Ugrás a tartalomhoz

Ralung kolostor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ralung kolostor
Ralung Gompa - 1938
Ralung Gompa - 1938
TelepülésGyangzê County
Ország Kína
Vallásbuddhizmus
IrányzatDrugpa
Építési adatok
Típuskolostor
Építés befejezése1180
ÉpíttetőCangpa Gyare
Mai rendeltetésekolostor
Elhelyezkedése
Ralung kolostor (Kína)
Ralung kolostor
Ralung kolostor
Pozíció Kína térképén
é. sz. 28° 50′ 03″, k. h. 90° 05′ 59″Koordináták: é. sz. 28° 50′ 03″, k. h. 90° 05′ 59″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Ralung kolostor témájú médiaállományokat.

A Ralung kolostor (wylie: ra lung dgon), a tibeti buddhizmus drukpa vonal hagyományos székhelye a Karo-hágótól délre, Tibet nyugati részén, az Cang régióban. A kolsotort 1180-ban alapította Csangpa Gyare, az 1. gyalvang drukpa, Lingdzse Repa egyik tanítványa, aki a drukpa vonal alapítója volt.[1][2] A drukpa iskola ma is jelentősnek számít és sok hívet számlál Tibet déli, északi és keleti részén, valamint Bhutánban, ahol valójában az ország neve a 17. század óta hivatalosan Dru Ü, azaz a drukpa vonal országa. Egy magyarázat szerint a kolostor a nevét onnan kapta, hogy a körülötte lévő hegyek olyanok, mintha a lótusz szirmai szívet formáznának.[3] Egy másik magyarázat szerint a ra, kecske és a lung jóslat szavakból tevődik össze, tehát a kolostor nevének jelentése kecske jóslat, ugyanis állítólag egy kecske jósolta meg, hogy hol építik majd meg a kolostort.[4]

Fekvése[szerkesztés]

A kolostor a mai Tibeti Autonóm Terület Gyance megyéjében néhány kilométerre a Nakarce és Lungmar településeket összekötő úttól, a bhutáni Gasza körzettől közvetlenül északra. Korábban kereskedelmi útvonal futott a Himalája magas Jakla-hágóján keresztül, amelyen keresztül délre is eljuthatott a Ralung hatása. A kolostort 6-7 ezer méter magas gleccserek veszik körül és a kezdetektől fogva a helyszínt hagyományosan szerencsésnek tartják.

Története[szerkesztés]

Bhután alapítója, az 1. gyabdrung rinpocse, Ngavang Namgyal, a Ralung kolostor 18. apátja volt. Miután 1616-ban elszökött Tibetből, egyesítette a bhutáni háborús törzseket, akikkel sikeresen felvették a harcot Tibet ellen, megerősödött a nemzeti öntudat és végül megalapították azt a kettős kormányzási rendszert, amely a mai napig fennmaradt ugyan, ám a formája megváltozott, és ma úgy nevezik, hogy Bhután királyi kormánya.

A penden drukpa vonal[szerkesztés]

  1. Cangpa Gyare (gtsang pa rgya ras ye shes rdo rje, 1161-1211)
  2. Dharma Szengge Sanggyé Wönré (dhar ma seng ge sangs rgyas dbon ras)
  3. Csönnu Szengge (gzhon nu seng ge, 1200-1266)
  4. Nyima Szengge (nyi ma seng ge, 1251-1287)
  5. Pökjapa Szengge Rincsen (spos skya pa seng ge rin chen) (1258- 1313)
  6. Szengge Gyelpo (seng ge rgyal po, 1289-1326)
  7. Dzsamjang Künga Szengge ('jam dbyangs kun dga' seng ge, 1289-1326)
  8. Lodrö Szengge (blo gros seng ge, 1345-1390) -
  9. Serap Szengge (shes rab seng ge, 1371-1392)
  10. Jese Rincsen (ye shes rin chen)
  11. Namkha Pelzang (nam mkha' dpal bzang, 1398-1425)
  12. Serap Zangpo (shes rab bzang po) (1400-1425)
  13. Künga Pendzsor (kun dga' dpal 'byor, 1428–1476) – 2. drukcsen
  14. Ngavang Csögyel (ngag dbang chos rgyal, 1465-1540)
  15. Ngak gi Vangcsuk Drakpa Gyelcen (ngag gi dbang phyug grags pa rgyal mtshan, 1517-1554)
  16. Mipam Csögyel (mi pham chos rgyal, 1543-1604)
  17. Mipam Tenpe Nyima (mi pham bstan pa'i nyi ma, 1567-1619)
  18. Ngavang Namgyal (zhabs drung ngag dbang rnam rgyal, 1594-1651)

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gyurme Dorje. Footprint Tibet. Bath: Footprint Handbooks, 266. o. (2004). ISBN 1903471303 
  2. Dowman, Keith. 1988. The Power-places of Central Tibet: The Pilgrim's Guide, pp. 268–269. Routledge & Kegan Paul, London and New York. ISBN 0-7102-1370-0.
  3. Lhasa and Central Tibet, 129. o. (1902). Sarat Chandra Das. Reprint 1988: Mehra Offset Press, Delhi.
  4. Places you should visit on the Lhasa – Mt. Everest – Nepal border Tour. Snowliontours.com. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)

Források[szerkesztés]

  • Dorje, Gyurme; (1999). Footprint Tibet Handbook with Bhutan (2nd Ed.) Footprint Handbooks. ISBN 0-8442-2190-2. p. 253.

További információk[szerkesztés]