Ugrás a tartalomhoz

Bhikkhuni

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egy tajvani bhikkhuni, a Dharmaguptaka hagyományvonal tagja
Magas rangú bhikkhuni a kínai buddhista hagyományban, alamizsna gyűjtésekor
A bhikkhunik teljes felvétele gyakori a dharmaguptaka vonalon. Veszak fesztivál, Tajvan
Egy vietnámi-amerikai apáca az USA-ban

A bhikkhuni (páli) vagy bhiksuní (szanszkrit) teljes felvételt nyert buddhista apáca. A férfi buddhista szerzetest bhikkhunak nevezik. A bhikkhunik és a bhikkhuk is a vinaja szabályokat követik. Bhikkhuni hagyományvonalak a mahájána buddhizmus különböző országaiban, például Koreában, Vietnámban, Kínában és Tajvanban is léteznek.

A buddhista írások szerint az első bhikkhuni rendet a történelmi Buddha alapította nevelőanyja Mahá Padzsápatí Gótamí kérésére, aki az első felvételt nyert bhikkhuni volt a történelemben. Felvételét Buddha egyik legkedvesebb tanítványa, Ánanda is támogatta.

A hínajána hagyomány szerint a bhikkhuni apácarend a bhikkhu szerzetesrend után öt évvel később jött létre.

A buddhizmus egyedülálló az indiai vallások között abban a tekintetben, hogy az alapítója a kanonikus irodalmak szerint határozottan ugyanolyan képesnek mondta a nőket a nirvána (megvilágosodás) elérésére, mint a férfiakat.[1][2] Semmilyen más hagyományban nincs a thérigáthához vagy az apadánához hasonló hagyomány, amelyek magas spirituális szintet ért nőkről számolnak be.[3]

Ehhez hasonlóan fontos kánoni mahájána szútrák – mint például a Lótusz-szútra 12. fejezete[4] – 6000 bhikkhuni arhatról írnak, akik a Buddha jóslata szerint a jövőben el fogják érni a buddhaság szintjét.[4] A buddhizmusban a nők is elérhetik a legmagasabb spirituális szintet.

Legelső felvétel a rendbe

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendelkezésre álló kánon szerint Buddha először nem volt meggyőződve arról, hogy jó ötlet felvenni apácát a szanghába. Nevelőanyja Mahá Padzsápatí Gótamí többször kérlelte őt, hogy vegye fel őt és vele együtt ötszáz nőt a szerzetesi közösségbe. Ezek a nők és asszonyok csak a kényelmes világi életet ismerték.[5] Végül Buddha egyik kedvenc tanítványa és unokatestvére Ánanda segítségével sikerült megszerezni az engedélyt, de csak akkor, ha a nők elfogadják a nyolc garudhammát, azaz a nyolc súlyos szabályt. A Buddha attól tartott, hogy ha engedi a nőket belépni, akkor az lerövidíti a szangha életét 500 évre. Ez a jóslat csupán egyszer hangzik el a kánonban, és egyben ez az egyetlen utalás az időre.[6]

Egyes modern buddhista tudós úgy magyarázza Buddha tétovázását, hogy azok a nők (közöttük más szanghabeli bhikkhuk anyjai, nővérei, feleségei és rokonai) esetleg ki lettek volna téve erőszaknak vagy egyéb bántalmazásnak. Igaza is volt ebben és ezt a vinaja is tartalmazza. Az egyik ilyen esetben, a vinaja szerint, egy brahmin a bhikkhunikat örömlánynak nevezte és megpróbálta felgyújtani a lakhelyüket.

A korai buddhizmus idején még nem léteztek kolostorok és a bhikkhuk és a bhikkhunik számára kötelező volt sok időt az erdőben tölteni egyedül. Ám egy a bhikkhunikat ért szexuális erőszakos bűncselekményt követően – amit tartalmaz a Vinaja-pitaka is – a Buddha megtiltotta a nőknek, hogy a lakóterületektől messze egyedül sétálgassanak. Emiatt a bhikkhunik egy állandó helyen vertek tanyát a település közelében.

Egy modern buddhista szerint a bhikkhunikra vonatkozó szabályok többsége a bhikkhunik testi épsége érdekében íródott, nem nemi diszkrimináció végett. Dr. Chatsumarn Kabilsingh szerint az apácáknak a Buddha idejében egyenlő jogaik voltak és mindenen egyenlően osztozhattak.[7] A vinaja nem enged semmiféle erőalapú megkülönböztetést szerzetesek és apácák között.

Az apácák nyolc szabálya a buddhizmusban (a nyolc garudhamma):

1) az apácának, akit már felvettek a rendbe, tisztelettel kell üdvözölnie még az aznap felvett szerzetest is, felállva ülésből, összetett tenyérrel a mellkas előtt.
  • kiegészítés: A vinajában szerepel egy történet, amikor hat szerzetes felemelte a szerzetesi ruháját, hogy odamutassa combját az apácáknak. Amikor ezt meghallotta a Buddha, akkor hozott egy kiegészítő szabályt, miszerint az apácáknak nem kell minden szerzetes előtt meghajolniuk, csak azok előtt, akik tiszteletre méltók.[8]
2) az apácának tilos ott töltenie az esős évszakot, ahol nincsenek szerzetesek.[9]
3) az apácák kérjék meg a szerzeteseket, hogy hivatalosan tanítsák őket havi két alkalommal.[10]
4) az apáca vegyen részt a varsa ceremónia végén minden bhikkhuni és bhikkhu jelenlétében.[11]
5) a vinaja (szabályok) komoly megszegését a szerzetesek és az apácák kezelik.
6) Amikor egy tanuló elvégezte kétéves tanulmányait, a magasabb szintű beavatáshoz meg kell kérnie mindkét rendet.
7) apáca szerzetest semmiféle módon nem vádolhat.
8) szerzetes kritizálhat apácát (fegyelmi ügyekben), de apáca nem kritizálhat szerzetest[11]
Bhikkhuni Csán Khóng

A bhikkhunik rendbe való felvétele négy lépcsőben zajlódik. A világi személy leteheti az upászaka és upásziká esküt (tibeti: dge sznyan, dge snyan ma "erény közelítése"). Ezután kell rálépni az egyházi élet útjára, amely együtt jár a szerzetesi ruha viselésével is. Ezután válhat srámanerí növendékké. Legvégül teszik le az összes bhukkhuni esküt, hogy "teljes felvételt" nyerjenek.

A vinaja szerint a bhikkhuni, a bhikkhutól eltérően, fogadalmát a szangha nem fogadhatja el egynél többször egy életben. A bhikkhuk többször is leadhatják és felvehetik az esküjüket.[12][13] So she cannot be a buddhist nun again.

Bhikkhunik a hínajána hagyományban

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hínajána bhikkhunik hagyományok megjelenése majdnem ugyanolyan mint a bhikkhuké, beleértve a leborotvált fejet, szemöldököt és sáfrány színű ruhát. Néhány országban az apácák fekete csoki színű ruhát viselnek, vagy a szerzetesekhez hasonló színűt. A teljes felvételt még nem nyert hínajána apácák fehér vagy rózsaszín ruhát öltenek. Srí Lankán elnevezésük Dasza szil mata, Mianmarban Thilasin, Thaiföldön Mae csi és Nepálban 'guruma'.

A hínajána hagyományban néhány tudós úgy tartja, hogy a bhikkhuni hagyományvonal kipusztult a 11-13. században és nem lehetett újabb bhikkhunit felvenni a rendbe. Ezért a bhikkhu szangha vezetősége Burmában és Thaiföldön nem tekinti igaznak a teljes felvételt nyert bhikkhunikat.[14] A bhikkhuni vonal más országokba való elterjedése miatt (Kína, Tajvan, Korea, Vietnám, Japán, Srí Lanka) más tudósok támogatják a théraváda bhikkhunik felvételét.[15]

Indokínában a théraváda hagyományban sok nőt felvettek mae csi apácaként. Ezek a nők Buddha tanításai szerint szeretnék élni az életüket. Szem előtt tartják a tíz fogadalmat, de nem teljesen azokat a szabályokat követik, mint a felvételt nyert buddhista szerzetesek. Népszerűségnek örvendenek, azonban a szerzetesekhez hasonló hivatalos támogatást nem kapnak. Vannak akik főznek, amíg a többiek tanulnak vagy meditálnak.[16][17][18][19][20][21]

A bhikkhuni rend újraalapítása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007-ben Hamburgban buddhista vezetők és tudósok találkoztak mindenféle hagyományvonalból a Buddhista nők szerepe a szanghában nemzetközi kongresszus (International Congress on Buddhist Women's Role in the Sangha) alkalmából[22] Szerettek volna közös megoldást találni arra, miképp lehetne újraalapítani a bhikkhuni rendet. 65 bhikkhu és bhikkhuni küldött, vinaja mesterek és hagyományos buddhista országok idős képviselői találkoztak. A kongresszus jegyzőkönyve szerint[23] minden küldött egyetértett, hogy a múlaszarvásztiváda bhikkhuni rendet újra kell alapítani. Ebben szerepel az is, hogy a 14. dalai láma is támogatja a bhikkhuni rend létrehozását – aki egyébként már 1987 óta támogatja az apácák felvételét a rendbe Tibetben). Az egyetlen ma is létező női hagyományvonal a dharmaguptaka vonal (Kína, Tajvan, Korea és Vietnám), amely engedélyezi a nők felvételét. Ez a történelmi jelentőségű kongresszus újra megadta a lehetőséget, hogy a nők is tanulhassák Buddha tanításait világszerte.[24]

Alexander Berzin egyik riportjából kiderül, hogy a dalai láma a következőket mondta: "Buddha az alapvető jogokat mindkét szangha csoportnak megadta. Semmi értelme megvitatni, hogy újraélesszük-e a bhikkhuni rendet. A kérdés csupán az, miképp csináljuk helyesen a vinaja contextusában".[25]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Ven. Professor Dhammavihari, Women and the religious order of the Buddha
  2. ↑ Padmanabh S. Jaini (1991). Gender and Salvation Jaina Debates on the Spiritual Liberation of Women. University of California Press, Berkeley. ISBN 0-520-06820-3.
  3. ↑ Alice Collett. "BUDDHISM AND GENDER Reframing and Refocusing the Debate". The Journal of Feminist Studies in Religion. 22.2 (2006): 55–84. {{cite journal}}: |access-date= requires |url= (súgó)
  4. 1 2 "Chapter 12 of Lotus Sutra". 2021. január 17. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. november 3.
  5. ↑ "Ven. Chatsumarn Kabilsingh Ph.D." 2014. október 8. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. november 3.
  6. ↑ Hellmuth Hecker, Ananda The Guardian of the Dhamma
  7. ↑ Dr. Chatsumarn Kabilsingh The History of the Bhikkhuni Sangha
  8. ↑ The History of the Bhikkhuni Sangha by Dr. Chatsumarn Kabilsingh
  9. ↑ Bhikkhuni Pac.56: Vin.IV. 313
  10. ↑ Bhikkhuni Pac.59: Vin.IV. 315
  11. 1 2 Women and the religious order of the Buddha Ven. Professor Dhammavihari
  12. ↑ "05-05《律制生活》p. 0064". 2017. április 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. november 3.
  13. ↑ "受戒、舍戒及其他". 2019. december 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. november 3.
  14. ↑ Journal of the International Association of Buddhist Studies, 24.2 (2007)
  15. ↑ "theravadabuddhism.org". 2012. szeptember 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. október 19.
  16. ↑ http://thaiforesttradition.blogspot.de/2009/09/story-of-mae-chee-kaew-female-nun-and.html
  17. ↑ "Archivált másolat". 2014. december 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. április 25.
  18. ↑ "Archivált másolat". 2014. március 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. november 3.
  19. ↑ "Archivált másolat". 2007. augusztus 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. május 6.
  20. ↑ "Archivált másolat". 2020. szeptember 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. november 3.
  21. ↑ "Archivált másolat". 2012. április 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. május 6.
  22. ↑ "Background and Objectives". International Congress on Buddhist Women's Role in the Sangha. 2007. július 20. 2008. június 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. július 21. {{cite web}}: Unknown parameter |deadurl= ignored (|url-status= suggested) (súgó)
  23. ↑ "A Summary Report of the 2007 International Congress on the Women's Role in the Sangha: Bhikshuni Vinaya and Ordination Lineages". The Berzin Archives. 2007-08-00. 7 August 2008 dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008-07-21. {{cite web}}: Check date values in: |date= (súgó); Unknown parameter |deadurl= ignored (|url-status= suggested) (súgó)
  24. ↑ "1st International Congress of Buddhist Women's Role in the Sangha, with H. H. XIVth Dalai Lama of Tibet". 2015. szeptember 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. november 3.
  25. ↑ Day Three and Final Comments by His Holiness the Fourteenth Dalai Lama