Tantra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A tantrizmus vagy röviden tantra az indiai vallásfilozófia egy áramlata, eredetileg a hinduizmus misztikus formája volt, majd később a buddhizmusba is beolvadt, főleg a mahájána hagyományon belül (lásd: (vadzsrajána). Ezentúl befolyásolt más vallási irányzatokat is, úgy mint a dzsainizmus, a szikhizmus, a tibeti bön, a kínai taoizmus, és a japán sintó.[1]

Két ismert vonulata van:

Ez az osztályozás azonban kissé félrevezető, mivel a tantrikus irányzatok Ázsiában fejlődtek ki, és követői egyáltalán nem foglalkoztak a nemi élettel. A tantra ágai a világ különböző pontjain eltérő és sokoldalú iskolákként bukkantak fel. Ilyen fő iskolák a klasszikus hindu tantra és a buddhista tantra.[2]

Eredete az 2. századra tehető,[3] a tan teljes formájában azonban legkorábban csak a 7-8. századtól létezik. A buddhizmusban a tantrajána (vadzsrajána) fogalomról szokásos beszélni (tantrajána azaz „kocsi a Tantra-szövegekhez“).

A tantrizmus az energiaközpontok (csakrák) köré szerveződő, összetett ezoterikus anatómiát is kidolgozott.

Ugyanakkor a tantra nemcsak filozófia, hanem a tantrikus szentírások neve is, amelyek elmondják, hogy kell a Legfőbb Urat imádni, valamint a spirituális gyakorlatokat vagy szertartásokat, amelyek segítenek elérni az önmegvalósítást, megvilágosodást vagy a megszabadulást.

Etimológia[szerkesztés]

A kifejezés a szanszkrit szóból származik (तन्त्र = szövet, fonal, lánc, szövőszék, kontinuitás, összefüggés, megnyújtás)

A tantra szó gyökere a szanszkrit tan (tágít) szó. A tantrizmus így egy mindent átfogó tudást, illetve a tudás kitágítását jelenti.

A fogalom a hindu és a buddhista gyakorlatban általában titkos, rituális vallási gyakorlatokat jelent, nevének egyik jelentése is „szövőszék”, mivel maga a szöveg egyfajta jellegzetes képet sző a valóságról.

A tan[szerkesztés]

A tantrizmus olyan felismeréstan, amelynek alapja a relatív és az abszolút dolgok elválaszthatatlansága. A tantrizmus hangsúlyozza az abszolút és a jelenségbeli valóság azonosságát. A tantrizmus lényege, hogy a gyakorló eggyé váljon az abszolúttal és felismerje a legmagasabb valóságot. Az a feltételezés, hogy ez a valóság energiatermészetű és a mikro- és makrokozmosz elválaszthatatlanul össze vannak szövődve, a tantrizmus szerint a külső cselekvés, a tett, amit véghezvisz/teljesít/elvégez úgy jelenik meg, mint belső állapotok tükre. Mivel a tantra tanai szerint a szellemet és az anyagot nem lehet teljesen különválasztottnak tekinteni, a hinduizmusban a tantrizmus pozitívan hangsúlyozza az e világi életet és örömöket, segíti az önmegvalósítást.

A tantra rendkívül sok szintre tagolódik, s az irodalma a kezdetleges mágiától a bonyolult metafizikai teológiáig terjed. Bizonyos elgondolások azonban a tantrizmus minden formájában jelen vannak, például a maszkulinitás és a feminitás polaritása, amelyen belül a hinduizmusban Siva a passzív, Sakti az aktív pólus. A tantrikus buddhizmusban viszont a feminin pradnyá passzív, a maszkulin upája aktív. [4]

Iskolái[szerkesztés]

Három fő iskolára oszlik [5]: kaula, mishra és szamaja.

  • A kaulát (wd) követő vagy balkezes tantrikusok Saktit imádják és hódolatukat, szexuális gyakorlatokat tartalmazó külső szertartások formájában fejezik ki. Az ember bensőjében levő erőn (kundalini) meditálnak, amelyet a gerincoszlop alján található muladhara csakránál ébresztenek fel. [5]
A sakti-tantra advaita-váda vagyis monizmus. Azt hirdeti, hogy a Paramátman (Legfőbb Lélek) és a dzsíva (egyéni lélek) egyek. A sakta tantrát úgy tekintik, mint a Védákban kifejtett cél eléréséhez szükséges eszközök kifejtését.
  • A mishra (kevert vagy egyesített) irányzatában a belső áhítat külső gyakorlatokkal egészül ki. Felébresztik a kundalinit és az anáhata csakrához (szívközpont) vezetik, ott hódolnak neki.
  • A szamaja (wd) a tantra legtisztább és legmagasabb szintű útja, jobbkezes útnak is nevezik. Nincs köze semmiféle szertartáshoz, vagy a hódolat olyan formáihoz, amelyek szexuális gyakorlatokkal egészülnek ki. Itt a meditáció a lényeg, de annak is egy szokatlan formája. Ebben az iskolában az ezerszirmú lótusz - a legfelső csakra - a meditáció tárgya. Az imádság e formáját az upanisadok antarjagának nevezik. Ahhoz, hogy valaki az iskola tanítványa lehessen, ismernie kell a csakrákat, a nádikat (energiacsatornákat) és a pránákat (életerőket), valamint az élet alapelveinek elmélyült ismerete is szükséges. [5]

Bizonyos részeit tekintve a tantra titkos tanítás, gupta vidjá. Nem lehet könyvekből megtanulni. E tudáshoz csak azoktól a gyakorlott tántrikáktól, tantra ácsárjáktól (tanítóktól) és guruktól lehet hozzájutni, akik jól ismerik e tudás nyitját.

Hinduizmus[szerkesztés]

A tantrizmus India egyik legfontosabb vallási irányzata, amely jelentősen különbözik az ortodox védikus hagyománytól. Gyökerei valószínűleg a pre-árja India mágikus kultuszaiba nyúlik vissza. Emellett szól, hogy a tantrizmus Észak-Indiában olyan területeken alakult ki, ahol az árja hatás már kevésbé ért el. [4]

A hinduizmus tanításai szerint a megnyilvánult világ két pólusú. E két ellentétes energia az egésznek két arca, elválaszthatatlanul táncolnak együtt az idők végezetéig. A tantrizmus a valóság feminin, befogadó aspektusát hangsúlyozva sajátos lelki gyakorlatokon keresztül vezeti el a hívőt a szanszárától való megszabaduláshoz (móksa). A tantra tanítása szerint minden élőlény ezen energia megvalósulása, és a minket körülvevő dolgok ugyanazon tudat termékei, amelyek folyamatosan különböző módokon mutatkoznak meg.

Tantra jóga[szerkesztés]

A jógát gyakran említik a tantrával összefüggésben. Bár felfedezhetők köztük nagyobb hasonlóságok elméleti, gyakorlati és fejlődéstörténeti szempontból egyaránt, mégis más tradíciókat követnek. Míg a jóga a tudat fogva tartójaként tekint a testre, addig a tantra inkább annak megismerésére törekszik. A tantrához gyakran negatív dolgokat (szexuális- és fekete mágiát) társítanak, habár legtöbb formája megfelel az erkölcsi normáknak. A Hatha-jóga Pradípikát a tantrizmus bibliájának tekintik.

Módszerei
  • Az emberben lakozó, az isteni természetben gyökerező kreatív képességek kibontakoztatása és szakrális tartalommal való megtöltése. [6]
  • A tantrában új értelmet nyernek a klasszikus jógából is ismert sajátos testtartások (ászana), és a testgyakorlás gazdag és változatos eszköztárát dolgozza ki. A tartás funkciója itt nem csupán a tudat meditatív elnyugtatása, hanem az, hogy a különféle létállapotokat (példáulː állati, növényi létformák) jelképező testi tartások létrehozásával és feloldásával ráébresszen a világ formáiban működő szellemi teremtőerő természetére. [6]
  • A tantrában rendkívül nagy szerepet játszik a rítus. A szertartás (púdzsá) nemcsak áldozat bemutatása az istenség alakjában megszemélyesített magasabb szellemi lényeg felé, hanem egyben a formavilág és az emberi tevékenység átértelmezésének eszköze. A rítuson keresztül a jógi megszenteli környezetét, s annak konvencionális megjelenését feloldva az isteni energiák megnyilvánulásává avatja. [6]
  • A tantra sajátos imaginációs gyakorlataival megtanítja az egyént arra, hogyan veheti birtokba a teremtő képzelet erőit. A tökéletes formák és istenségek vizualizálásával a meditáló olyan látomásokat bontakoztat ki, melyek a dolgokban láthatóvá teszik a hétköznapi értelmezések káprázata által elrejtett magasabb valóságot. [6]
  • A tantra minden tudati aktivitást, melyek a klasszikus meditációs ösvényen akadályként jelentkeznek, igyekszik a gyakorlás körébe vonni. Még a gondolati tevékenységet is, mely az életre vonatkozó fiktív, fogalmi elképzelések gerjesztésével az egyik legnehezebben áttörhető fátyol a hiteles megismerés útjában, ügyes módszerekkel a szellemi tisztulás szolgálatába állítja. [6]
  • Fontos módszer a misztikus hangok (mantra) kiterjedt alkalmazása. A tantrikus jógában a mantra kelti életre a képzelet segítségével megalkotott istenségeket és tiszta valóságokat. [6]
  • Jellegzetes módszer a finomtesti energiák jógája, amely nagy hangsúlyt fektet a múládhárától az ádnyáig terjedő hat csakrában levő erők fejlesztésére. A tantrikus jógák, például a kundalini-jóga valójában a tantrikus szádhana (spirituális gyakorlás) része, mely részletes leírást ad erről a "kígyóerő"ről és a csakrákról. Az egész tantrikus szádhana célja a kundalini flébresztése és az Úrral való egyesítése a szahaszrára csakrában. A tantrikus szádhanában ennek a célnak az elérésére alkalmazott módszer Isten vagy az Istenanya nevének ismételgetése (dzsapa, mantra), az imádság és különféle gyakorlatok és szertartások.[7]

Tantrák, mint szent iratok[szerkesztés]

A tantrák nem boszorkányságról, varázslásról vagy titkos formulákról szóló könyvek, hanem szent iratok. A hinduizmus tantra szövegei az úgynevezett ágamák. Az ágamák teológiai értekezések és Isten imádatának gyakorlati útmutatói. Három nagy csoportjuk a vaisnava, a saiva és a sakta ágamák. Ez a három fő hindu irányzat mind a megfelelő ágamákra alapozza tanításait és hittételeit. A vaisnava ágamák vagy panycsarátra ágamák Istent Visnuként dicsőítik. A saiva ágamák Istent, mint Sivát dicsőítik; belőlük nőtte ki magát a saiva szidhántaként ismert jelentős filozófiai iskola. A sakta vagy sákta ágamák vagy tantrák Istent mint a világ Anyját dicsőítik, Dévi számos nevének egyikén.[7]

Az ágamák magukba foglalják a tantrákat, mantrákat és jantrákat és arra vonatkozóan adnak magyarázatot, hogyan imádjuk Istent külsőleg, pl. képmásokban, templomokban stb. Emelett részletesen kifejtik a lételmélet, a kozmológia, a megszabadulás, az áhítat és a meditáció kérdéseit, valamint a mantrák, a misztikus diagramok, az igézet és a bűbáj, a templomépítés és képmáskészítés, az otthon betartandó előírások, a társadalmi szabályok filozófiáját. Minden ágama tárgyalja a tudás (dnyána), a koncentráció (jóga), a cselekvés (krija) és a szertartások (csarja) helyes elvégzésének kérdéseit.[7]

Az ágamák számos okkult gyakorlatot is tanítanak, amelyek közül néhány különleges képességekkel (sziddhi) ruházza fel az embert, más gyakorlatok pedig tudást és megszabadulást vagy megvilágosodást adnak. A meglévő könyvek közül a Mahánirvána-tantra az egyik leghíresebb.[7]

Buddhizmus[szerkesztés]

A 6. századtól kezdve fejlődött ki India északi részén a buddhizmus hagyományos elveit megkérdőjelező irányzat, ami a tanításait összefoglaló szövegekről a tantra nevet kapta. Célja, hogy átalakítsa a fájdalmat és a szenvedést a megvilágosodáshoz vezető eszközzé. [8]

A tantra a tibeti buddhizmus különböző szövegeinek gyűjteménye. A vadzsrajána szent iratai, amelyek a hagyomány alapján Sákjamuni (Dharmakája aspektusában kihirdetett) tanításai. [9]

A négy tantrikus irányzat [9]:

  • Krija-tantra (wd) (Cselekvés-Tantra) – szigorú diétát, meditációt és cölibátust kíván [8]
  • Csarija-tantra (wd) (Véghezvitel-Tantra) – a vallási világban tiltott húsok és alkohol fogyasztását, illetve tiltott szexuális aktusokat ír elő követőinek [8]
  • Jóga-tantra (wd) – a követőket guruk vezetik be a tanokba, és vizualizációs gyakorlatokat végeznek [8]
  • Legfelső Jóga-tantra = Anuttarajóga-tantra (wd) – a pszichikai hatalom fejlesztése a célja [8]
Guhjasamája-tantra (wd),
Jamántaka (Vadzsrabhairava)
Hevadzsra-tantra vagy Mahájámá-tantra
Csakraszamvara-tantra (wd)
Kálacsakra-tantra
A nyingmapa iskola a Legfelső Jóga-Tantrát három osztályba sorolja [9]:
- Mahajóga (wd),
- Anujóga (wd),
- Atijóga (Dzogcsen).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]