Szamje kolostor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
A Szamje kolostor fő épülete (3D-s modell is elérhető a [2] Google Föld oldalán)

A Szamje kolostor vagy Szamje Gompa (tibeti: བསམ་ཡས་, kínai: 桑耶寺) a legelső buddhista kolostortemplom Tibetben. Legelőször feltehetően 775 és 779 között épült[1] Triszong Decen tibeti uralkodó patrónusa alatt, aki igyekezett felélénkíteni a buddhizmust, amely Szongcen Gampo király után hanyatlásnak indult a 7. század után. A kolostor Dranangban található, Lhoka prefekturátusban. Az indiai Bihár állambeli Odantapuri kolostor mintájára épült.[2]

A 18. századi kínai Hopej tartomány, Csengde városában lévő Puning templom a Szamje Gompa mintájára épült.

Története[szerkesztés]

A hagyományok szerint Sántaraksita indiai szerzetes, tudós először akkor kísérelte meg felépíteni a kolostort, amikor a szútra-központú buddhizmust kívánta terjeszteni Tibetben. A Szamje helyszínét nagyon szerencsésnek találta és ott állt neki a munkának. Az épület azonban mindig összedőlt miután elért egy bizonyos szintet. Az építők úgy vélték, hogy egy a közeli folyóból jövő valamilyen démon vagy akadályozó tulku okozza az egészet. Amikor Sántaraksita kortársa, Padmaszambhava megérkezett Tibetbe Észak-Indiából, ő képes volt megoldani a rossz energiákból eredő problémát. Az 5. dalai láma szerint[3] Padmaszambhava eljárta a Vadzsrakilaja táncot és kezdeményezte a namkha rítust, hogy hozzájáruljon Triszong Decen és Sántaraksita megépíthesse a Szamje kolostort. A táncnak a Vadzsrakilaja sztúpa állít emléket.[4]

Az eredeti épület ma már nem látható, ugyanis több alkalommal is teljesen lerombolták — polgárháború a 11. században, tűzvész a 17. században, földrengések 1816-ban és a 20. században, majd a kulturális forradalom. Az 1980-as évek végére már a disznókat és más háziállatokat is engedték átkelni a szent épület falain. Minden alkalommal azonban sikeresen felépítették újból az épületet. Legutoljára a 10. pancsen láma erőfeszítéseinek köszönhetően menekült meg a kolostor épülete, amely ma aktívan működik és fontos turista látványosság és zarándokhely.[5]

Galéria[szerkesztés]

A kolostor[szerkesztés]

A Szamje kolostor alaprajza egy óriási mandala, amelynek közepén a templom a Meru-hegyet jelenti. A négy sarkán lévő templomok a tantrikus buddhista kozmológia kontinenseit jelenítik meg.

A főtemplom tele van tibeti vallásos műtárggyal és néhány fontos relikviával. Sok tibeti zarándokol el a Szamje kolostorba, amely sokaknak hetekbe telik.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dorje (1999) 172. o.
  2. Lotus-Born - Yeshe Tsogyal, Erik Pema Kunsang, Marcia Binder Schmidt, Tsele Natsok Rangdrol. 290. o. [1]
  3. Pearlman, 2002: 18. o.
  4. Yeshe Tsogyel, The Life and Liberation of Padmasambhava, 2 vols., trans. Kenneth Douglas and Gwendolyn Bays (Berkeley: Dharma Publishing, (1978) p.384
  5. Dorje (1999), p. 173.

Források[szerkesztés]

  • Dorje, Gyurme. (1999). Footprint Tibet Handbook with Bhutan. 2nd Edition. Footprint Handbooks Ltd. ISBN 0-8442-2190-2.
  • Dowman, Keith. (1988) The Power-places of Central Tibet. Routledge & Kegan Paul. London & New York. ISBN 0-7102-1370-0.
  • Rene de Nebesky-Wojkowitz, Tibetan Religious Dances (The Hague:Mouton, 1976)
  • Yeshe Tsogyel, The Life and Liberation of Padmasambhava, 2 vols., trans. Kenneth Douglas and Gwendolyn Bays (Berkeley: Dharma Publishing, 1978)
  • Pearlman, Ellen (2002). Tibetan Sacred Dance: a journey into the religious and folk traditions. Rochester, Vermont, USA: Inner Traditions. ISBN 0-89281-918-9

További információk[szerkesztés]