Buddhista zászló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A buddhista zászló

A buddhista zászlót a 19. században alkották, hogy egyetemesen képviselje a buddhizmust. A zászlót hivatalosan is elfogadta a Buddhista Világközösség az 1952-es kongresszusán. A zászlót ma a buddhisták világszerte használják buddhista irányzattól és iskolától függetlenül.[1]

Története[szerkesztés]

Lengedező buddhista zászló Pekingben.

A zászlót eredetileg a Colombo Bizottság tervezte (amelynek tagja volt a Teozófiai Társulat alapítója és első elnöke, Henry Steel Olcott) 1885-ben a Srí Lanka-i Colombo városában. A zászlót legelőször a Szaraszavi Szandarésza nevű helyi újságban jelentették be, 1885. április 17-én, majd a kilenc nappal későbbi vészák ünnepség alkalmával vonták fel először hivatalosan Colombo egyik külvárosában.[2] A uralom idején ez volt a legelső vészák ünnepség.

Henry Steel Olcott, hogy az alakját át kellene szabni a nemzeti lobogók alakjára. Javaslatát elfogadták és az új zászlót 1886 vészák ünnepségén avatták fel.[2] Később Olcott révén jutott el a zászló Japánba és Burmába is. A zászló alakját ezután már nem változtatták meg és 1950. május 25-én a Buddhista Világközösség konferenciáján egyöntetűen elfogadták az összes buddhista iskola és hagyomány közös lobogójaként.[2]

Színei[szerkesztés]

A zászló hat függőleges sávja annak az aurának a hat színéből áll, amelyről a buddhisták úgy tartják, hogy Gautama Buddha teste bocsájtott ki, amikor elérte a megvilágosodást:

Kék (Níla): szerető kedvesség, béke és egyetemes együttérzés
Sárga (Píta): A középút – a szélsőségek kerülése, üresség
Vörös (Lohita): A gyakorlatból származó áldás – bölcsesség, erény, méltóság, gazdagság
Fehér (Odáta): a Dharma tisztasága – Megvilágosodáshoz vezető, időn és téren túl
Narancs (Mandzseszta): Buddha tanításai – bölcsesség

A hatodik függőleges sáv az öt színből formált spektrum négyszögletes sávjaiból tevődik össze. Ezt az összetételt úgy nevezik, hogy Prabasvara , azaz a fény lényege.

Variációi[szerkesztés]

A zászló japán variációja Kiotóban.
A zászló japán variációja Kiotóban.
 
A dharmacsakra zászló, a buddhizmus jelképe Thaiföldön.
A dharmacsakra zászló, a buddhizmus jelképe Thaiföldön.

A nem szektariánus buddhista zászló felkerült a mindenféle buddhista kolostorokra és templomokra. Azonban, egyes intézmények saját színeket választottak, hogy kihangsúlyozzák saját tanításaik egyediségét.

  • Japánban létezik egy hagyományos buddhista zászló (五色幕goshikimaku), amely más színekből áll ugyan, de gyakran összedolgozzák a nemzetközi lobogóval, hogy kifejezzék a nemzetközi együttműködést. A japán buddhista zászló színei az öt bölcsességbuddhát jelképezik - vagy Buddha hajának színeit.
  • A japán dzsódo sin szekta a narancsszín helyére rózsaszínt tett.
  • Tibetben a színes sávok a buddhisták ruháinak színét jelképezi. A tibeti egyházi ruhák gesztenyebarnák, emiatt az eredeti narancssárgába behelyettesítették ezt a színt.
  • A nepáli tibeti buddhisták szilva színre cserélték le a narancssárga sávot.
  • A japán szoka gakkai a kék-sárga-vörös lobogót használja.[3]
  • A burmai théraváda buddhisták a narancssárga helyett rózsaszínt használnak, az országban élő apácák ruházatának színére.
  • A thai théraváda buddhisták előnyben részesítik a sárga zászlót egy vörös dharmacsakrával.

Betiltása[szerkesztés]

1963-ban Dél-Vietnam katolikus elnöke, Ngô Đình Diệm, betiltotta az összes nem nemzeti lobogót, hogy Vészák ünnepségkor ne lengethessék a buddhisták a zászlójukat. Ugyanakkor Vatikán zászlaját kilógatták a kormány épületéből. Ez tüntetésekhez vezetett, amely tömeges mészárláshoz vezetett és az országon belüli buddhista válsághoz.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The Buddhist Flag. Buddhanet. (Hozzáférés: 2015. március 2.)
  2. ^ a b c The Origin and Meaning of the Buddhist Flag. BuddhistCouncilOfQeensland. (Hozzáférés: 2015. március 2.)
  3. http://flagspot.net/flags/buddhism.html

Források[szerkesztés]