Szakja kolostor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szakja kolostor
A Szakja kolostor - ས་སྐྱ་དགོན།
A Szakja kolostor - ས་སྐྱ་དགོན།
Település Sa'gya County
Ország  Kína
Vallás buddhizmus
Irányzat Szakjapa
Építési adatok
Típus kolostor
Építés befejezése 1073
Építtető Koncsok Gyelpo
Mai rendeltetése kolostor
Elhelyezkedése
Szakja kolostor (Kína)
Szakja kolostor
Szakja kolostor
Pozíció Kína térképén
é. sz. 28° 54′ 18″, k. h. 88° 01′ 48″Koordináták: é. sz. 28° 54′ 18″, k. h. 88° 01′ 48″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szakja kolostor témájú médiaállományokat.

A Szakja kolostor, más néven a dPal Sza szkja vagy Pel Szakja („fehér föld” vagy „sápadt föld”) tibeti buddhista kolostor 25 kilométerre délkeletre egy hídtól, amely a tibeti Sigace várostól mintegy 127 kilométerre van Tingri irányába.

A kolostor a tibeti buddhizmus szakja iskolájának (szakjapa) a székhelye, amelyet 1073-ban alapított Koncsok Gyelpo (1034–1102), aki eredetileg az Ü-Cang-i nyingma iskola szerzetese volt, és aki később az 1. szakja trizin lett. A kolostor apátjai politikaileg olyan erősek voltak, hogy ők irányították Tibetet a 13. század folyamán, a királyok bukása után. A végüket az új gelug iskola felemelkedése jelentette.

A kolostor mongol stílusú építészete jelentősen eltér a többi lhászai és jarlungi templométól. Az egyetlen fennmaradt ősi épülete a Lhakang csempo, avagy a Szibgon trulpa. Eredetileg csupán egy barlang volt a hegy oldalában, majd 1268-ban Szakja Szangpo kormányzó épületeket is emelt, amelyeket a 16. században fel is újítottak. Itt találhatók Tibet leggyönyörűbb eredeti formájában fennmaradt műalkotásai, amelyek nem sérültek meg az elmúlt évtizedekben sem. A kolostor területe több mint 18 000 m², amelyből a fő terem mérete 6000m².[1][2][3]

A kolostor épületeinek többsége romokban áll az 1966-os kulturális forradalom erőszakos pusztítása óta.[4]

Das Sharat Chandra leírása alapján a szakja iskola nagy könyvtárában több könyvet is arannyal írtak. Az oldalak szélessége 180 cm, hossza pedig 45 cm. A lapok szélein színezések találhatók és az első négy kötet tartalmazza az ezer buddha képeit is. A könyveket vaslemezekbe kötötték. A könyvek megrendelője Kubiláj mongol nagykán volt. A templomban őriznek még egy balról jobbra csavarodó kagyló héjat (tibeti: ja csjü dungkar ), amely egy ajándék volt Kubilaj kántól Drogön Csögyal Phagpa részére, aki a szakja iskola ötödik vezetője volt.[5]

Egy 84 000 tekercset számláló, hatalmas könyvtárra bukkantak 2003-ban a Szakja kolostorban, egy 60 hosszú és 10 méter magas fal mögött. A szövegek többsége feltételezhetően buddhista írás, de akadhatnak köztük irodalmi, történelmi, filozófiai, csillagászati és matematikai írások is. Úgy vélik, hogy ezek a tekercsek évszázadok óta érintetlenek lehettek. A szövegeket jelenleg a Tibeti Társadalomtudományi Akadémia vizsgálja.

Az új Szakja kolostor Indiában[szerkesztés]

A jelenlegi szakja trizin, a szakjapa iskola vallási vezetője 1959-ben vonult száműzetésbe Indiába, Tibeti kínai megszállása után. Dehradúnban telepedett le a Nyugati-Himalája lábainál, ahol újra alapították a Szakja kolostort, az ugyancsak Tibetből menekült idősebb szerzetesek és tudósok segítségével. Ezeknek az egyházi és tudós embereknek számos eredeti szöveget sikerült magukkal hozniuk az eredeti, tibeti Szakja kolostorból. A szakja trizin és a követői több intézményt is létrehoztak Dehradún környékén, köztük jótékonysági kórházat, egyházi főiskolát és zárdát. A szakja iskola vezetőihez hasonlóan a jelenlegi szakja trizin is nős. Két fia van, akik közül a fiatalabb, Dungszej Gyana Vadzsra, 1979. július 5-én született Dehra dúnban. Ő lett a dehradúni szakja kolostor igazgatója.[6]

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dowman, Keith. The Power-Places of Central Tibet: The Pilgrim's Guide. Routledge & Kegan Paul, 1988, 275–276. o. ISBN 0710213700 (pbk)
  2. Buckley, Michael and Strauss, Robert. Tibet – A Travel Survival Kit. Lonely Planet Publications. 1986, 170–174. o. ISBN 0908086881.
  3. Norbu, Thubten Jigme and Turnbull, Colin. Tibet: Its History, Religion and People. Chatto & Windus, 1969. Penguin Books reprint. 1987, 193. o.
  4. 6. Avant l'Everest
  5. Das, Sarat Chandra. Lhasa and Central Tibet, (1902), pp, 241–242. Reprint: Mehra Offset Press, Delhi. 1988.
  6. A szakja vonal és rend rövid története - angolul. Paldensakya.org. (Hozzáférés: 2015. augusztus 15.)

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szakja kolostor témájú médiaállományokat.
  • Berzin, Alexander: A Brief History of Sakya Monastery. The Berzin Archives. Original version published in "Sakya Monasteries." Chö-Yang, Year of Tibet Edition (Dharamsala, India), (1991)., 1991. szeptember 1. (Hozzáférés: 2013. augusztus 19.)