Elő-szektariánus buddhizmus
Az elő-szektariánus buddhizmus, korai buddhizmus, legkorábbi buddhizmus vagy eredeti buddhizmus Gautama Buddha tanításaira és a korabeli szangha közösségi szerveződéseire utal, mielőtt létrejött volna a buddhizmus megannyi irányzata.
Az elő-szektariánus buddhizmus néhány tartalma és tanítása a legkorábbi buddhista szövegekhez vezethető vissza, amelyek ezáltal szintén tekinthetők szektásnak.[1][2][3]
Időtartama[szerkesztés]
Az elő-szektariánus buddhizmus a buddhizmus azon időszakára utal, amely a Buddha parinirvánájától számított 100 évig tartott, a buddhista közösség (szangha) legelső felbomlásáig. A legtöbb tudós szerint ez a szakadás valamikor a második és a harmadik buddhista zsinat között volt.[4]
Röviddel a második buddhista tanácskozás után történt az első jelentős szakadás. A legelső két iskola a szthaviraváda és a mahászánghika volt.[4]
A korai buddhizmus tanai[szerkesztés]
Módszertan[szerkesztés]
Tudományos megközelítések[szerkesztés]
Schmithausen szerint a buddhizmus kutatói háromféle szemléletet képviselnek a korai buddhizmussal szemben:[5]
- A nikáják nagy része alapvetően egységes és autentikus[6]
- lehetetlen felkutatni és megállapítani a legkorábbi buddhizmus tanításait[7]
- óvatos optimizmus azzal kapcsolatban, hogy esetlegesen tényleg Buddha szavait örökítették tovább a szerzetesek szájról szájra.[8]
Szövegek összevetése[szerkesztés]
A jelenleg létező iskolák alapján nem lehet információt gyűjteni a legkorábbi buddhizmus tanairól, de még a korai buddhista iskoláktól sem, mivel azok is már az elejétől fogva szektásnak tekinthetők.[9]
A buddhizmus eredeti információinak megszerzéséhez az egyik módszer az, hogy a théraváda páli kánon legősibb létező szövegeit összevetik a szarvásztiváda, a múlaszarvásztiváda, a mahísászaka, a dharmaguptaka és egyéb iskolák fennmaradt szövegeivel,[10]
A legrégebbi szövegek a Szutta-pitaka négy fő nikájája (a Dígha-nikája, a Maddzshima-nikája, a Szamjutta-nikája és az Anguttara-nikája) valamint a szerzetesi szabályzatokat magába foglaló Vinaja-pitaka. A Szutta-pitakán belül is a egy-két vers számít a legrégebbinek.[11]
A források megbízhatósága és a legősibb tanítások megállapítása körül viták zajlanak.[12][13][14][6] Tillman Vetter szerint a legkorábbi szövegek összehasonlítása nem elegendő, más módszerekre is szükség van.[15]
Dhjána és belső megértés[szerkesztés]
A korai buddhizmus tanulmányozásának fő problémája a dhjána és a "belső megértés" közötti különbség.[13][16][6] A buddhista hagyományokban kétféleképpen használják a dhjánát.[12] Egyik hagyományban a megvilágosodáshoz el kell érni a belső látást (bódhi, pradzsná, kensó), míg más hagyományokban (jóga hagyományok) a dhjánát használják - ezt egyes szútrák elvetik, mondván, hogy azzal nem lehet elérni a végső megszabadulást.[13][16][6]
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Hurvitz, Leon (1976), Scripture of the Lotus Blossom of the Fine Dharma, Columbia University Press
- ↑ Jong, J.W. de (1993), "The Beginnings of Buddhism", The Eastern Buddhist, vol. 26, no. 2
- ↑ Warder, A.K. (1999), Indian Buddhism, 3rd edition
- ↑ a b Cox 2004, 502. o.
- ↑ Bronkhorst, Johannes (1993), The Two Traditions Of Meditation In Ancient India, Motilal Banarsidass Publ.
- ↑ a b c d Gombrich 1997.
- ↑ Davidson 2003, 147. o.
- ↑ Lopez.
- ↑ Hurvitz 1976.
- ↑ Warder 1999.
- ↑ Nakamura 1989, 57. o.
- ↑ a b Bronkhorst 1993.
- ↑ a b c Vetter 1988.
- ↑ Schmithausen 1990.
- ↑ Vetter & 1988 ix.
- ↑ a b bronkhorst 1993.
Források[szerkesztés]
- Anderson, Carol. Pain and Its Ending: The Four Noble Truths in the Theravada Buddhist Canon. Routledge (1999)
- Batchelor, Stephen. A Secular Buddhism (2012)
- Bucknell, Rod. The Buddhist to Liberation: An Analysis of the Listing of Stages (1984)
- Buswell, Robert E.. Encyclopedia of Buddhism. Macmillan (2004)
- Cox, Collett. Mainstream Buddhist Schools. In: Buswell (ed.), "MacMillan Encyclopedia of Buddhism". Macmillan (2004)
- Davidson, Ronald M.. Indian Esoteric Buddhism. Columbia University Press (2003). ISBN 0-231-12618-2
- Gombrich, Richard F.. How Buddhism Began. Munshiram Manoharlal (1997)
- Harrison, Paul. Mahasamghika School. In: Buswell (ed.), "MacMillan Encyclopedia of Buddhism". Macmillan (2004)
- Hirakawa. History of Indian Buddhism, volume 1. Hawai'i University Press (1990)
- Hurvitz, Leon. Scripture of the Lotus Blossom of the Fine Dharma. Columbia University Press (1976)
- Lopez, Donald S.. Buddhism in Practice. Princeton University Press (1995)
- Nakamura. Indian Buddhism. Motilal Banarsidas (1989)
- Norman, K.R.. The Four Noble Truths. In: "Collected Papers", vol 2:210-223. Pali Text Society, 2003 (1992)
- Norman, K.R.. A Philological Approach to Buddhism. The Bukkyo Dendo Kybkai Lectures 1994. School ofOriental and African Studies (University of London) (1997)
- Vetter, Tilmann. The Ideas and Meditative Practices of Early Buddhism. BRILL (1988)
