Necsung
| Necsung kolostor གནས་ཆུང་ལྕོག་པ (tibeti) | |
 | |
| Település | Doilungdegen körzet, Lhásza prefektus, Tibet |
| Ország |  Kína |
| Vallás | buddhizmus |
| Irányzat | Gelugpa |
| Építési adatok | |
| Típus | kolostor |
| Építés befejezése | 1681 |
| Mai rendeltetése | Tibet állami orákulumának székhelye |
| Elhelyezkedése | |
 Necsung kolostor
གནས་ཆུང་ལྕོག་པ (tibeti) Pozíció Kína térképén
| |
 é. sz. 29° 40′ 17″, k. h. 91° 03′ 21″Koordináták: é. sz. 29° 40′ 17″, k. h. 91° 03′ 21″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Necsung kolostor གནས་ཆུང་ལྕོག་པ (tibeti) témájú médiaállományokat. | |
| A sorozat témája Tibeti buddhizmus |
|---|
 |
|
Gyakorlatok és szintek
|
|
Történelem és áttekintés
|
A Necsung kolostor, Necsung gompa (tibeti: གནས་ཆུང་དགོན་པ།, wylie: gnasz-csung lcog), Necsung csok vagy Szungi Gyelpoi Cenkar („Az orákulum király démoni erődítménye”). Tibet állami orákulumának székhelye.[1] A hatkarú és háromfejú Pehar, a gelugok (sárga kalapos szekta) védelmezőjének főnöke, az állami orákulum (necsung orákulum) egykor itt tartotta székhelyét.[2] A Drepung kolostortól gyalog tíz percre lévő, közepes méretű kolostor egykor száz szerzetesnek adott otthont.[3]
Története[szerkesztés]
A kolostor 1959-ig az állami orákulum hivatalos székhelye volt. Ekkor ugyanis az orákulum a 14. dalai lámával együtt Indiába menekült a kínai megszállás elől és végül az indiai Dharamszalában telepedtek le. A dalai lámák hagyományosan mindig az orákulummal értekeztek fontos döntések előtt.[4] Pehar rezidenciája volt, amely a Kokonor-tótol keletre volt. A hagyomány szerint eredetileg Padmaszambhava hozta a Szamje kolostorba, hogy a dharma védelmezője legyen.[5] Egy másik verzió szerint egy bön hadúr hozta vissza (Tara Lugong), aki a 8. század végén megszerezte az ujgurok egyik törzsének a meditációs iskoláját Belső-Mongóliában. Pehart a Szamje kolostor védelmező istenségének tartották, majd a vallás védelmezőjének.[6]
Loszang Gyaco, az 5. dalai láma (1642 körül-1682) idején átköltöztették Pehart először a Szamje kolostorból a Cö Kugtnag-ba, majd a jelenlegi helyszínre, a Necsung kolostorba.[7] Annak ellenére, hogy a nemzeti orákulum egy nyingma szerzetes, a gelug iskola is a sajátjának tekintette.[5] Dordzse Drakden médiumának tekintik, és Pehar egyik megtestesüléseként tisztelik.[2]
Amikor a nemzeti orákulumba beleszáll Pehar, azonnal izgatottá válik, a nyelve kilóg, vérben forognak a szemei és emberfeletti fogakat villogtat, nehéz tárgyakat emelget, kardokat hajlít meg, stb, közben szavakat mormol, amiket fel is szoktak mások jegyezni, hogy később a szerzetesek értelmezzék. Az orákulum olykor terményeket áld meg, amelyeket azután az összegyűlt tömeg közé szórnak.[8][9] Más közép-ázsiai sámánnal ellentétben a tibeti orákulumok nem hagyják el a testüket, és nem térnek át valamiféle szellemvilágba, csupán a szájukkal közvetítenek az istenektől vagy más lényektől jövő üzeneteket, és leggyakrabban bennük nem is tudatosul bennük, hogy mik hangzottak el a transz idején, holott a transz idején válaszolnak a nekik feltett kérdésekre. Az orákulum hagyománya a buddhizmus előtti bön vallásból ered. Az 5. dalai láma volt az első, aki intézményesítette a nacsungi állami orákulumot.[10]
A Necsungot a kulturális forradalom idején szinte teljesen porig rombolták. Jelenleg sikerült mégis szinte teljesen helyreállítani korábbi állapotába. Az épület második emeletén áll egy hatalmas Padmaszambhava szobor.[2] A Necsungtól keletre újból működik egy logikai vitázásra felkészítő iskola.
Új Necsung kolostort épített a száműzetésben élő tibeti kisebbség az indiai Dharamszalában.[11]
Galéria[szerkesztés]
-
A fő templom oszlopokkal (rdo ring), két tömjén égető és 2 kő oroszlán, 1950 előtt -
A fő templom 2006-ban -
A Necsung 1993-ban -
Necsung, 2013 -
A 13. dalai láma elvonulási helyszíne, Necsung, Tibet -
A dalai láma visszatérését váró trón. A 13. dalai láma elvonulási helyszíne, Necsung, Tibet. -
Imakerekek a Necsung kolostorban, Lhásza
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Dowman (1988), pp. 66-67.
- ↑ a b c Mayhew and Kohn (2005), p. 22.
- ↑ Chapman (1940), p. 201.
- ↑ Prince Peter (1979), pp. 51-56.
- ↑ a b Dowman (1988), p. 67.
- ↑ Stein (1972), pp. 68, 189.
- ↑ Dowman (1988), p. 67.
- ↑ Stein (1972), pp. 187-188.
- ↑ Chapman (1940), p. 317.
- ↑ Prince Peter (1979), p. 52.
- ↑ Osada et al (2000), p. 83.
Források[szerkesztés]
- Chapman, F. Spencer. (1940) Lhasa: The Holy City. Readers Union Ltd., London.
- Dowman, Keith (1988). The Power-places of Central Tibet: The Pilgrim's Guide. Routledge & Kegan Paul, London. ISBN 0-7102-1370-0.
- Mayhew, Bradley and Kohn, Michael. Tibet. (2005). Lonely Planet Publications. ISBN 1-74059-523-8.
- (H.R.H. Prince) Peter of Greece and Denmark. (1979). "Tibetan Oracles." The Tibet Journal, Vo. 4, No. 2, Summer 1979, pp. 51–56.
- Osada et al. (2000). Mapping the Tibetan World. Yukiyasu Osada, Gavin Allwright, and Atsushi Kanamaru. Reprint: 2004. Kotan Publishing, Tokyo. ISBN 0-9701716-0-9.
- Stein, R. A. (1972). Tibetan Civilization. Stanford University Press.
További információk[szerkesztés]
