Mandzsusrí

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mandzsusrí szobra. Lhalung Gompa, Szpiti-völgy, India

Mandzsusrí a pradnyával (transzcendentális bölcsesség) azonosított bodhiszattva a mahájána buddhizmusban. A tibeti buddhizmusban jidamnak (védelmező istenségnek) tekintik. Nevének jelentése „nemes ragyogás” (szanszkrit).[1] Mandzsusrí teljes neve Mandzsusríkumárabhúta,[2] szó szerint „Mandzsusrí herceg”.

A mahájána buddhizmusban[szerkesztés]

A tudósok szerint Mandzsusrí a legrégebbi és legjelentősebb bodhiszattva a mahájána irodalomban.[3] Mandzsusrí nevét legelőször olyan korai mahájána szövegek említik, mint a Pradsznyápáramitá szútrák és már elég korán a pradzsnyá (bölcsesség) megtestesítőjeként tekintettek rá.[2] A Lótusz szútra neki tulajdonít egy tiszta földet, amelyet úgy hívnak, hogy Vimala. Az Avatamszaka-szútra szerint ez keleten található. Ez a tiszta föld minden idők két legjobb tiszta földje közé tartozik. Amikor eléri majd a buddhaság szintjét „mindenlátónak” fogják nevezni. A Lótusz szútrában Mandzsusrí szintén megvilágosodáshoz segíti a Nága király lányát. Szintén szerepel a Vimalakírti szútrában, amelyben Vimalakírti bodhiszattvával folytat vitagyakorlatot.

Mandzsusrí bodhiszattva bölcsesség tanításaira példa a Szaptasatiká Pradzsnyápáramitá-szútra (Taisó Tripitaka 232). Ebben a szövegben van egy párbeszéd Mandzsusrí és Buddha között a Szamádhi (szanszkrit: ekavjúha szamádhi) gyakorlatról.[4]

Az ezoterikus buddhizmusban[szerkesztés]

Az ezoterikus buddhizmusban Mandzsusrí meditációs istenség, és teljesen megvilágosodott buddha. A singon buddhizmusban Mandzsusrí a tizenhárom buddha közé tartozik, akik felé a gyakorlók elkötelezik magukat. Több ezoterikus buddhista szövegben is feltűnik, úgy mint például a Manydzsusrí-múla-kalpa[2] és a Manydzsusrínámaszamgíti. Egyes hagyományokban a kísérője Szaraszvati istennő.

Congkapa, a gelug iskola alapítója állítólag látomásokon keresztül kapott tanításokat Mandzsusrítól.

Ikonográfia[szerkesztés]

Mandzsusrít férfi bodhiszattvaként ábrázolják lángoló karddal a jobb kezében, amely a transzcendentális bölcsesség szimbóluma, amely szétvágja a nemtudást és a dualitást. A bal kezében tart egy lótuszt, amely a Pradzsnyápáramitá-szútrát jelképezi, amely a bölcsesség megvalósításának legmagasabb szintjét jelenti. Mandzsusrít gyakran ábrázolják kék oroszlán háton, vagy oroszlánbőrön ülve. Ez a tudat megszelídítését jelképezi, amelyet egy felbőszült oroszlánhoz szokás hasonlítani.

A kínai és a japán buddhista művészetben Mandzsusrí kardja helyett olykor egy ruji jogar szerepel, főleg a Vimalakírti-szútra szereplője, Vimalakírti ábrázolásában.[5] Berthold Laufer szerint a ruji első kínai ábrázolása egy 8. századi Mandzsusrí festmény, amelyen a főszereplő jobb kezében tartja a jogart, a szokásos kard helyett.[6]

Mandzsusrí a kínai buddhizmus négy nagy bodhiszattvájának az egyike (a másik három bodhiszattva: Ksitigarbha, Avalókitésvara és Szamantabhadra. Kínában gyakran párosítják össze Szamantabhadrával.

A tibeti buddhizmusban Mandzsusrí gyakran szerepel együtt Avalókitésvara (tibeti: Csenrezig) és Vadzsrapáni (tibeti: Csanna Dordzse) társaságában.

Mantrák[szerkesztés]

A Mandzsusríval azonosított legismertebb mantra a következő:[7]

om arapacsana dí

Az „arapacsana” egy szótagábécé, amely 32 betűből áll, és a nevét az első öt betűből kapta: a, ra, pa, csa, na.[8] Ezt a szótagábécét használták leggyakrabban gandhárai nyelven Kharosthi írással, de szerepel néhány szanszkrit nyelvű szövegben is. Feltűnik olyan mahájána szövegekben is mint például a Pradzsnyápáramitá szútrák, a Gandavjúha-szútra, a Lalitavisztara-szútra, az Avatamszaka-szútra, a Dharmaguptaka vinaja vagy a múlaszarvásztiváda vinaja.[8] Ezek közül néhány szövegben az arapacsana emlékeztető erősítőként szolgál fontos mahájána fogalmakhoz.[8] Az Arapacsana kifejezés annyira összefonódott Mandzsusríval, hogy így is szokták nevezni a történelmi buddhista tudóst.[9]

A Tökéletes bölcsesség szútrja (Conze 1975) mindegyik szótagot elmagyarázza:

  1. A belátást enged abba, hogy a dharmák soha nem keletkeztek (ádja-anutpannatvád).
  2. RA belátást enged abba, hogy a dharmák szennyeződéstől mentesek (radzsák).
  3. PA belátást enged abba, hogy a dharmák legvégső értelműek (paramártha).
  4. CA belátást enged abba, hogy a dharmák pusztulása (csjavana) vagy újjászületése nem értelmezhető, mivel azok természete nem ilyen.
  5. NA belátást enged abba, hogy a dharmák nevei (náma) elpusztultak; a nevek mögötti valódi természet azonban nem veszhet el és nem is keletkezhet.

A tibeti kiejtés némileg különbözik: om a ra pa ca na dhih (ༀ་ཨ་ར་པ་ཙ་ན་དྷཱི༔).[10] A tibeti hagyományok szerint ez a mantra fejleszti a bölcsességet és javítja a vitagyakorlati képességet, a memóriát, az írást és egyéb irodalmi képességeket. A mantra legfontosabb szótagja a dhih, amelyre nagyobb hangsúlyt helyeznek kántálás közben és akár meg is ismétlik.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lopez Jr., Donald S. (2001). The Story of Buddhism: A Concise Guide to its History and Teachings. New York, USA: HarperSanFrancisco. ISBN 0-06-069976-0 (cloth) 260. o.
  2. a b c Keown, Damien (editor) with Hodge, Stephen; Jones, Charles; Tinti, Paola (2003). A Dictionary of Buddhism. Oxford, UK: Oxford University Press. ISBN 0-19-860560-9 172. o.
  3. A View of Manjushri: Wisdom and Its Crown Prince in Pala Period India. Harrington, Laura. Doctoral Thesis, Columbia University, 2002
  4. The Korean Buddhist Canon: A Descriptive Catalog (T 232), <http://www.acmuller.net/descriptive_catalogue/files/k0010.html>
  5. Davidson, J. LeRoy, "The Origin and Early Use of the Ju-i", Artibus Asiae 1950,13.4, 240.
  6. Laufer, Berthold, Jade, a Study in Chinese Archaeology and Religion, Field Museum of Natural History, 1912, 339.
  7. Buswell, Robert. Lopez, Donald. The Princeton Dictionary of Buddhism. 2013. p. 527
  8. a b c Buswell, Robert. Lopez, Donald. The Princeton Dictionary of Buddhism. 2013. 61. o.
  9. Buswell, Robert. Lopez, Donald. The Princeton Dictionary of Buddhism. 2013. 527. o.
  10. [1] - A látható mantra (visible mantra) weboldala

További információk[szerkesztés]

Harrison, Paul M. (2000). Mañjuśrī and the Cult of the Celestial Bodhisattvas, Chung-Hwa Buddhist Journal 13, 157-193

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons:Category:Manjusri
A Wikimédia Commons tartalmaz Mandzsusrí témájú médiaállományokat.