Mandzsusrí

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mandzsusrí szobra. Lhalung Gompa, Szpiti-völgy, India

Mandzsusrí a pradzsnyával (transzcendentális bölcsesség) azonosított bodhiszattva a mahájána buddhizmusban. A tibeti buddhizmusban jidamnak (védelmező istenségnek) tekintik. Nevének jelentése „nemes ragyogás” (szanszkrit).[1] Mandzsusrí teljes neve Mandzsusríkumárabhúta,[2] szó szerint „Mandzsusrí herceg”.

A mahájána buddhizmusban[szerkesztés]

A tudósok szerint Mandzsusrí a legrégebbi és legjelentősebb bodhiszattva a mahájána irodalomban.[3] Mandzsusrí nevét legelőször olyan korai mahájána szövegek említik, mint a Pradsznyápáramitá szútrák és már elég korán a pradzsnyá (bölcsesség) megtestesítőjeként tekintettek rá.[2] A Lótusz szútra neki tulajdonít egy tiszta földet, amelyet úgy hívnak, hogy Vimala. Az Avatamszaka-szútra szerint ez keleten található. Ez a tiszta föld minden idők két legjobb tiszta földje közé tartozik. Amikor eléri majd a buddhaság szintjét „mindenlátónak” fogják nevezni. A Lótusz szútrában Mandzsusrí szintén megvilágosodáshoz segíti a Nága király lányát. Szintén szerepel a Vimalakírti-szútrában, amelyben Vimalakírti bodhiszattvával folytat vitagyakorlatot.

Mandzsusrí bodhiszattva bölcsesség tanításaira példa a Szaptasatiká Pradzsnyápáramitá-szútra (Taisó Tripitaka 232). Ebben a szövegben van egy párbeszéd Mandzsusrí és Buddha között a Szamádhi (szanszkrit: ekavjúha szamádhi) gyakorlatról.[4]

Az ezoterikus buddhizmusban[szerkesztés]

Az ezoterikus buddhizmusban Mandzsusrí meditációs istenség, és teljesen megvilágosodott buddha. A singon buddhizmusban Mandzsusrí a tizenhárom buddha közé tartozik, akik felé a gyakorlók elkötelezik magukat. Több ezoterikus buddhista szövegben is feltűnik, úgy mint például a Manydzsusrí-múla-kalpa[2] és a Manydzsusrínámaszamgíti. Egyes hagyományokban a kísérője Szaraszvati istennő.

Congkapa, a gelug iskola alapítója állítólag látomásokon keresztül kapott tanításokat Mandzsusrítól.

Ikonográfia[szerkesztés]

Mandzsusrít férfi bodhiszattvaként ábrázolják lángoló karddal a jobb kezében, amely a transzcendentális bölcsesség szimbóluma, amely szétvágja a nemtudást és a dualitást. A bal kezében tart egy lótuszt, amely a Pradzsnyápáramitá-szútrát jelképezi, amely a bölcsesség megvalósításának legmagasabb szintjét jelenti. Mandzsusrít gyakran ábrázolják kék oroszlán háton, vagy oroszlánbőrön ülve. Ez a tudat megszelídítését jelképezi, amelyet egy felbőszült oroszlánhoz szokás hasonlítani.

A kínai és a japán buddhista művészetben Mandzsusrí kardja helyett olykor egy ruji jogar szerepel, főleg a Vimalakírti-szútra szereplője, Vimalakírti ábrázolásában.[5] Berthold Laufer szerint a ruji első kínai ábrázolása egy 8. századi Mandzsusrí festmény, amelyen a főszereplő jobb kezében tartja a jogart, a szokásos kard helyett.[6]

Mandzsusrí a kínai buddhizmus négy nagy bodhiszattvájának az egyike (a másik három bodhiszattva: Ksitigarbha, Avalókitésvara és Szamantabhadra. Kínában gyakran párosítják össze Szamantabhadrával.

A tibeti buddhizmusban Mandzsusrí gyakran szerepel együtt Avalókitésvara (tibeti: Csenrezig) és Vadzsrapáni (tibeti: Csanna Dordzse) társaságában.

Mantrák[szerkesztés]

A Mandzsusríval azonosított legismertebb mantra a következő:[7]

om arapacsana dí

Az „arapacsana” egy szótagábécé, amely 32 betűből áll, és a nevét az első öt betűből kapta: a, ra, pa, csa, na.[8] Ezt a szótagábécét használták leggyakrabban gandhárai nyelven Kharosthi írással, de szerepel néhány szanszkrit nyelvű szövegben is. Feltűnik olyan mahájána szövegekben is mint például a Pradzsnyápáramitá szútrák, a Gandavjúha-szútra, a Lalitavisztara-szútra, az Avatamszaka-szútra, a Dharmaguptaka vinaja vagy a múlaszarvásztiváda vinaja.[9] Ezek közül néhány szövegben az arapacsana emlékeztető erősítőként szolgál fontos mahájána fogalmakhoz.[10] Az Arapacsana kifejezés annyira összefonódott Mandzsusríval, hogy így is szokták nevezni a történelmi buddhista tudóst.[11]

A Tökéletes bölcsesség szútrja (Conze 1975) mindegyik szótagot elmagyarázza:

  1. A belátást enged abba, hogy a dharmák soha nem keletkeztek (ádja-anutpannatvád).
  2. RA belátást enged abba, hogy a dharmák szennyeződéstől mentesek (radzsák).
  3. PA belátást enged abba, hogy a dharmák legvégső értelműek (paramártha).
  4. CA belátást enged abba, hogy a dharmák pusztulása (csjavana) vagy újjászületése nem értelmezhető, mivel azok természete nem ilyen.
  5. NA belátást enged abba, hogy a dharmák nevei (náma) elpusztultak; a nevek mögötti valódi természet azonban nem veszhet el és nem is keletkezhet.

A tibeti kiejtés némileg különbözik: om a ra pa ca na dhih (ༀ་ཨ་ར་པ་ཙ་ན་དྷཱི༔).[12] A tibeti hagyományok szerint ez a mantra fejleszti a bölcsességet és javítja a vitagyakorlati képességet, a memóriát, az írást és egyéb irodalmi képességeket. A mantra legfontosabb szótagja a dhih, amelyre nagyobb hangsúlyt helyeznek kántálás közben és akár meg is ismétlik.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lopez Jr., Donald S. (2001). The Story of Buddhism: A Concise Guide to its History and Teachings. New York, USA: HarperSanFrancisco. ISBN 0060699760 (cloth) 260. o.
  2. ^ a b c Keown, Damien (editor) with Hodge, Stephen; Jones, Charles; Tinti, Paola (2003). A Dictionary of Buddhism. Oxford, UK: Oxford University Press. ISBN 0198605609 172. o.
  3. A View of Manjushri: Wisdom and Its Crown Prince in Pala Period India. Harrington, Laura. Doctoral Thesis, Columbia University, 2002
  4. The Korean Buddhist Canon: A Descriptive Catalog (T 232), <http://www.acmuller.net/descriptive_catalogue/files/k0010.html>
  5. Davidson, J. LeRoy, "The Origin and Early Use of the Ju-i", Artibus Asiae 1950,13.4, 240.
  6. Laufer, Berthold, Jade, a Study in Chinese Archaeology and Religion, Field Museum of Natural History, 1912, 339.
  7. Buswell, Robert. Lopez, Donald. The Princeton Dictionary of Buddhism. 2013. p. 527
  8. Buswell, Robert. Lopez, Donald. The Princeton Dictionary of Buddhism. 2013. 61. o.
  9. Buswell, Robert. Lopez, Donald. The Princeton Dictionary of Buddhism. 2013. 61. o.
  10. Buswell, Robert. Lopez, Donald. The Princeton Dictionary of Buddhism. 2013. 61. o.
  11. Buswell, Robert. Lopez, Donald. The Princeton Dictionary of Buddhism. 2013. 527. o.
  12. [1] - A látható mantra (visible mantra) weboldala

További információk[szerkesztés]

Harrison, Paul M. (2000). Mañjuśrī and the Cult of the Celestial Bodhisattvas, Chung-Hwa Buddhist Journal 13, 157-193

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mandzsusrí témájú médiaállományokat.