Gautama Sziddhártha családja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Gautama Sziddhártha a történelmi Buddha a ksatrija varna család sarjaként született i. e. 563 körül, a mai Nepál területén, Lumbini mellett. Apja Suddhódana, a sákja klán királya volt Kosala állam területén. Édesanyja Májá királynő volt. Miután Májá a szülés utáni hetedik napon meghalt, Sziddhártha herceget édesanyja húga nevelte fel Mahá Padzsápatí Gótamí.

Suddhódana[szerkesztés]

Sudhódana király és udvara.

A Suddhódanával kapcsolatos információk többsége buddhista legendákból és egyéb vallási szövegekből ismert. Ezek alapján ő a sákja klán uralkodója volt, amely Kosala állam területén volt, az ősi India északi határánál. Annak ellenére, hogy a buddhista irodalom szerint örökölte trónját, ma már úgy tekintik, hogy a törzsi szövetség választotta uralkodónak. Suddhódana apja Szinahana szintén a sákják királya volt.

Suddhodanát nagyon emésztette a bánat, hogy a fia elhagyta a palotát és ennek megfelelően nagy erőfeszítéseket tett, hogy vissza hívja a tékozló fiút. Úgy tartják, hogy miután annak híre jött, hogy a herceg megvilágosodott, tízezer futárt küldött után, akik azonban többé nem tértek vissza a palotába, mind Buddha követőivé váltak. Suddhodana ezután Buddha egyik barátját, Kaludajit küldte érte, hogy hozza vissza, azonban Kaludajiból is szerzetes vált. Azonban sikerült neki legalább látogatóba vissza csalni Buddhát a szülőföldjére. Látogatása során alamizsnát gyűjtögetett éppen, amikor apja ezt meglátta és mélységesen felháborodott. Suddhodanának nem tetszett, hogy fia a hagyományaikkal és szokásaikkal szemben cselekszik. Ezután a Buddha elmondta apjának a dharma tanításokat, aki ezután szintén Buddha követőjévé vált.

A Buddha élete végén visszatért hozzá. A halálos ágyán imádkozott hozzá, ami által Suddhódana elérte az arhat szintet és még halála előtt megvilágosodott.[1]

Májá[szerkesztés]

Máját feleségül adták Suddhódana, a kapilavasztui sákja klán királyához, aki egyben az unokatestvére is volt. Májá édesapja Devadaha királya volt.[2]

Májá királynő fehér elefántos álma és a Buddha fogantatása. Gandhára, 2-3. század.

Májának és Suddhódhanának húsz évig nem volt gyermekük. A legenda szerint egy teliholdas éjjelen a palotában a királynőnek volt egy élénk álma. Úgy érezte, hogy elcipelte őt négy déva (lélek) a Himalájában lévő Anotatta-tóhoz. Miután a tóban megfürösztötték és felöltöztették mennyei öltözékekbe, beparfümözték és beborították isteni virágokkal. Röviddel ezután egy fehér elefánt jelent meg fehér lótusz virággal a törzsén és háromszor megkerülte Máját és a jobb oldala felől behatolt a méhébe. Ezután az elefánt eltűnt és a királynő felébredt, megértvén, hogy fontos üzenetet kapott, mivel az elefánt Indiában a nagyság szimbóluma.[3]

A buddhista hagyomány szerint a leendő Buddha bodhiszattvaként várakozott a Tusita mennyországban, és úgy döntött, hogy fehér elefántként fog még utoljára egyszer újjászületni. Májá végül i. e. 563 körül adott életet Sziddhárthának. A terhesség tíz holdhónapig tartott. A szokásoknak megfelelően a királynő visszatért szüleihez a szülés idejére. Az úton kiszállt a gyaloghintójából, hogy rövid sétát tegyen a lumbini park gyönyörű virágoskertjében található szálafa (Shorea robusta) alatt - amit gyakran összetévesztenek az Hindu asókafával (Saraca asoca). Májának nagyon tetszett a hely és ott szülte meg gyermekét állva, egy szálfa ágába kapaszkodva. A legenda szerint Sziddhártha herceg Májá jobb oldalán át látta meg a napvilágot. Április nyolcadik napja volt. Egyesek szerint legelőször a Puszkarini kis tóban fürösztötte meg a csecsemőt. De a legenda szerint a dévák esőt küldtek, hogy lemosdassák az újszülöttet.

A tudósok egyetértenek abban, hogy a buddhista irodalmak többsége szerint a szülést követő hetedik napon hunyt el, amelyet követően a Tavatimsza mennyországban született újra, ahol a Buddha később megtanította neki az Abhidharmát. Húga, Mahá Padzsápatí Gótamí vált a gyermek nevelőanyjává.

Ánanda[szerkesztés]

Ánanda ábrázolása

Ánanda Buddha egyik leghűbb tanítványa volt. Buddha számos tanítványa közül Ánandának volt a legkiválóbb memóriája. A Szutta-pitaka szútráinak összegyűjtését neki tulajdonítják, az első buddhista tanácskozás idején. Emiatt nevezték a Dharma védőjének is.

A történelmi Buddha szerint minden múltbéli és jövendőbeli Buddhának két fő tanítványa és egy kísérője volt/lesz. Buddha esetében a két tanítvány Száriputta és Maudgaljájana volt, kísérője pedig Ánanda. Ánanda egyébként Buddha első unokatestvére volt apai ágon. Buddha idejének huszadik évében vált Buddha kísérőjévé. Onnantól kezdve elkísérte őt legtöbb vándorlása során, így válhatott a feljegyzett Buddha párbeszédek első számú diktálójává. Buddha, röviddel saját parinirvánája előtt is Ánandát méltatta (Mahaparinibbana-szútra[4] (DN 16)).

Az Anguttara-nikája listáján (i. xiv.), ahol a tanítványokat sorolják hosszasan, mindig valamiféle kiváló minősítésű egyedi jelzővel, Ánandát ötször említik (többször, mint bárki mást). Kiválónak nevezik magaviseletét, segítőkészségét és emlékezőképességét. Buddha néha arra kérte helyettesítse őt a tanításban és később az előadásról kijelentette, hogy ő sem csinálta volna másként.

Dévadatta[szerkesztés]

Dévadatta volt Buddha egyik unokatestvére anyai ágon (egyes források szerint apai ágon). Testvéreivel, barátaival és borbélyával együtt belépett a buddhista közösségbe (szangha), amikor Buddha a sákja birodalom központjában, Kapilavasztuban tartott beszédet.

Egy időben Dévadatta hatalmas tiszteletben állt a szanghán belül. Állítólag Száriputta dicsőítő énekeket zengett Dévadattáról Rádzsgírban. Később Dévadatta mágikus képességekre (sziddhi) tett szert és állítólag korrupttá vált. Új képességei birtokában Dévadatta többször is megkísérelte megölni Buddhát - úgy tarják, hogy féltékeny volt Buddha rendkívüli képességeire. Egyszer hatalmas sziklakövet görgetett a Buddha felé, másszor átszúrta a húsát, és rávett egy elefántot is, hogy rontson a Buddhának.

Dévadatta ezután megpróbálta kettéosztani a szanghát egy viszállyal, amit ő kezdeményezett. Nem sikerült neki azonban ez sem, mivel az összes átcsalt tanítvány végül visszatért Buddhához.

Dévadatta állítólag nagyon bűnbánóvá vált a Buddha felé az élete legvégén. Úgy mesélik, hogy szeretett volna elsétálni abba a kolostorba, ahol Buddha tanított, hogy bocsánatot kérjen, ám a rossz karmájának eredményeképpen elnyelte a föld és a buddhista pokol legalsóbb világában született újra.[5] [6]

Nanda[szerkesztés]

Nanda Buddha féltestvére volt, Suddhódana és Mahá Padzsápatí Gótamí fia. Nandát szerették volna Dzsanapadakaljani hercegnővel összeházasítani, azonban ő elmenekült és csatlakozott a szanghához. Nandát nagyon bántotta, amit tett Dzsanapadakaljanival, ezért a Buddha elvitte őt Trájasztrimsába az istenek királyához, hogy találkozhasson Apszarával és Sakrával. Buddha ígért Nanda részére egy istennőt ha marad a szanghában szerzetes (bhikkhu). Nanda elfogadta Buddha ajánlatát és elérte az arhat szintet.[7]

Mahá Padzsápatí Gótamí[szerkesztés]

Mahá Padzsápatí Gótamí (vagy egyszerűen Mahá Padzsápatí) Szuppabuddha és Amita királyné legkisebb lánya volt. A kor szokásainak megfelelően, nővérével Májával együtt hozzáadták Suddhódana királyhoz. Miután nővére meghalt a kis buddha születése után hét nappal, ő lett a kis herceg nevelőanyja. Suddhódanának ő is szült egy fiút, Nandát. Suddhódana király halála után Mahá Padzsápatí útra kelt, hogy megkeresse Buddhát. Amikor megtalálta, megkérte őt, hogy nők is léphessenek be a szanghába apácának (bhikkhuni). Több visszautasítás után a Buddha végül beleegyezett, annak fejében, hogy a szangha elfogad nyolc további szabályt (vinaja):

  • a bhikkhuni mindig mutasson tiszteletet a bhikkhu számára
  • a bhikkhuni töltse mindig a varsa elvonulást ott, ahol a bhikkhuk vannak
  • a bhikkhunik kérjék meg a bhikkhukat, hogy hivatalosan tanítsák őket havi két alkalommal
  • a bhikkhuni vegyen részt a varsa ceremónia végén minden bhikkhuni és bhikkhu jelenlétében
  • a vinaja (szabályok) komoly megszegését a bhikkhuk és bhikkhunik kezelik
  • Amikor egy tanuló elvégezte a tanulmányait, a beavatáshoz meg kell kérnie mind a bhikkhukat és a bhikkhunikat
  • a bhikkhuni nem vádolhat bhikkhut
  • a bhikkhuni kritizálhat bhikkhunit (fegyelmi ügyekben), de bhikkhuni nem kritizálhat bhikkhut.

Mahá Padzsápatí finom anyagból készült ruhát adott Buddhának, amit az elutasított, mondván, hogy az túl kidolgozott és a szangha bomlásához vezetne. Később - még életében - Mahá Padzsápatí elérte az arhat (megvilágosodott) szintet.[8]

Források[szerkesztés]

  1. [The Three Poisons - Ross McLauran Madden, AuthorHouse, 2010. ISBN 1438988133 ]
  2. History of Buddhist Thought by E. J. Thomas (Dec 1, 2000) ISBN 8120610954 pages
  3. Life of Buddha: Queen Maha Maya's Dream (Part 1). Buddhanet.net. (Hozzáférés: 2012. március 9.)
  4. A Buddha halála (részlet)
  5. Devadatta. Palikanon.com. (Hozzáférés: 2012. május 26.)
  6. Devadatta
  7. [1]
  8. Maha Prajapati Gautami