Dzogcsen kolostor
| Dzogcsen kolostor | |
 | |
| Település | Dêgê |
| Ország |  Kína |
| Vallás | buddhizmus |
| Irányzat | Nyingmapa |
| Védőszent | Pema Rigdzin |
| Építési adatok | |
| Típus | kolostor |
| Építés befejezése | 1675 |
| Rekonstrukciók évei | 1980-as évek |
| Mai rendeltetése | kolostor |
| Elhelyezkedése | |
 Dzogcsen kolostor
Pozíció Kína térképén
| |
 é. sz. 32° 09′, k. h. 98° 08′Koordináták: é. sz. 32° 09′, k. h. 98° 08′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dzogcsen kolostor témájú médiaállományokat. | |
| A sorozat témája Tibeti buddhizmus |
|---|
 |
|
Gyakorlatok és szintek
|
|
Történelem és áttekintés
|
Dzogchen kolostor (tibeti: རྫོགས་ཆེན་དགོན། rdzogs chen dgon) a tibeti buddhizmus nyingma hagyományának hat nagy kolostora közül az egyik a kínai Szecsuan tartomány területén.
Története[szerkesztés]
A Dzogcsen kolostort Pema Rigdzin (1625-1697) alapította 1675-ben,[1] 1684-ben[2] vagy 1685-ben.[3] Nevezetessé vált az intézményen belül működő Sri Szingha iskola (Sedra), amelyet Gyelsze Zhenpen Taje alapított Mingyur Namkhe Dordzse (4. dzogcsen rinpocse) idején, röviddel azután, hogy a kolostort szinte teljesen elpusztította egy földrengés 1842-ben.
A kolostorban tanult és tanító hatalmas mesterek közé tartozik Khenpo Pema Vadzsra, Patrul Rinpocse, Dzsamgon Dzsu Mipham Gyaco és Khenpo Senga.[4] Végül minden idők legnagyobb Nyingma kolostorává vált.[5]
Thubten Chökyi Dorje (1872-1935, 5. dzogcsen rinpocse) idején élte fénykorát a Dzogcsen kolostor, amikor több mint szerzetes (bhikkhu) élt az intézményben, 13 elvonulási központja létezett, és a becslések szerint 280 ágazata volt, amelyekből ha összegyűltek a lámák, a tulkuk, a szerzetesek és az apácák, akkor a létszám több tízezer is lehetett. Az év folyamán számtalan összetett szertartást végeztek a kolostorban, amely híres volt a benne folytatott szent rituális táncokról is – mai elnevezése „láma tánc”.[6]
A Dzogcsen kolostorban őriznek fontos terma kincseket, amelyekre Dzsacon Nyingpo tertön talált rá.
A kolostor fő temploma elpusztult egy tűzvész során a tűz egér év második hónapjában (1936), majd az egész kolostort lerombolták a kulturális forradalom idején, 1959-ben.[7]
Az indiai Dzogcsen kolostor[szerkesztés]
Miután a kínaiak lerombolták a kolostort Tibetben, a 14. dalai láma, Tendzin Gyaco vezetésével újból felépítették az intézményt India déli részén. A tibeti vallási vezető személyesen választotta ki a helyszínt, közel a Dhondenlingben található rezidenciájához. A munkálatokat 1985-ben kezdték, az eredeti tibeti kolostor felépítése után háromszáz évvel.
1992 januárjában a dalai láma hivatalosan is átadta az új Dzogcsen kolostort, amelynek keretein belül tanításokat és beavatásokat is tartott tizenegy napon keresztül. A helyi közösségből és más indiai kolostorokból több ezren látogattak el az eseményekre.
Az Indiában található Dhondenling tibeti településen található új Dzogcsen kolostor lett a dzogcsen rinpocse hivatalos székhelye. 2000 decemberében a dalai láma ismét ellátogatott a kolostorba, ahol a világ minden tájáról érkező, több tízezer ember előtt tartott beszédeket, amelyek végén a közönség – a már megszokott módon – kérdéseket tehetett fel az akkor 65 éves tibeti vezetőnek.
A tibeti Dzogcsen kolostor[szerkesztés]
Az 1980-as évek elejétől felújítási munkálatok kezdődtek a tibeti Dzogcsen kolostorban. Jelenleg háromszáz hivatalosan regisztrált szerzetes és további 750 ember él az intézményben rövidebb-hosszabb ideig. A kolostoron kívül a komplexumhoz tartozik még egy sedra és egy iskola, amelyben hagyományos tibeti orvoslást lehet tanulni.
Pema Tang közelében épült egy új elvonulási központ és templom komplexum a Dzogcsen-völgy mélyén. A központot a Dzogcsen hagyománynak szentelték.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ (a Nagy Tibeti Szótár szerint)
- ↑ (Dzsamjang Khjence Vangpo szerint), [1] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben,
- ↑ (Guru Bkra-shis Ngag-dbang-blo-gros szerint - Gu bkra'i chos-'byung 750-759, 765-817. o., forrás: Cuervas, Brian J. The Hidden History of the Tibetan Book of the Dead. Oxford. 139. o.
- ↑ Dzogchen Monastery. Rigpawiki. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 7.)
- ↑ Cuervas, Brian J. The Hidden History of the Tibetan Book of the Dead. Oxford. 139. o.
- ↑ A kolostor hivatalos oldalának fő oldala. Dzogchenmonastery.org. [2005. december 19-i dátummal az [/http://www.dzogchenmonastery.org/ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 7.)
- ↑ Namkhai Norbu, Michael Katz, Dream yoga and the practice of natural light, Snow Lion Publications, 2002, ISBN 1-55939-161-8, 127. o.
Források[szerkesztés]
- rGyal-dbang Chos-kyi Nyi-ma: History of rDzogs-chen Monastery (Tibeti nyelven), Sichuan Nationalities Publishing House, Chengdu, May 1992. ISBN 7-5409-0545-X
