Púdzsa (hinduizmus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Púdzsá (hinduizmus) szócikkből átirányítva)
Hívők rituális felajánlást mutatnak be egy istenszobornál, a folyó partján
Púdzsa a házi szentélynél az indiai Keralában
Hindu vallásúak púdzsa szertartáson Bali szigetén

A púdzsa (szanszkrit: पूजा, pūdzsā, angol: puja) szó jelentése imádat, dicsőítés. A hinduizmusban végzett vallási gyakorlat, egy vagy több isten-istenség felé irányuló istentisztelet vagy rituálé. A púdzsá rituáléja megtalálható a buddhizmusban, a dzsainizmusban és a szikh vallásban is, más-más módon.

Maga a szó a korai dravida virág + ajánlás szóból származhat.[1] A virágok a hinduizmusban jobb áldozatok, mert így nem kell állatot ölni. Minden pizonnyal a púdzsa rituáléja a legelterjedtebb hindu gyakorlat, ahogyan a hinduk áldozatokkal és ajándékokkal fordulnak az istenekhez és istennőkhöz, mintha látogatókként és vendégekként tisztelnék őket. A púdzsában nyilvánvaló, hogy az istenség jelen van az istenimádó előtt a képmásban, és a kezdő szertartások közül soknak az a célja, hogy az istenséget leszállítsák a képmásba. Az avatára egyik formája az arcavatára, Visnu leszállása a faragott templomi képmásba, kő (mula) vagy fém (utsava-vigraha) formájában.[1]

A hindu istentisztelet magva a meditáció, a nyugalmas elmélyedés. A hinduizmusban nincsen közös istentisztelet olyan értelemben, mint a kereszténységben. A templomok (lásd hindu templom) "píthák", misztikus szellemi erőközpontok, az áldozatok és szertartások helyei, de a hívők a maguk módján, egyénenként kapcsolódnak be a hely szent áramkörébe. A szertartások a szellemi koncentrációra szolgálnak. Mindennél fontosabb eszköz erre a jelképek, képes ábrázolások tisztelete, a múrti-púdzsa. Ez a hinduizmusnak az a része, amelyet a nyugati bírálók félreértenek és bálványimádásnak tartják. A Szanátana Dharma ("az örök törvény") sokrétű útjai közt mindenesetre megvan a legkezdetlegesebb szemléletnek megfelelő istentiszteleti forma is, s ez csakugyan határos a bálványimádással, mert a tamasz-jellegű alacsony értelem az isteni erőket azonosítja azok durva-fizikai megjelenítésével. De alig akad olyan hindu, aki magát a képet vagy szobrot imádná. A hindu képtisztelet rendkívül hasonlít a képtisztelet katolikus felfogásához. Segédeszközt lát az istentisztelet egyéb külsőségeiben, amelyek a szellem legfogékonyabbb funkcióján, a képzeleten át hatnak és az átélést segítik.

A púdzsa (istentisztelet) a látható szimbólumokkal kapcsolatosan három tevékenységet ölel fel. Ezek:

  • dhjána, a jelképek külső szemléletéből fakadó benső meglátás és átélés
  • sztuti, a dicsőítő ének, himnusz, amely Isten (Ísvara) megnyilvánuló mivoltának attribútumaira vonatkozik
  • dzsapa, az ima, amely Isten nevét invokálja és az érzés áramát mintegy mozgásban tartja a hívőben

Az igazi púdzsában ez a három tevékenység a szellemi elmélyedésbe olvad, a meditációba, mely legmagasabb fokán a szamádhi elragadtatásába torkol.

A vallási életben sokkal fontosabb szerep jut az otthoni vallásgyakorlatnak, az egyéni istentiszteletnek. A bráhmanok a mindennapi púdzsát a házi oltárnál vagy az erre a célra elkülönített házi szentélyükben végzik el, amikor is a családfő a család védőistenéhez imádkozik, miután tiszteletüket tették a múrtinak (az istenszobornak). A púdzsa során virágfüzért tesznek a múrti nyakába, füstölőket és mécseseket gyújtanak és mantrát recitálnak. Az erre a rituáléra elkülönített házi szentélyt más célra sohasem használják fel. A magasabb kaszthoz tartozó hinduk házi bráhmant (puróhita) tartanak, aki a mindennapos púdzsájukat vezeti. Az istenségnek különböző dolgokat kínálhatnak fel: illatos kenetet, ruhát, ételt, virágot stb. Amikor a hívő felkínálja az ajándékát, allegorikusan az abban jelképezett magas transzcendenciának ajánlja vászanáit (karmikus hatásait).

A púdzsát bárhol elvégezhetik, a házi szentélyben vagy oltárnál, a templomban, vagy akár a természetben. A hozzá tartozó rituálék:

  • a mantra
  • a hívő lábának megmosása
  • az arc és a kezek megmosása, a száj kiöblítése
  • füstölők és gyertyák égetése
  • az istenség lábának szimbolikus megmosása
  • virágfüzér a múrti nyakába, illetve felöltöztetése
  • ajándék felajánlása
  • a hívők leborulása
  • az istenség vagy szentély körbejárása

A púdzsa elemzésében három alapvető elemet azonosíthatunk [1]:

  • megtisztulás
az istenség előtti tisztaság szükségessége – ezért van víz gyakran az istenimádat helyéhez közel
  • leborulás
az istenség előtti leborulás (pranam), megtisztelve számos kísérő aktussal
  • étel megosztása (praszáda)
a felajánlott ételt spirituális értelemben az istenség fogyasztja el, ami közben hatalommal és kegyelemmel telítődik: ezután praszáda-ként visszakapja az istenimádó, és az étel elfogyasztásával egyesül az istenséggel.[1]

Hangfelvételek[szerkesztés]

Púdzsá - női ének

A prayer chant during Hindu puja. (Female voice, 2 minutes 11 seconds)

Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése.

Guru Stotram

Puja in Hinduism may accompany a group chant, a priest reading aloud, a barely audible recital, or a silent meditative event.[2] Above: A Sanskrit recital at puja ritual. (Male voice, 4 minutes 54 seconds)

Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Hivatkozás[szerkesztés]

  1. ^ a b c d Jown Bowker: Isten - Az örök igazság fürkészése: Krisna, 2004
  2. Jan Gonda (1975), Vedic Literature (Samhitäs and Brähmanas), (HIL I.I) Wiesbaden: OH; also Jan Gonda, Selected Studies (4 volumes), Leiden: E. J. Brill.
  • Baktay Ervin: India bölcsessége, 2000
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Puja (Hinduismus) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.