Avalókitésvara

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lótusz virágot tartó Avalokitésvara. Nálanda, Bihár, India, 9. század.

Avalókitésvara (szanszkrit: अवलोकितेश्वर, szó szerint: "Úr, aki lefelé tekint", kínai: Kuanjin, Tibeti:སྤྱན་རས་གཟིགས irodalmi tibeti:Szpjan-rasz-gzigsz, magyaros átírásban: Csenrezig,[1] japán: Kannon) bodhiszattva, aki rendelkezik az összes Buddha együttérzésével. Különféleképpen ábrázolják a különböző kultúrákban férfiként vagy nőként.

Avalókitésvara az egyik legszélesebb körben hódolt bodhiszattva a mahájána buddhizmusban, és nem hivatalosan a théraváda buddhizmusban is.

Nevének eredete[szerkesztés]

Avalókitésvara neve a következő darabokból áll össze: ava igei előrag, jelentése "le"; lok, "észre vesz, figyel" ige múlt idejű melléknévi alakja (a lokita itt aktív értelemben szerepel); valamint az ísvara, "úr", "uralkodó" vagy "mester". A szandhí (szanszkrit hangkombinációs szabályok) alapján az a+iśvara összetételből jön az esvara. Az egész jelentése ez alapján az "úr, aki lefelé tekint (a világra)". A loka (világ) szó nem szerepel a névben, de a mondat utal rá.[2]

Kezdetben úgy vélték, hogy kínai nyelvre tévesen fordították le Avalokitésvara nevét Avalokitaszvara névre, amely megmagyarázza, hogy miért fordította Hszüan-cang úgy, hogy Guānzìzài (kínai: 觀自在), ahelyett, hogy Kuanjin (kínai: 觀音). Azonban a későbbi kutatások kiderítették, hogy az eredeti alak valóban Avalokitaszvara volt,[3] amelyben az a-szvara ("hang, zaj") jelentése a "hang megértője", tehát "ő, aki le tekint a hangra" (például, az érző lények sirámaira, akiknek segítségre van szükségük; a-szvara állhat az ahr-szvara összetételből is, amelynek jelentése a "siránkozás hangja").[4] A kínai Kuanjin fordítás pontos fordítása tehát ez. Későbbi kínai fordítások is ezt erősítik meg, Kumáradzsíva például a Kuansijin (kínai: 觀世音) kifejezést használja, amely azt jelenti, hogy "ő, aki megérti a világ sírását" — itt a lok-ot egyszerre értelmezte úgy, hogy "tekint" és "világ" (szanszkrit: loka; kínai: 世, si).[4] A végződésbe később helyettesítették be az -isvara szótagot, amely a 7. század előtti szanszkrit alakban még nem volt jelen. Az eredeti Avalokitaszvara szanszkrit nyelvű szövegtöredékekben már az 5. században is létezett.[5]

A név eredeti jelentése illeszkedik a bodhiszattva szerepének buddhista olvasatához. Az isvara végződés már erős hindu hatást mutat, amellyel általában Krisnát (vaisnavizmus) vagy Sivát (saivizmus) jelölték, mint Leghatalmasabb Urat, Teremtőt, a Világ irányítóját. Az istenek ezen tulajdonságai szálltak át a bodhiszattvákra, jóllehet Avalókitésvara üdvözítői a buddhista tanoknak megfelelően elutasították a teremtő isten fogalmát.[6]

Az Avalókitésvarát jelölő tibeti Csenrezig (Csainrészig) a csen (szem), (folytonosság) és szig (néz) tagokból áll. Így a teljes jelentése, az "aki mindig néz a lényekre (együtt-érző szemmel).[7]

Kínát leszámítva Ázsia többi részén Avalókitésvara az együttérzés bodhiszattvája vagy a Kegyelem Istennője. A koreai buddhizmusban Avalókitésvara elnevezése Kvanum vagy Kvanszeum-poszal. Szanszkrit nyelven Avalókitésvara további elnevezései: Padmapáni (a "Lótusz tartója") vagy Lokesvara (a "Világ ura").

Eredete[szerkesztés]

A mahájána irányzatban[szerkesztés]

A mahájána irányzat szerint Avalókitésvara bodhiszattva esküt tett, hogy nehézségek idején segíti az érző lényeket, és elodázza mindaddig saját buddhává válását, amíg minden más érző lény el nem éri a nirvánát. Az Avalókitésvarával kapcsolatos mahájána szútrák a következőek:

A Lótusz szútra (szanszkrit: Szaddharma Pundaríka-szútra) elfogadottan a legkorábbi szútra Avalókitésvara tanításairól.[8] Ezek a szútra 25. fejezetében találhatóak, a Avalókitésvara univerzális kapuja (kínai: 觀世音菩薩普門品). Ez a fejezet Avalókitásvarát együtt-érző bodhiszattvaként ábrázolja, aki meghallja az érző lények sirámait, és aki fáradhatatlanul segít azoknak, akik segítségül hívják őt. Összesen 33 különböző megtestesülését említi a szöveg, amelyek közül mindegyik egy tudatállapotnak felel meg. A szövegben egymás mellett szerepel próza és vers.[9]

Amikor Fa-hszien kínai szerzetes ellátogatott az indiai Mathura városába i.sz. 400 körül, Avalokitésvarát üdvözítő szerzetesekről számolt be.[10] Három évszázaddal később Hszüan-cang indiai látogatása során mindenféle világi embert, szerzetest és királyt látott Avalókitésvara szobra előtt áldozni.[10] Avalókitésvara népszerű maradt Indiában egészen a 12. századig, amikor a muszlimok elfoglalták ezeket a területeket és lerombolták a kolostorokat.[10]

Kínában és Kelet-Ázsiában népszerű Avalókitésvara 18-karú megjelenítése, amelyet Csundínak neveznek. Az ábrázolásmód az indiai ezoterikus buddhizmusból ered. Csundít úgy is nevezik, hogy "Csundí Buddha-Anya" vagy "Csundí Bhagavatí".[11]

A tientaj iskolában Avalókitésvara hat alakját különböztetik meg. A bodhiszattva mind a hat tulajdonsága a hat létbirodalom megfelelő akadályait hárítja el: pokollakók, állatok, emberek, aszúrák (félistenek), és dévák (istenek). A hat tulajdonság:

  1. Hatalmas együttérzés
  2. Hatalmas szerető-kedvesség
  3. Oroszlán-bátorság
  4. Egyetemes fény
  5. Dévák és emberek vezetője
  6. A hatalmas mindenhol jelenlevő Brahman

A tibeti buddhizmusban[szerkesztés]

A négykarú tibeti Csenrezig.

A tibeti hagyományokban Avalókitésvara alakját két forrás táplálja. Az egyik szerint egy előző világkorban (kalpa) egy együtt-érző buddhista szerzetesből vált bodhiszattvává és ebben a világkorban vált Avalókitésvarává. A másik forrás szerint (amely az előzővel nincs ütközésben) Avalókitésvara az együttérzés egyetemes megtestesülése, aki ugyanaz a Brahma, aki meggyőzte Sákjamuni Buddhát megvilágosodása után, hogy maradjon a Földön és tanítson. Ezután a déva birodalomban Buddha egyik legfőbb tanítványa lett.

A tibeti buddhizmusban Avalókitésvara hét alakját különböztetik meg:

  1. Amoghapása: nem üres háló vagy lasszó.
  2. Szahaszrabhudzsalokesvara : 1000-karú és 1000-szemű,
  3. Hajagriva: lófejű
  4. Ekadaszamukha: 11-arcú
  5. Csundí
  6. Csintamani-csakra: a legfőbb erő kereke
  7. Árja Avalókitésvara: hatalmas együtt-érző Avalókitésvara;[12][13]

A théraváda irányzatban[szerkesztés]

Ezer-karú Avalókitésvara. Anhuj, Kína

Avalókitésvara bodhiszattva üdvözítése Srí Lankán a mai napig élő szokás. Helyi elnevezése Nátha.[14] Egyes nyugati tanulmányokat folytató théraváda megkísérelte Náthát Maitréja bodhiszattvával azonosítani. Azonban a hagyományok és az alapvető ikonográfia alapján, beleértve a korona elején szereplő Amitábha Buddha képét, Náthát Avalókitésvarával azonosítják.[15]

Ezerkarú Avalókitésvara[szerkesztés]

Egy buddhista történet szerint Avalókitésvara fogadalmat tett, hogy addig nem fog pihenni, amíg az összes érző lényt meg nem szabadítja a szamszára összes szenvedéseitől. Nagy nehézségekkel nézett szembe, miközben elmélkedés közben tizenegy darabra esett szét a feje. A helyzetet látva Amitábha Buddha tizenegy fejet adott neki, hogy jobban meghallhassa a szenvedők hangját. Így Avalókitésvara valóban jobban képes volt mindenki panaszát meghallani, azonban két karja szerteszét szakadt a nagy igyekezet közben. Ekkor kapott Amitábha Buddhától ezer kart.[16]

A szecsuani Pao'en templomban az ezerkarú bodhiszattva rendkívüli szobra található. Az alkotás példa a Ming-dinasztia korának díszes szobrászatára.[17][18]

Testöltései[szerkesztés]

Avalókitésvara rengeteg formában öltött testet (köztük bölcsesség istenek (vidják) formájában). Ezek közül a legáltalánosabbak:

Szanszkrit Jelentése Jellemzése
Arjavalokitésvara Szent Avalokitésvara A bodhiszattva gyökér formája
Ekádasamukha tizenegy-arcú Avalokitésvara tízzel több arc, hogy mind a 10 létsíkon tanítson
Sahasra-bhuja Sahasra-netra ezerkarú, ezerszemű Avalokitésvara Very popular form: sees and helps all
Csintámani-csakra Kívánság-teljesítő Avalokitésvara Tartja az ékszeres csintamani kereket
Hajagríva Lófejű Avalokitésvara Haragos alak; egyidőben bodhiszattva és bölcsességkirály
Csundí Anya istennő Avalokitésvara Sok karral ábrázolják
Amoghapása Avalókitésvara kötéllel és hálóval
Bhrkuti Félelmetes szemekkel
Pándaravásziní Fehér és tiszta
Parnasabarí Levelekből készült köpennyel
Rakta Sadaksarí Hat vörös szótag
Svetabhagavatí Fehér-testű
Udaka-srí Kedvez a víznek

Galéria[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. KNMH 448. o.
  2. Studholme p. 52-54, 57.
  3. *Lokesh Chandra (1984. augusztus 13.). „The Origin of Avalokitesvara”. Indologica Taurinenaia XIII (1985-1986), 189-190. o, Kiadó: International Association of Sanskrit Studies. (Hozzáférés ideje: 2014. július 26.)  
  4. ^ a b Pine, Red. The Heart Sutra: The Womb of the Buddhas (2004) Shoemaker 7 Hoard. ISBN 1-59376-009-4 pg 44-45
  5. Studholme p. 52-57.
  6. Studholme p. 30-31, 37-52.
  7. Bokar Rinpoche. Chenrezig Lord of Love - Principles and Methods of Deity Meditation. San Francisco, California: Clearpoint Press, 15. o (1991). ISBN 0-9630371-0-2 
  8. Huntington, John (2003). The Circle of Bliss: Buddhist Meditational Art: p. 188
  9. Baroni, Helen (2002). The Illustrated Encyclopedia of Zen Buddhism: p. 15
  10. ^ a b c Ko Kok Kiang. Guan Yin: Goddess of Compassion. 2004. p. 10
  11. Studholme, Alexander (2002). The Origins of Oṃ Maṇipadme Hūṃ: A Study of the Kāraṇḍavyūha Sūtra: p. 175
  12. Elisabetta Chiodo, The Mongolian Manuscripts on Birch Bark from Xarbuxyn Balgas in the Collection of the Mongolian Academy of Sciences, Vol 1, Otto Harrassowitz Verlag, 2000, p. 137
  13. Lokesh Chandra, The Thousand-armed Avalokiteśvara, Vol 1, Abhinav Publications, 1988, p.43
  14. Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 137
  15. Art & Archaeology - Sri Lanka - Bodhisattva Avalokiteshvara
  16. Venerable Shangpa Rinpoche: Arya Avalokitesvara and the Six Syllable Mantra. Dhagpo Kagyu Ling. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 17.)
  17. Guxi, Pan. Chinese Architecture -- The Yuan and Ming Dynasties, English Ed., Yale University Press, 245–246. o (2002). ISBN 0-300-09559-7 
  18. Bao Ern Temple, Pingwu, Sichuan Province

Források[szerkesztés]

  • Alexander Studholme: The Origins of Om Manipadme Hum. Albany NY: State University of New York Press, 2002, ISBN 0-7914-5389-8.
  • Jérôme Ducor, Le regard de Kannon, Gollion: Infolio éditions / Genève: Musée d'ethnographie de Genève, 2010, 104 pages avec ill. couleur, ISBN 978-2-88474-187-3.
  • Chün-fang Yü, Kuan-Yin: The Chinese Transformation of Avalokitesvara, Columbia University Press (2001), ISBN 978-0-231-12029-6.
  • James P. McDermott, Buddha in the Crown: Avalokitesvara in the Buddhist Traditions of Sri Lanka, Journal of the American Oriental Society, 119 (1), 195 (1999).
  • Kubo Tsugunari, Yuyama Akira (tr.) The Lotus Sutra. Revised 2nd ed. Berkeley, Calif.: Numata Center for Buddhist Translation and Research, 2007. ISBN 978-1-886439-39-9
  • Getty, Alice: The gods of northern Buddhism: their history, iconography and progressive evolution through the northern Buddhist countries, Oxford Clarendon Press 1914 Internet Archive
  • Holt, John. Buddha in the Crown: Avalokitesvara in the Buddhist Traditions of Sri Lanka, Oxford University Press, New York, 1991. ISBN 0195064186

Külső hivatkozások[szerkesztés]