Púdzsá (buddhizmus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Száncsi kapumásolat a Chaitya Bhoomi emlékműnél, India.

A púdzsá a buddhizmusban „a tisztelet, a hódolat és az elkötelezettségi figyelmesség” kifejeződései.[1] Púdzsá cselekedetnek számít a meghajlás vagy leborulás, a felajánlás és a kántálás. Az elkötelezettség ezen formái általában otthon végzett napi gyakorlatok (reggel, este vagy mindkét alkalommal), amiket közösségi fesztiválok és upószatha napok idején templomban is végeznek.[2][3][4]

Etimológia[szerkesztés]

A púdzsá szó a "púdzs" (áldani/hódolni)[5] igetőből származik.

Tiszteletadások[szerkesztés]

Világi buddhista
gyakorlatok

Dharma Wheel.svg
elkötelezettség
Felajánlás · Leborulás
3 Menedék · Kántálás
fogadalmak
5 fogadalom · 8 fogadalom
Bodhiszattva fogadalom
egyéb
Meditáció · Adakozás
Egyházi személyek támogatása
Tanulmányok · Zarándoklat

A púdzsával kapcsolatban a tiszteletadás az imádkozásra emelt kezeket (andzsali) és a fej meghajtását jelenti, amely a hódolat és az alázatosság kifejezése. Elkötelezettségből meghajolnak a Buddha-szobrok, a sztúpák vagy a Bódhifa előtt. A hagyományok szerint sok buddhista kultúrában meghajolnak saját szüleik, tanítóik és idősebb szerzetesek és apácák (bhikkhuk és bhikkhunik) előtt.[6]

A szent tárgyak előtti meghajláskor általában háromszor hajtanak fejet. Az első meghajlás Buddhának, a második a dhammának (tanítás), a harmadik a szanghának (közösség) szól. Üdvözléshez elegendő a mell előtt összetett tenyerek és a fej meghajtása, vagy a homloktól a szájon át a mellkasig vezető egyetlen karmozdulat, amely a tudatot, a beszédet és a testet jelképezi - utalva a háromféle lehetséges cselekvésmódra. A meghajolás formálisabb módja a leborulás.[7][8]

Felajánlások[szerkesztés]

A meditációk előtt gyakran tesznek szimbolikus felajánlásokat a három drágaság részére. Buddha elé helyezik a felajánlásokat, amelyet jelképezhet hét kisedény víz is. Népszerű felajánlásnak számít még a gyertyagyújtás, a virágok, a tömjén, a zene és a víz. Ezek mindegyike a buddhista tanítások és a hat érzékszerv (az öt érzékszerv mellett a tudat is érzékszervnek számít a buddhizmusban) különböző aspektusait jelentik meg. Például a virág, a rövid életének köszönhetően az aniccsa (állandótlanság) és a szamszára (létkerék) szimbóluma. A gyertyák a megvilágosodást jelentik, míg a tömjén azt jelképezi, hogy a buddhista tanítások olyan könnyen terjednek, mint a tömjén füstje, amely szintén tisztítja a levegőt. A dolgok egymástól való függését és a hálát szimbolizálja a gyümölcs, amely az íz szimbóluma is.

Kántálás[szerkesztés]

Főleg a hagyományos buddhista nyelveken szokás kántálni, mint például a páli vagy a tibeti. Ezek a kántálások a korai kanonikus szövegek memorizálását segítik elő valamint a résztvevők hangulatát átitatja az ünnepélyesség és a nyugalom.

Púdzsá a napi gyakorlatban[szerkesztés]

A személyes elkötelezettség során legelőször felajánlást tesznek egy szent tárgy (például virágot vagy gyümölcsöt egy Buddha-szobor vagy kép) előtt. A felajánlás közben a gyakorló meghajlásokat végez és hagyományos szövegeket idéz. Ezt a három drágaság előtti meghajlás vagy háromszori leborulás követi. Ezután imára tett kézzel különféle kántálást végeznek, kezdve a Buddha előtti hódolattal, majd a három drágaságban való menedékvétellel, végül az öt fogadalom letételével.[9][10]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Davids és Stede 471. o.
  2. Harvey 172. o.
  3. Kariyawasam 1. fejezet, 2. rész - "Personal Worship"
  4. Lee Dhammadharo és Thanissaro Bhikkhu 1998
  5. Puja. Warnemyr. (Hozzáférés: 2015. április 6.)
  6. Harvey 172-173. o.
  7. Harvey 173. o.
  8. Kariyawasam 1. fejezet, 2. rész - "Personal Worship"
  9. Khantipalo 1982 - "Daily Practice" című fejezet
  10. Kariyawasam 1. fejezet, 2. rész - "Personal Worship"

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Indaratana Maha Thera, Elgiriye (2002). Vandana: The Album of Pali Devotional Chanting and Hymns. Penang, Malaysia:Mahindarama Dhamma Publication. - http://www.buddhanet.net/pdf_file/vandana02.pdf.
  • Soni, R.L. & Bhikkhu Khantipalo (2006). Life's Highest Blessings: The Maha Mangala Sutta
  • Vajira, Sister & Francis Story (1998). Maha-parinibbana Sutta: Last Days of the Buddha (DN 16)

Külső hivatkozások[szerkesztés]