Necsung

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Necsung kolostor
གནས་ཆུང་ལྕོག་པ (tibeti)
Nechung Chok.JPG
Település Doilungdegen körzet, Lhásza prefektus, Tibet
Ország Kína
Vallás buddhizmus
Irányzat Gelugpa
Építési adatok
Típus kolostor
Mai rendeltetése Tibet állami orákulumának székhelye
Elhelyezkedése
Necsung kolostor གནས་ཆུང་ལྕོག་པ (tibeti) (Kína)
Necsung kolostor གནས་ཆུང་ལྕོག་པ (tibeti)
Necsung kolostor
གནས་ཆུང་ལྕོག་པ (tibeti)
Pozíció Kína térképén
é. sz. 29° 40′ 17″, k. h. 91° 03′ 21″Koordináták: é. sz. 29° 40′ 17″, k. h. 91° 03′ 21″

A Necsung kolostor, Necsung gompa (tibeti: གནས་ཆུང་དགོན་པ།, wylie: gnasz-csung lcog), Necsung csok vagy Szungi Gyelpoi Cenkar („Az orákulum király démoni erődítménye”). Tibet állami orákulumának székhelye.[1] A hatkarú és háromfejú Pehar, a gelugok (sárga kalapos szekta) védelmezőjének főnöke, az állami orákulum (necsung orákulum) egykor itt tartotta székhelyét.[2] A Drepung kolostortól gyalog tíz percre lévő, közepes méretű kolostor egykor száz szerzetesnek adott otthont.[3]

Története[szerkesztés]

A kolostor 1959-ig az állami orákulum hivatalos székhelye volt. Ekkor ugyanis az orákulum a 14. dalai lámával együtt Indiába menekült a kínai megszállás elől és végül az indiai Dharamszalában telepedtek le. A dalai lámák hagyományosan mindig az orákulummal értekeztek fontos döntések előtt.[4] Pehar rezidenciája volt, amely a Kokonor-tótol keletre volt. A hagyomány szerint eredetileg Padmaszambhava hozta a Szamje kolostorba, hogy a dharma védelmezője legyen.[5] Egy másik verzió szerint egy bön hadúr hozta vissza (Tara Lugong), aki a 8. század végén megszerezte az ujgurok egyik törzsének a meditációs iskoláját Belső-Mongóliában. Pehart a Szamje kolostor védelmező istenségének tartották, majd a vallás védelmezőjének.[6]

Loszang Gyaco, az 5. dalai láma (1642 körül-1682) idején átköltöztették Pehart először a Szamje kolostorból a Cö Kugtnag-ba, majd a jelenlegi helyszínre, a Necsung kolostorba.[7] Annak ellenére, hogy a nemzeti orákulum egy nyingma szerzetes, a gelug iskola is a sajátjának tekintette.[5] Dordzse Drakden médiumának tekintik, és Pehar egyik megtestesüléseként tisztelik.[2]

Amikor a nemzeti orákulumba beleszáll Pehar, azonnal izgatottá válik, a nyelve kilóg, vérben forognak a szemei és emberfeletti fogakat villogtat, nehéz tárgyakat emelget, kardokat hajlít meg, stb, közben szavakat mormol, amiket fel is szoktak mások jegyezni, hogy később a szerzetesek értelmezzék. Az orákulum olykor terményeket áld meg, amelyeket azután az összegyűlt tömeg közé szórnak.[8][9] Más közép-ázsiai sámánnal ellentétben a tibeti orákulumok nem hagyják el a testüket, és nem térnek át valamiféle szellemvilágba, csupán a szájukkal közvetítenek az istenektől vagy más lényektől jövő üzeneteket, és leggyakrabban bennük nem is tudatosul bennük, hogy mik hangzottak el a transz idején, holott a transz idején válaszolnak a nekik feltett kérdésekre. Az orákulum hagyománya a buddhizmus előtti bön vallásból ered. Az 5. dalai láma volt az első, aki intézményesítette a nacsungi állami orákulumot.[10]

A Necsungot a kulturális forradalom idején szinte teljesen porig rombolták. Jelenleg sikerült mégis szinte teljesen helyreállítani korábbi állapotába. Az épület második emeletén áll egy hatalmas Padmaszambhava szobor.[2] A Necsungtól keletre újból működik egy logikai vitázásra felkészítő iskola.

Új Necsung kolostort épített a száműzetésben élő tibeti kisebbség az indiai Dharamszalában.[11]

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dowman (1988), pp. 66-67.
  2. a b c Mayhew and Kohn (2005), p. 22.
  3. Chapman (1940), p. 201.
  4. Prince Peter (1979), pp. 51-56.
  5. a b Dowman (1988), p. 67.
  6. Stein (1972), pp. 68, 189.
  7. Dowman (1988), p. 67.
  8. Stein (1972), pp. 187-188.
  9. Chapman (1940), p. 317.
  10. Prince Peter (1979), p. 52.
  11. Osada et al (2000), p. 83.

Források[szerkesztés]

  • Chapman, F. Spencer. (1940) Lhasa: The Holy City. Readers Union Ltd., London.
  • Dowman, Keith (1988). The Power-places of Central Tibet: The Pilgrim's Guide. Routledge & Kegan Paul, London. ISBN 0-7102-1370-0.
  • Mayhew, Bradley and Kohn, Michael. Tibet. (2005). Lonely Planet Publications. ISBN 1-74059-523-8.
  • (H.R.H. Prince) Peter of Greece and Denmark. (1979). "Tibetan Oracles." The Tibet Journal, Vo. 4, No. 2, Summer 1979, pp. 51–56.
  • Osada et al. (2000). Mapping the Tibetan World. Yukiyasu Osada, Gavin Allwright, and Atsushi Kanamaru. Reprint: 2004. Kotan Publishing, Tokyo. ISBN 0-9701716-0-9.
  • Stein, R. A. (1972). Tibetan Civilization. Stanford University Press.

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Necsung
A Wikimédia Commons tartalmaz Necsung témájú médiaállományokat.