Szamádhi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szamádhi (szanszkrit: समाधि) vagy szamápatti meditációs elmélyülést jelent a hindu, buddhista, dzsaina, szikh és jógikus iskolákban, a dhjána gyakorlatán keresztül.[1] A szamádhiban a tudat megnyugszik és egy dologra koncentrál[2] míg a gyakorlatot végző személy tudatánál marad.

A buddhizmusban a szamádhi a nemes nyolcrétű ösvény nyolc eleme közül az utolsó.[3] A hindu rádzsa-jóga (Astanga) hagyományban a Patandzsali jóga-szútráiban ez a legutolsó ág.

Meghatározásai[szerkesztés]

  • Sarbacker: A szamádhi egy meditációs elmélyedés, amelyet a dhjána gyakorlaton keresztül lehet elérni. [1]
  • Diener, Erhard és Fischer-Schreiber: A szamádhi egy non-dualisztikus tudatállapot, amelyben a tapasztaló tudatosság eggyé válik a tapasztalás tárgyával.[4]
  • Shankman: Egy olyan tartózkodási hely, amelyben a tudat teljesen megnyugszik, de nem olvad egybe a megfigyelés tárgyával, ezáltal képes a megfigyelésre és belátásra a változó élmények folyamában. [5]
  • Srí Csinmoj: A szamádhi a tudat egy spirituális állapota [6]
  • Bhagavad Gítá: A tökéletesség szintjét szamádhinak, vagy másképp transznak hívják. Ilyenkor a jóga gyakorlása által az ember elméje minden anyagi tevékenységtől mentes. A jógi ebben az állapotban tiszta elméje segítségével megláthatja önvalóját, s örömet, élvezetet tud meríteni abból. Ezen az örömteli síkon az embernek határtalan lelki boldogságban van része, amelyet transzcendentális érzékszerveivel tapasztal. [7]
  • Szvámi Sivananda: A szamádhi egy elragadtatás és az Úrral való áldott egyesülés. Egy tudat feletti spirituális tapasztalat, a tiszta tudatosság állapota. [8]

Eredete[szerkesztés]

Rhys Davids szerint a szamádhi kifejezést legelőször a szanszkrit nyelvű Maitrájaníja Upanisad említi.[9]

A szamádhiban végződő dhjána gyakorlatának eredete vita tárgyát képezi.[10][11] Bronkhorst szerint a dhjána buddhista kifejlesztés volt,[12] viszont Alexander Wynne szerint a brahmanikus gyakorlatokból lett átvéve. Ezeket a gyakorlatokat párosították a tudatosság és belátás meditációihoz, majd újraértelmezték azokat. [13] A szamádhi élmény négy dhjánára való felosztása, úgy tűnik, hogy buddhista újítás.[14] Ezt vette át később nem teljes formájában a Mokṣadharma, a Mahábhárata egyik része.[15] Kalupahana szerint Buddha egyszerűen csak "visszatért a meditációs gyakorlatokhoz", amelyeket Alara Kálamátóé ás Uddaka Ramaputtától tanult.[16]

Buddhizmus[szerkesztés]

Dhjána[szerkesztés]

A buddhizmusban a szamádhi a nemes nyolcrétű ösvény nyolc eleme közül az utolsó.[3] A nemes nyolcrétű ösvény a háztulajdonossal kezdődik, aki meghallja a dharma tanításokat és ennek hatására elhagyja otthonát (házát), majd előkészítő gyakorlatok után elkezdi a dhjána gyakorlását.[17]A szamádhi itt a dhjánákra utal, a meditációs szintek fokozatos elmélyítésére. A páli kánonban nyolc egymást követő dhjána állapot szerepel: négy forma meditáció (rúpa dhjána) és négy forma-nélküli meditáció (arúpa dhjána). A kilencedik állapot a Nirodha-Szamápatti.

A négy dhjána és a négy alak nélküli alap jellemzése[szerkesztés]

A Maddzshima-nikája 26:34-42, Arijaparijeszana-szuttája ("A nemes keresés") a következőképpen jellemzi a négy rúpa dhjánát ("forma dhjánát"), a négy arúpa dhjánát ("forma nélküli dhjánát") és a sannyá-vedajita-nirodhát (az észlelés és érzés megszűntetését):[18][* 1]

első dhjána

"Jobb lesz, ha mi most olyan helyen tanyázunk le, ahol nem tud elérni bennünket a vadfogó és a vadfogó segédei.” […] És olyan helyen tanyáztak le, ahol nem tudta elérni őket a vadfogó és segédei. Ott letanyázva, nem vetették rá magukat a csalétekre, […] és nem ejtette őket kedve szerint zsákmányul a vadfogó a csalétek mellett.[* 2] Mi ez a hely, ahol nem tudja elérni őket a Kísértő és a Kísértő segédei, szerzetesek? Ha a szerzetes minden vágytól távol, minden bajtól távol, eltávolodása szülte, elmélkedve elgondolkozó, boldog örömben az első révület állapotába (első dhjána) jut. Az ilyen szerzetesről ezt mondják: „Megvakította a Kísértőt, kioltotta a Kísértő szeme világát (Mára), láthatatlanná vált a Kísértő számára.[19]

második dhjána

"Ugyanígy az a szerzetes, aki az irányított gondolatok és kiértékelések lecsillapításával belép és megmarad a második dhjánában: szakadás és öröm fakad a nyugalomból, a gondolatmentes és kiértékeléstől mentes tudatosság összpontosul — önbizalom. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt.[18]

harmadik dhjána

"Ugyanígy az a szerzetes, aki a halványuló szakadás által, egykedvű, tudatos és éber marad, az érzékek örömöt lelnek a testben. Belép és megmarad a harmadik dhjánában, amelyről a Nemesek úgy tartják, hogy 'egykedvű és tudatos', kellemes tartózkodási hely. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt.[18]

negyedik dhjána

"Ugyanígy az a szerzetes, aki hátra hagyata az örömöket és a stresszt belép és megmarad a negyedik dhjánában: az egykedvűség és tudatosság tisztaságába, a sem-öröm-sem-fájdalom állapotába. equanimity & mindfulness, neither-pleasure-nor-pain. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt.[18]

A tér végtelensége

Ezen a szinten a tér-idő folyamatosság maradványai, a térbeli-időbeli tudatosság még léteznek, de ez már olyan, mintha minden tartalmát kiürítették volna - mint a határtalan tér. Ez nem eszméletlenség, hanem a tudatosságnak vagy éberségnek egy nagyon finom formája, melyben az én már semmiféle értelemben nincs jelen, mint ahogy nincs jelen semmi olyasmi sem, ami az énnel szembeállítható lenne.[20] "Ugyanígy az a szerzetes, aki a [fizikai] forma észlelését teljesen meghaladta, az ellenállás észlelésének eltűnésével, nem törődve a diverzitás észleléseivel, belép és megmarad a 'végtelen tér' dimenziójában. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt.[18]

A tudatosság végtelensége

A második forma nélküli dhjána az eloldódott tudatosság, amelyben még a térbeli-időbeli tudatosság érzete is megszűnik. De ez sem eszméletlenség, inkább olyan, mint amikor maga a tudatosság eloldódott mindentől. Nem érintkezik semmivel, nincs kapcsolata semmivel. A tudatosság nem szűnik meg, de egyáltalán semminek sincs a tudatában. Egy nagyon mély, nagyon finom "állapotról" van szó. A mindennapi visszatükröző tudatosság eltűnik. Még az alapvető térbeli tudatosság is megszűnik, bár egy finom éberség megmarad.[20] "Ugyanígy az a szerzetes, aki a végtelen tér dimenzióját is meghaladja, belép és megmarad a végtelen tudat állapotába. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt.[18]

Az üresség dimenziója

A harmadik forma nélküli dhjána az "üresség". Nincs térbeli-időbeli tudatosság, nincs semmiféle tudati tartalom. Ezért Gautama joggal írja le úgy, mint semmi vagy üresség. Nincs többé semmiféle tudatos éberség - mégsem öntudatlan állapot. Tisztán éber, de oly módon, hogy az a hétköznapi tudatosság számára elképzelhetetlen.[20] "Ugyanígy az a szerzetes, aki a végtelen tudatosság teljes meghaladásával belép és megmarad az üresség dimenziójában. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt.[18]

A sem észlelés, sem nem-észlelés dimenziója

A negyedik forma nélküli dhjána a sem észlelés, sem nem-észlelés, amelyben nincs gondolkodás, nincsenek érzések és nincs semmiféle észlelő sem. Teljesen zavartalan, koncentrált állapot, ugyanakkor nem is az öntudatlanság űrje és nem is a nirvána állapota.[20] "Ugyanígy az a szerzetes, aki az üresség dimenzióját meghaladja, belép és megmarad a sem észlelés, sem nem-észlelés tudatállapotába. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt.[18]

Az észlelés és az érzések megszűnése

"Ugyanígy az a szerzetes, aki meghaladja a sem észlelés, sem nem-észlelés dimenzióját, belép és megmarad az észlelés és érzés megszűnésének tudatállapotába. Ezzel a tudatának rossz tulajdonságai teljesen megszűnnek. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt. A világ dolgaihoz nem kötődik tovább, gondtalanul jár, áll, ül és fekszik. Hogy lehet ez? Mert meghaladta a Kísértő hatókörét." [18]

Hinduizmus[szerkesztés]

A szamádhi (समाधि) szó jelentése: szilárd elme, amely egyfajta tudatállapotot jelent. A Nirukti védikus értelmező szótár alapján: Amikor az elme szilárd az önvaló megértésében, azt mondják róla, szamádhiban van.

A Bhagavad Gítá meghatározása alapján, amikor azt mondjuk valakiről, hogy szamádhiban van, az azt jelenti, hogy tökéletesen megvalósította az Ísvara (Isten) tudatot, s aki teljes szamádhiban van, az annyit jelent, hogy megvalósította Brahmant, Paramátmát és Bhagavánt [21] és beleolvadt azokba.

A szamádhi közvetlen megismerés, a felsőbbrendű öntudat állapota, az önvaló átélése, az „eggyéválás" eszköze. Egy tudatfölötti állapot, közvetlen látás és élmény, amelyből hiányzik a megtévesztő Én-tudat, de amelyet az igazi öntudat, az önvaló korláttalan öntudatának fénye betölt. Ekkor ,,a Látó önmagában honol", nem kell többé tükör, hogy közvetve lássa magát. A szamádhiba merült ember a külvilág számára - legalább ideiglenesen - olyan mintha meghalt volna: de létének középpontjában, egyedüli és igazi gyökerében, az önvalóban olyan világos és ragyogóan tiszta öntudattal honol, amilyen a normális síkon egészen elképzelhetetlen. A testben megvalósult üdvösség állapota ez.[22]

A jógában a szamádhi szó a szm-á-dhi szóösszetételként a tudat "össze-szét-tevődésének"abszolút voltát jelenti. A jóga mágikus tudattransz formációja a végső kozmikus igazság (ritambhará pradzsnyá) birtokosává teszi a jógit. Az anyagi kötöttségekből való metafizikai kiemelkedés a makro- és mikrokozmikus jelenségek avatott ismeretét feltételezi.[23]

A valódi jóga legfőbb jellemzője, hogy gyakorlása által az ember fokozatosan eltávolodik az anyagi felfogástól. Ezután – a Bhagavad Gítá fogalmazása alapján – amikor a jógi transzcendentális elméje és értelme segítségével megvalósítja a Paramátmát (Felsőlélek), úgy, hogy az önvalót nem azonosítja tévesen a Felső Önvalóval, eléri a transz, a szamádhi állapotát.[24]

A szamádhit transznak is nevezik. Egy tudat feletti spirituális tapasztalat. Az elme feloldódik az Örökkévalóban vagy Átmanban, mint só a vízben vagy kámfor a lángban. Ez a tiszta tudatosság állapota.[25] Amikor az ember elméje a jóga gyakorlása révén megszabadul minden anyagi tevékenységtől, a jógi tiszta elméje segítségével megláthatja önvalóját (valódi énjét, személyiségének alapját), s örömet, élvezetet merít abból. Ebben az örömteli állapotban határtalan lelki boldogságban van része, melyet transzcendentális érzékszerveivel tapasztal.

A Bhagavad Gítá alapján - a szamádhit azok az emberek, akiket az anyagi, érzéki gyönyörök érdekelnek, vagy akiket az efféle ideiglenes földi dolgok megtévesztenek, nem érhetik el. Őket az anyagi energia működése valamilyen szinten kárhozatra ítéli.[26]

A teljes megvilágosodás igaz-tudásának próbaköve a megkísértetés. Jézust és Buddhát is megkísértette az Anyag megrontó, visszahúzó szelleme. Jézus, hogy isteni igaztudását és tökéletességét az önként magára vállalt emberi létforma korlátozásainak ellenére beteljesítse, maga is elvonult, s elmélyedő szemléletben, jelképesen mondhatjuk: szamádhiban élt negyven napon át a pusztában. Erre neki nem mint Isten fiának, hanem mint embernek volt szüksége: az elvállalt testnek, az anyagnak ellenálló természetét kellett legyőznie.[22]

Fokozatai[szerkesztés]

Különböző kisebb szamádhik vannak, és ezek közül a legmagasabb a szavikalpa szamádhi (szanszkrit: सविकल्पसमाधि).

Patandzsali két kategóriába sorolja a szamádhi tudatállapotait. Az első a kozmikus tapasztalás (pradzsnyá) megkülönböztetéssel bíró, szubjektumra és objektumra elkülönülő, a karmikus láncolatba beépülő (szabídzsa) szamádhi-állapota, a szampradzsnyáta. A szamádhi egy még emeltebb fokozatában, az aszampradzsnyáta (felosztás nélküli, személytelen) vagy nirvikapla "különbség nélküli"-ségében az alacsonyabb létfokozatokból való kiszakadás révén a valóság-megismerés az objektum közvetlen és tiszta, érzékfeletti tapasztalásává lesz (param pratjaksama). Ez utóbbit a teljes elkülönülés (kaivalja) közvetlenül megelőző dharma-megha: "a törvény felhője" - tudatfölötti állapota követi, ami lényegében a két szamádhi fokozat szintézisét jelenti.[23]

A szampradzsnyáta- illetve aszampradzsnyáta-szamádhi egymáshoz kapcsolódó tagozódása [23]:

  • szampradzsnyáta-szamádhi (szavikalpa szamádhi)
  1. vitarka (tárgyra vonatkozó tudatkapcsolódás)
  2. vicsára (fogalomra irányuló szubtilis ismeret)
  3. ánanda (üdv-állapot)
  4. aszmitá (kondícionáltság)
  • aszampradzsnyáta-szamádhi
  1. aszampradzsnyáta (nirvikalpa)
  2. dharma-mégha-szamádhi

A szavilkalpa szamádhiban (सविकल्पसमाधि) egy rövid időre az egyén teljesen elveszíti emberi tudatát. Ebben az állapotban a tér és az idő fogalma teljesen más. Ebben a szamádhiban az egyén teljesen más világban van. Jelen létünkben rengeteg beteljesületlen vágy van bennünk. Ezzel szemben a szavilkalpa szamádhiban azt látjuk, hogy minden el van végezve, semmit nem kell tennünk. Ebből a szamádhiból viszont mindenkinek vissza kell térnie a közönséges tudatba.[6]

A nirvikalpa szamádhi (निर्विकल्प समाधि) a legmagasabb szamádhi, amit a legtöbb spirituális mester elér, és csak akkor, ha már eljutottak a megvalósításhoz. Néhány óráig vagy néhány napig tart, aztán le kell jönni.
Általában amikor valaki belép a nirvikalpa szamádhiba, nem akar újra visszatérni a világba. Ha viszont legalább 18 vagy 21 napig ott marad, nagy valószínűsége van annak, hogy elhagyja a testét.[6]

A szahádzs szamádhi messze a legmagasabb típusú szamádhi. Ebben a szamádhiban az ember a legmagasabb tudatban van, de ugyanakkor a fizikai világban dolgozik. E szamádhi csak akkor jön el, amikor az ember létrehozta elválaszthatatlan egységét a Legfelsőbbel. Az, aki elérte ezt a szamádhit és megmarad benne, az minden percben tudatosan és tökéletesen kinyilvánítja Istent és a transzcendentális Legfelsőbb legnagyobb büszkesége.[6]

A szamádhi egyes fokozatai még elbírnak bizonyos definíciókat, de a szamádhi létezőkön túli, metafizikai realitása a hagyományos módszerekkel megközelíthetetlen. Azon kevesek, akik képesek erre a szintre eljutni, megfogalmazhatatlannak tartják élményeiket. Kétségtelen tény, hogy az "ott" tapasztaltakat semmi mással nem lehet összefüggésbe hozni vagy azonosítani. A Jóga-szútrák az extázist egyszerűen és tömören a "más" (anja) szóval adja vissza.[27] A szamádhi újrateremtett létformája az ember igazi Én-jének, primordiális önmagunk átélése, "purusa-természetünk" felmutatása.[23]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Lásd még: Samadhanga Sutta: The Factors of Concentration
  2. Lásd Maddzshima-nikája 25, Nivāpa Sutta - "Csalétek", amelyben Buddha a hasonlatot az igazság feltárása kedvéért mondta, és a jelentése a következő: a csalétek az öt érzékszerv érzéki örömeit jelképezi. A vadfogó a Kísértőt, a Gonoszt jelképezi (Mára). A vadfogó segédei a Kísértő segédeit jelképezik. Az erdei vadak a remetéket és papokat (bhikkhuk) jelképezik..[19]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Sarbacker 2012, 13. o.
  2. Dictionary.com, Samadhi
  3. ^ a b accesstoinsight, Right Concentration, samma samadhi
  4. Diener, Erhard & Fischer-Schreiber Ingrid 1991.
  5. Shankman 2008.
  6. ^ a b c d Sri Chinmoy bölcsessége, Madal Bal, Budapest, 2006
  7. Bhagavad Gítá 6, 20-23
  8. Srí Szvámi Sivánanda: Utak a boldogsághoz: Szamádhi, 2014
  9. T. W. Rhys Davis (n.d.). 'Introduction to the Subha Sutta'. Source: Metta.lk
  10. bronkhorst 1993.
  11. Wynne 2007.
  12. Bronkhorst 1993.
  13. Wynne 2007
  14. Wynne 2007
  15. Wynne 2007
  16. Kalupahana 1994
  17. Bucknell 1984.
  18. ^ a b c d e f g h i Thanissaro Bhikkhu (ford.), Maddzshima-nikája 26, Arijaparijeszana-szutta, "A nemes keresés"
  19. ^ a b Vekerdi József: Nivápa Sutta - Csalétek. A-Buddha-Ujja. (Hozzáférés: 2015. február 28.)
  20. ^ a b c d Szabó V. Alex: A szamádhi és a dhjána gyakorlata a zen buddhizmusban. Napmobius. (Hozzáférés: 2015. február 28.)
  21. Bhagavad-gítá - úgy, ahogy van. 2,53
  22. ^ a b Baktay Ervin: A diadalmas jóga
  23. ^ a b c d Rafael József: A tradicionális jóga rendszere
  24. Bhagavad-gítá - úgy, ahogy van. 6,20
  25. Srí Szvámi Sivánanda: Utak a boldogsághoz, 2014
  26. Bhagavad-gítá - úgy, ahogy van. 2,44
  27. Jóga-Szútrák 1,18.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • The Path of Purification: Visuddhimagga. Buddhist Publication Society (1999). ISBN 1-928706-00-2 
  • Forman, Robert K.C.. Mysticism, Mind, Consciousness. SUNY Press (1999) 
  • Gombrich, Richard F.. How Buddhism Began. Munshiram Manoharlal (1997) 
  • Studies in the Literature of the Great Vehicle: Three Mahayana Buddhist Texts. Ann Arbor (1989) 
  • Hui-Neng. On the High Seat of "The Treasure of the Law" The Sutra of the 6th Patriarch, A.F.Price and Wong Mou-Lam (year unknown) 
  • Encyclopedia of Hinduism. Infobase Publishing (2006) 
  • Maehle, Gregor. Ashtanga Yoga: Practice and Philosophy. New World Library (2007) 
  • Skilton, Andrew. State or Statement?: Samādhi in Some Early Mahāyāna Sūtras (2002) 
  • Sutcliffe, Steven. Religion: Empirical Studies. Ashgate Publishing, Ltd. (2004) 
  • Vetter, Tilmann. The Ideas and Meditative Practices of Early Buddhism. BRILL (1988) 
  • Wijebandara, Chandima. Early Buddhism, Its Religious and Intellectual Milieu. Postgraduate Institute of Pali and Buddhist Studies, University of Kelaniya (1993) 
  • Williams, Paul. Buddhist Thought. A complete introduction to the Indian tradition. Routledge (2000) 
  • Williams, Paul. Mahāyāna Buddhism: The Doctrinal Foundations. Routledge (2008)