Salu kolostor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Salu kolostor
A Salu kolostorཞྭ་ལུ།
A Salu kolostor
ཞྭ་ལུ།
Település Sigace, Tibet
Ország  Kína
Vallás buddhizmus
Irányzat szakjapa
Építési adatok
Típus kolostor
Építés kezdete 1040
Építés befejezése 1087
Rekonstrukciók évei 1333 (újjáépítés) 2009- (felújítások)
Építtető Csecun Serab Dzsungnaj
Elhelyezkedése
Salu kolostor (Kína)
Salu kolostor
Salu kolostor
Pozíció Kína térképén
é. sz. 29° 39′ 31″, k. h. 91° 07′ 49″Koordináták: é. sz. 29° 39′ 31″, k. h. 91° 07′ 49″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Salu kolostor témájú médiaállományokat.

A Salu kolostor (tibeti: ཞྭ་ལུ།, wylie: zhwa lu, kínai: 夏魯寺, pinjin: Hszia-lu szi) tibeti buddhista kolostor Sigace várostól 22 km-re délre. A kolostort 1040-ben alapította Csecun Serab Dzsungnaj, amely évszázadokon át tudományos oktatási és testnevelési központként működött. A freskói Tibet legősibb és legszebb falfestései közé tartoznak. A fő kolostorok közül a Salu volt az egyik első, amelyet a Cangpa-dinasztia nemes családjai építtettek a buddhizmus feléledésének idején, amely azután a szakja hagyomány egyik legfontosabb központja lett.[1] A Salu kifejezés magyarul azt jelenti, hogy „új rügy”.[2]

Története[szerkesztés]

1329-ben egy pusztító földrengés elpusztította a Salu templomot, amelyet azután 1333-ban a helyi nemesek újból felépítettek Toghon Temür, a Mongol Birodalom legutolsó kagánja. Az új kolostort mongol stílusban építették, hatalmas befelé dőlő falakkal a fő belső udvar körül, és erős fa tartószerkezetű tetőt alkalmaztak Csinghaj városból származó kerámia cserepekkel.

Az 1330-as években, amikor elkészült az új épület, a Salu templomot a 11. apát, Butön Rincsendrub vezette, aki 1290–ban született és 1364-ban hunyt el. Butön jó vezetőnek bizonyult, akit a mai napig fontos tudósnak és írónak tartanak a szakja iskolában, és aki egyben Tibet egyik legjelentősebb történetírójának is számít. Butön katalógusba rendezte a Salu buddhista szövegeit - összesen 4569 vallási és filozófiai művet. Az A buddhizmus története Indiában és Tibetben című művét a mai napig használják a tudósok tanulmányaik során. Buton népszerű tevékenysége más iskolák buddhista tudósainak is felkeltette az érdeklődését és Tibet minden részéről érkeztek látogatók a Salu kolostorba, illetve az 1360-ra mintegy 3000 főt számláló intézménybe Indiából is érkeztek lelkes tanulók. Butön halála után a Salu az ezoterikus és a buddhista tanulmányok jelentős központjává vált évszázadokra.[3]

A 19. századra az intézmény elveszítette kiemelt jelentőségét, és a tibeti tudósok inkább a gelug iskolához tartozó Szamje kolostort választották már tanulmányaikhoz, amely addigra politikailag Tibet legerősebb intézményévé nőtte ki magát. A Salu kolostor állapota erősen leromlott, és az 1330-as állapotból már csak kevés maradt fenn, jóllehet a vastag külső fal és a sérült tető ma is állnak. A 14. századi falfestmények közül több is azt a ikonográfiai sémát követi, amelyet Putön fejlesztett ki. Az egyik ilyen festmény egy allegória, amelyben egy elefánt az emberi tudatot ábrázolja, ahogyan különböző lépeseken keresztül eljut a megvilágosodásig, és a tisztulási folyamat során fokozatosan válik egyre fehérebbé és tisztábbá. A fontos szabályok is fennmaradtak, hogy a szerzeteseknek milyen ruhát kell hordaniuk és hogyan kell viselkedniük a belső főudvarban (tibeti: dejangsar). A korábbi mandala freskók maradványait több mint száz thangka takarja, amelyek többségét a kínai Hangcsou városában készítették az 1920-as években.[4]

A turisták számára ma csupán a templom két kápolnája látogatható, bár további felújítási munkálatokat is végeznek, hogy a kolostort teljesen helyreállítsák.

A kolostor belseje[szerkesztés]

A Salu Lakhang templom a kolostor központi épülete. A földszinten található Sakjamuni Buddha és tanítványainak a szentélye. Az oldalsó kápolnáiban őrzik a tibeti buddhista kánon két alapművét, a Tandzsurt és a Kandzsurt. A jellegzetes kínai, kék csempés tetőtéri kápolnákban Sakjamuni, Butön és más arhatok szerepelnek. Hatalmas és finoman megmunkált régi falfestmények fedik a kolostor falait. Ezek elsősorban Buddha életének bizonyos jeleneteit ábrázolják. Ezeknek a műalkotásoknak a restaurációja még nem történet meg.[4]

Kincsei[szerkesztés]

A Salu kolostorban négy említésre méltó kincset őriznek. Az egyik egy szútra tábla, amely 700 éves, a másik egy sárgaréz váza, amely szokatlan módon be van vonva egy darab vörös szövettel, amely le van pecsételve. A vázában lévő szent víz 108 erkölcstelenséget képes letisztítani. Ezt a vizet 12 évente cserélik. A kincsek közé tartozik még egy kő medence, amelyben korábban maga Csecun Serab Dzsungnaj is fürdött a 11. században, illetve egy om mani padme hum mantrával díszített kő tábla, amelyen szerepel még négy dagoba véset is.[4]

Felújítási munkálatok[szerkesztés]

A Salu kolostor felújítási munkálatai 2009. május 13-án kezdődtek, a kínai kormány Xinhua hírügynökségének online hírei szerint. A projekt Tibet legnagyobb felújítási munkálatai közé tartozik a 11. ötéves terv alapján (2006–2010). A munkálatok során megerősítik az épületek tartószerkezeteit, karbantartásra kerülnek a csatornák és javítják a tűz- és árvízvédelmet is. A projekt összköltsége eléri a 16 millió RMB jüant.[5]

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Shalu Monastery. Travelchinaguide. (Hozzáférés: 2016. március 25.)
  2. Shalu Monastery. Tibettravel.com. (Hozzáférés: 2016. március 25.)
  3. Shalu Monastery. Chinabuddhismencyclopedia.com. (Hozzáférés: 2016. március 25.)
  4. ^ a b c Shalu Association. Asianart.com. (Hozzáférés: 2016. március 25.)
  5. [1]

További információk[szerkesztés]