Szati (buddhizmus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szati (páli;[1] szanszkrit: smṛti) buddhista fogalom jelentése, amelynek jelentése tudatosság. A kifejezés az egyik spirituális vagy pszichológiai képességre vonatkozik (indrija), amely egyben a buddhista gyakorlatok fontos részét képezi. A hét megvilágosodási tényező közül az egyik. A „megfelelő tudatosság” vagy „helyes tudatosság” (páli: szammá-szati, szanszkrit: szamjak-smṛti) a nemes nyolcrétű ösvény hetedik eleme.

Meghatározása[szerkesztés]

Az egyik fontos théraváda Abhidharma szövegmagyarázat, az Abhidhammattha Szangaha a „szati” következő meghatározását tartalmazza:

„A szati kifejezés a szótövének jelentése „emlékezni”, azonban mentális tényezőként azt jelenti „tudatjelenlét” vagy a „jelenlétre való figyelés”, nem pedig a múltra való emlékezés képessége. A nem megingás jellemzi, például nem sodródni el a koncentráció tárgytól. Szerepe a zavartság hiányának elérése, amely megegyezik a nem-feledékenységgel. Ez a tudat gondnokként vagy gyámként viselkedik, amely létrehozza az objektív látásmódot. Közvetlen oka az erős megfigyelés (thiraszannyá) vagy a tudatosság négy alapja.[2]

A mahájána egyik fontos szövege, az Abhidharma-szamuccsaja a következőképpen határozza meg a smṛti fogalmát:

„Mi a smṛti? Nem engedni, hogy a tudat elábrándozzon. A szerepe az, hogy megakadályozza, hogy a koncentrációt bármi megzavarhassa.[3]

A tudatosság nem csupán a „jelen történések pillanatról pillanatra történő tudatosságát” jelenti, hanem egyben figyelemmel lenni a jövőbeli következményekre is. Valójában „a szanszkrit [smrti] (és az annak megfelelő páli szati) elsődleges értelme felhalmozás vagy felidézés”.[4]

A gyakorlat[szerkesztés]

A tudatosság, amely többek között a dolgok (főleg a jelen pillanatra vonatkozóan) valóságának figyelmes ébersége, a „tévedés” vagy „tévelygés” ellentéte (páli: moha) és a nirvána eléréséhez szükséges öt erősség közül az egyik (páli: bala). A tudatosság képessége erőt jelent, amennyiben tiszta megértéssel párosul. A nirvána tudatállapotában a kapzsiság, a gyűlölet és a tévelygés nincs már jelen.

Ánápánaszati[szerkesztés]

Az ánápánaszati (páli; szanszkrit: ánápánasmṛti; kínai: 安那般那; pinjin: ānnàbānnà; szingaléz: ආනා පානා සති) jelentése „tudatos légzés” (a „szati” jelentése tudatosság; az „ánápána” jelentése légzés), amely egy buddhista meditációs technika, amely népszerűnek számít a tibeti, a zen, a tientaj és a théraváda buddhizmusban, valamint a nyugati tudatosság programokban (pszichológia). Az ánápánaszati meditációban a gyakorlat a lélegzet közbeni mozgás okozta tapasztalások figyelése a tudatosság kialakítása céljából. A hagyomány szerint az ánápánaszati technikát Buddha tanította a különböző szútrákban (páli: szutta), például az Ánápánaszati-szuttában (MN 118).[5]

Szatipatthána[szerkesztés]

Buddha a tanítványai számára a tudatosság (szatipatthána) kialakítását tanácsolta a mindennapi életben, illetve a test, az érzések, a tudat és a dharma nyugodt éberségének fenntartására ösztökélte őket. A tudatosság gyakorlata támogatja azt az elemzést, amely a bölcsesség fellépéséből (páli: pannyá, szanszkrit: pradzsnyá) fakad.[6] Buddha tanításának az újszerűségét az jelentette, hogy ötvözte a meditációs stabilizációt és a megszabadító belátást.[7]

Vipasszaná[szerkesztés]

A vipasszaná (páli) kifejezést általában a vipasszaná meditációra használják, amelyben a szatipatthána, a tudatosság négy alapját vagy az ánápánaszatit (a légzés tudatossága) arra használják, hogy bepillantást nyerjenek a dolgok állandótlan természetébe. A vipasszaná a buddhista hagyományban „belátást” jelent a valóság igaz természetébe.[8][9]

A théraváda értelmezés szerint ez a létezés három jellemzője (állandótlanság, a szenvedés és az éntelenség). A mahájána értelmezésben a belátás az ürességre, a dharmatára (két igazság tana) vonatkozik.[10]

A vipasszaná a két fő buddhista ösvény közül az egyik (a másik a szamatha (páli; szanszkrit: samatha).[11] Bár mindkét fogalom szerepel a Szutta-pitakában, Gombrich és Brooks szerint a kettő megkülönböztetése a Szutta-pitaka körai értelmezéséből ered, nem pedig magából a szuttából.[12] A különböző hagyományokban nem értenek egyet abban, hogy melyik gyakorlat hova tartozik.[13] A mai théraváda ortodoxia szerint a szamatha a vipasszaná előkészítő gyakorlatának számít.

A vipasszaná meditációt a vipasszaná mozgalom tette népszerűvé a Nyugat számára,[14] amelyben a Szatipatthána-szutta kapta a legfontosabb szerepet.

Szampadzsannya, apramáda és atappa[szerkesztés]

A buddhista gyakorlatban a tudatossághoz tartozik még a szampadzsannya (tiszta megértés) és az apramáda (éberség).[15] Mindhárom fogalom tudatosságot jelent, azonban ezen belül mindhárom meghatározott jelentéssel bír.

A Szatipatthána-szuttában a szati és a szampadzsannya kiegészül az atappa (páli; szanszkrit: átapa – „lelkesség”) fogalmával és a három együttesen jelenti, hogy „megfelelő figyelem” (páli: joniszo maniszikara, szanszkrti: jonisasz manaszkára), avagy „bölcs elmélkedés”.[16]

Magyar Páli Szanszkrit/Nepáli Kínai Tibeti
tudatosság/éberség szati smṛiti स्मृति 念 (nian) trenpa (wylie: dran pa)
tiszta megértés szampadzsannya szampradzsnyána संप्रज्ञान 正知力 (cseng csi li) sheshin (wylie: sesz bzhin)
éberség appamada apramáda अप्रमाद 不放逸座 (pu fang ji cuo) bakjö (wylie: bag jod)
lelkesség atappa átapaḥ आतप 勇猛 (jong meng) nyima (wylie: nyi ma)
figyelem manaszikara manaszkára मनस्कारः 如理作意 (ru li cuo ji) jila dzsejpa (wylie: jid la bjed pa)
tudatosság alapja szatipatthána szmṛtjupaszthána

स्मृत्युपस्थान

念住 (nian-csu) trenpa nejbar zagpa (wylie: dran pa nye bar gcsag pa)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sati. The Pali Text Society's Pali-English Dictionary. Digital Dictionaries of South Asia, University of Chicago
  2. What is Mindfulness? From the Buddha to Contemporary Western Teachers
  3. Guenther (1975), Kindle Locations 444-445. o.
  4. 18. Tudat és Élet konferencia". Mindandlife.org. (Hozzáférés: 2015. május 14.)
  5. A páli kánonban az ánápánaszatival kapcsolatos instrukciókat egy vagy négyszer négyes csoportban (tetrádban) határozzák meg. Ez utóbbiak közül a leghíresebb az Ánápánaszati-szutta, amely a Maddzshima-nikája 118. szuttája (lásd pl.: Thánisszaró, 2006).
  6. www.mindandlife 18. Tudat és Élet konferencia. Mindandlife.org
  7. Alexander Wynne, The origin of Buddhist meditation. Routledge, 2007, 73. o.
  8. Essentials of Mahamudra: Looking Directly at the Mind, by Khenchen Thrangu Rinpoche. Amazon.com. (Hozzáférés: 2013. május 30.)
  9. Henepola Gunaratana, Mindfulness in plain English, Wisdom Publications, 21. o.
  10. Defined by Reginald A. Ray: "Vipashyana," by Reginald A. Ray. ''Buddhadharma: The Practitioner's Quarterly'', Summer 2004. Archive.thebuddhadharma.com. (Hozzáférés: 2013. május 30.)
  11. What is Theravada Buddhism?. Access to Insight. Access to Insight. (Hozzáférés: 2013. augusztus 17.)
  12. Brooks 2006.
  13. Schumann 1974.
  14. McMahan.
  15. "Mindfulness and the Mind," - Subhuti. Madhyamavani Online
  16. "Mindfulness Defined," Thanissaro Bhikku. 2. o.

Források[szerkesztés]

  • Boccio, Frank Jude (2004). Mindfulness Yoga: The Awakened Union of Breath, Body and Mind. ISBN 0-86171-335-4
  • Brahm, Ajahn (2005). Mindfulness, Bliss, and Beyond: A Meditator's Handbook. Wisdom Publications. ISBN 978-0-86171-275-5
  • Guenther, Herbert V. & Leslie S. Kawamura (1975), Mind in Buddhist Psychology: A Translation of Ye-shes rgyal-mtshan's "The Necklace of Clear Understanding" Dharma Publishing. Kindle Edition.
  • Gunaratana, Bhante Henepola (2002). Mindfulness in Plain English. Wisdom Publications. ISBN 978-0-86171-906-8
  • Hanh, Thich Nhat (1996). The Miracle of Mindfulness: A Manual on Meditation. Beacon Press.
  • Weiss, Andrew (2004). Beginning Mindfulness: Learning the Way of Awareness. New World Library
  • Siegel, Ronald D. (2010). The Mindfulness Solution: Everyday Practices for Everyday Problems. The Guilford Press. ISBN 978-1-60623-294-1
  • Hoopes, Aaron (2007). "Zen Yoga: A Path to Enlightenment through Breathing, Movement and Meditation". Kodansha International.

További információk[szerkesztés]