Négy gondolatébresztő látvány
| A sorozat témája Buddhizmus |
|---|
 |
|
|
|
Körvonalakban |
A négy látvány (négy gondolatébresztő látvány vagy négy gyötrelmes látvány) a Gautama Sziddhártha életéről szóló legendában szereplő négy találkozást jelenti, amely később a fiatal herceg elvonulásához és megvilágosodásához vezetett. A négy látvány indította el a történelmi Buddhát a spirituális úton, amelynek a végén megértette az állandótlanságot (aniccsa) és a feltételes lét kielégíthetetlenségét. A legenda szerint ezen találkozások előtt Sziddhártha herceg be volt zárva az apja palotájába, aki egy jóslat kapcsán attól félt, hogy a fia aszkétává válna, ha a való világ szenvedéseivel szembesülne.[1] Azonban az ifjú herceg a legelső palotán kívül tett látogatása során négy gyötrelmes látvánnyal találkozott: egy öregember, egy beteg ember, egy holttest és egy aszkéta. Ezek a megfigyelések mélyen érintették és megértette, hogy minden érző lény szenvedésnek van kitéve.
A négy látvány legendájának története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Háttér
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Sziddhártha herceg születése után apja, Suddhódana király összehívott Bráhmint, hogy jósolják meg a fia jövőjét. Hét az jósolta, hogy a fiú vagy Buddha vagy hatalmas király lesz, Kaundinja viszont egyenesen azt jósolta, hogy a herceg elvonul a világi élet elől és Buddha lesz belőle.[2]
Suddhódana azt szerette volna, hogy a fiából király legyen, ezért bent tartotta fiát a palota falai között és körbevette őt minden világi örömmel és luxussal, amellyel egyben távol tartotta a valóságos világtól.[3]
A látványok pontos megfigyelése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fényűző pompával körülvett fiatalkori évei után Sziddhártha herceg 29 éves korában kiszökött a palota falain túlra.[3][4] A palotából a városba tett úton Csanna (szanszkrit: Csandaka) névre hallgató kocsihajtó volt a társa.[5]
Útja során legelőször egy öreg emberrel találkozott, amelyből megértette a herceg az öregedés következményeit.[6] Amikor erről az emberről kérdezte Csannát, ő azt felelte, hogy minden élőlény egyaránt ki van téve az öregedésnek.[5]
A második találkozás egy betegségtől szenvedő emberrel történt. Ez a látvány is nagyon meglepte Sziddhárthát, amelyről Csanna ismét azt mondta, hogy minden élő lény ki van téve a betegségeknek. Ez még jobban összekavarta az ifjú herceget.[5]
A harmadik látvány egy holttest volt. Ahogy előtte, Csanna elmagyarázta, hogy a halál minden élőlény elkerülhetetlen sorsa.[5]
A három gyötrelmes látvány után Sziddhártha találkozott egy aszkétával, aki annak szentelte életét, hogy megtalálja az emberi szenvedés okát.[7]
Következmény
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A látványok pontos megfigyelése után Sziddhártha visszatért a palotába, ahol női táncos előadást szerveztek számára. Az egész előadás alatt a látványokon töprengett. Másnap kora reggel, miközben az alvó táncosok mindenfelé hevertek, elhatározta, hogy útra kel, hogy az érző lények szenvedését megállítsa.[8][9]
Kedvenc fehér lovával (Kanthaka) és Csannával vágott neki az útnak. Később Csannát és minden vagyontárgyát visszaküldte a palotába, és aszkétaként folytatta útját, amelynek végén sikerült elérnie a megvilágosodást.[8]
Buddha legendájának irodalmi forrásai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A korai páli szuttákban a négy látványt nem említik, hogy konkrét találkozások során történtek volna.[10] Ezek alapján Sziddhártha belső megtapasztalása absztrakt megfontolások voltak. Ehhez hasonlóan az Arija-parijeszana-szutta (Maddzshima-nikája 26) is absztrakt megfontolásokat említ.[11]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ spiritualis.hupont.hu - Sziddhártha élete
- ↑ Keown, Damien; Hodge, Stephen; Tinti, Paola (2003). Buddhista szótár (angol). Oxford University Press. 15. o. ISBN 0-19-860560-9. Hozzáférés: 2015. október 27.
{{cite book}}: Unknown parameter|archívdátum=ignored (súgó); Unknown parameter|archívurl=ignored (súgó) - 1 2 "A Buddha élete fiatalemberként - Bhikkhu Szilacsara". AccessToInsight. Hozzáférés: 2014. július 18.
- ↑ McFaul, Thomas R. (2006). A béke és az igazság jövője a világfaluban (The future of peace and justice in the global village). Greenwood Publishing Group. 30, 31. o. ISBN 0-275-99313-2. Hozzáférés: 2015. október 27.
{{cite book}}: Unknown parameter|archívdátum=ignored (súgó); Unknown parameter|archívurl=ignored (súgó) - 1 2 3 4 Trainor, Kevin (2004). Buddhizmus (Buddhism). Oxford University Press. ISBN 0-19-517398-8. Hozzáférés: 2015. október 27.
{{cite book}}: Unknown parameter|archívdátum=ignored (súgó); Unknown parameter|archívurl=ignored (súgó) - ↑ Mehrotra, Chandra; Wagner, Lisa (2008). Öregedés és különbözőség (Aging and Diversity). CRC Press. 344. o. ISBN 0-415-95214-X. Hozzáférés: 2015. október 27.
{{cite book}}: Unknown parameter|archívdátum=ignored (súgó); Unknown parameter|archívurl=ignored (súgó) - ↑ Cooler, Richard. "Buddhizmus (Buddhism)". Délkelet-ázsiai tanulmányi központ (Center for Southeast Asian Studies), Észak-Illinois Egyetem. 2020. szeptember 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. április 29.
- 1 2 Easwaran, Eknath (2007). The Dhammapada. Nilgiri Press. ISBN 1-58638-020-6. Hozzáférés: 2015. október 27.
{{cite book}}: Unknown parameter|archívdátum=ignored (súgó); Unknown parameter|archívurl=ignored (súgó) Dhammapada (Easwaran fordítás) - ↑ Gach, Gary (2001). The complete idiot's guide to understanding Buddhism. Alpha Books. 8. o. ISBN 0-02-864170-1. Hozzáférés: 2015. október 27.
{{cite book}}: Unknown parameter|archívdátum=ignored (súgó); Unknown parameter|archívurl=ignored (súgó) - ↑ Siderits, Mark (2007). Buddhism as Philosophy: An Introduction. Ashgate Publishing Limited. 17. o. ISBN 978-0754653691.
- ↑ Arija Parijeszana-szutta (MN 26), fordította angolra: Thanissaro Bhikkhu