhism, 3rd edition
- 1 2 Cox 2004, 502. o.
- ↑ Bronkhorst, Johannes (1993), The Two Traditions Of Meditation In Ancient India, Motilal Banarsidass Publ.
- 1 2 3 4 Gombrich 1997.
- ↑ Davidson 2003, 147. o.
- ↑ Lopez.
- ↑ Hurvitz 1976.
- ↑ Warder 1999.
- ↑ Nakamura 1989, 57. o.
- 1 2 Bronkhorst 1993.
- 1 2 3 Vetter 1988.
- ↑ Schmithausen 1990.
- ↑ Vetter & 1988 ix.
- 1 2 bronkhorst 1993.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Anderson, Carol (1999). Pain and Its Ending: The Four Noble Truths in the Theravada Buddhist Canon. Routledge.
- Batchelor, Stephen (2012). A Secular Buddhism.
{{cite book}}:|journal=ignored (súgó) - Bucknell, Rod (1984). The Buddhist to Liberation: An Analysis of the Listing of Stages.
{{cite book}}:|journal=ignored (súgó) - Buswell, Robert E. (2004). Encyclopedia of Buddhism. Macmillan.
- Cox, Collett (2004). Mainstream Buddhist Schools. In: Buswell (ed.), "MacMillan Encyclopedia of Buddhism". Macmillan.
- Davidson, Ronald M. (2003). Indian Esoteric Buddhism. Columbia University Press. ISBN 0-231-12618-2.
- Gombrich, Richard F. (1997). How Buddhism Began. Munshiram Manoharlal.
- Harrison, Paul (2004). Mahasamghika School. In: Buswell (ed.), "MacMillan Encyclopedia of Buddhism". Macmillan.
- Hirakawa (1990). History of Indian Buddhism, volume 1. Hawai'i University Press.
- Hurvitz, Leon (1976). Scripture of the Lotus Blossom of the Fine Dharma. Columbia University Press.
- Lopez, Donald S. (1995). Buddhism in Practice (PDF). Princeton University Press.
- Nakamura (1989). Indian Buddhism. Motilal Banarsidas.
- Norman, K.R. (1992). The Four Noble Truths. In: "Collected Papers", vol 2:210-223. Pali Text Society, 2003.
- Norman, K.R. (1997). A Philological Approach to Buddhism. The Bukkyo Dendo Kybkai Lectures 1994 (PDF). School ofOriental and African Studies (University of London).
- Vetter, Tilmann (1988). The Ideas and Meditative Practices of Early Buddhism. BRILL.
