Buddhológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A buddhológia a Buddhával vagy a buddhasággal foglalkozó tudományok modern elnevezése.[1] A buddhológiára használt szinonima a buddhista tudományok kifejezés, amely a buddhizmus kortárs tudományos vizsgálata.[2] A különböző buddhista hagyományokban és mozgalmakban eltérő módon értelmezik a buddhaság pontos természetét.

Théraváda[szerkesztés]

Alapvető elgondolás: Buddha tökéletes emberi lény volt[szerkesztés]

A théraváda buddhisták Buddháról való nézete a páli kánonból (Tipitaka) építkezik, amely a legkorábbi teljességében fennmaradt buddhista szövegek gyűjteménye. Ezekből egyértelműen kirajzolódik, hogy Buddha emberi lény volt — egy tökéletes ember. Buddha különleges természetfeletti erőkkel is rendelkezett (DN 11: Kévatta-szutta). Buddha teste és tudata (még életében) - a közönséges emberekéhez hasonlóan - nem állandó és változatlan. Egy buddha ismeri és érti a dharma változás nélküli természetét, amely egy örök elv, időtlen és feltételektől független jelenség.

Amikor Buddha 80 éves korában meghalt, a teste és a tudata is megszűnt. A buddhák állapota a halál (parinirvána) után meghatározhatatlan (MN 22). Azonban az elmondható, hogy a buddhák haláluk után nem mennek át többé újjászületésen, hanem a halálukat a parinirvána (legvégső nirvána) jellemzi. Ezáltal kilépnek a szamszára (létkerék) állandó körforgásából.

A théraváda buddhizmusban a buddhákra nem istenként tekintenek, aki a világegyetem teremtője és uralkodója.

Korai buddhista iskolák[szerkesztés]

Szarvásztiváda[szerkesztés]

Dharmakája[szerkesztés]

Vipáka-kája / Rúpa-kája[szerkesztés]

Nirmánakája[szerkesztés]

Mahászánghika[szerkesztés]

A Vaszumitra, Bhávaviveka és Vinitadéva buddhista filozófusok műveiben a következő mahászánghika tézisek szerepelenek a buddhák természetével kapcsolatban:

  • a buddhák emberfelettiek,
  • a buddhák mentesek minden tisztátalanságtól (anászrava) és világi tulajdonságtól,
  • a buddhák a dharmát tanítják minden egyes kiejtett szavukkal,
  • a buddhák képesek kifejezni a dharma minden elemét egyetlen kiejtett hanggal,
  • a buddhák anyagi teste (rúpakája) végtelen (anatman),
  • a buddhák természetfeletti ereje (prabhāva) végtelen,
  • a buddhák élethossza végtelen,
  • a buddhákban nem keletkezik elégedettség érzése, ha valakit megtérítenek vagy tiszta hitre vezetnek,
  • a buddhák nem alszanak és nem is álmodnak,
  • a buddháknak nincs szükségük gondolkodási időre ahhoz, hogy válaszoljanak a kérdésekre,
  • a buddhák valójában soha nem ejtenek ki szavakat, mivel mindig az örök szamádhi vagy meditatív koncentrációban vannak, csupán a lények tapasztalják úgy, mintha kiejtenének szavakat,
  • a buddhák mindegyik pillanatban értenek mindent,
  • a buddhák tudnak mindent, mivel a belátás vagy „pradzsnyá” összekapcsolódik minden pillanatukkal,
  • a buddhák a megszüntetés és a jövőbeni nem-keletkezés tudását folyamatosan fenntartják amíg be nem lépnek a parinirvánába,
  • minden égtáj irányában találhatók buddhák.

Mahájána[szerkesztés]

Örök Buddha[szerkesztés]

A mahájána irányzat fejlődésének középső szakaszában virágzott egy fontos tan, amelyet ma is fontosnak tartanak bizonyos mahájána iskolákban. Eszerint Buddha halhatatlan és örök. Ennek az elképzelésnek a legközpontibb szövege a Lótusz szútra, amelyet Sákjamuni halála után írtak le mintegy ötszáz évvel. A Lótusz szútra azt sugallja, hogy Buddha megszámlálhatatlan és felfoghatatlanul sok eonnal (kalpa) ezelött világosodott meg és az élete örök és halhatatlan. A szútrában nem szerepel az örök Buddha kifejezés, mégis ehhez hasonló kifejezéseket találni bizonyos mahájána szútrákban, például a Maháparinirvána-szútrában, amelyben Buddha az egyetlen igazi, örök ("nitja"/ "sásvata"), változás nélküli, áldott, tiszta Én (átman), aki, kezdet és vég nélküli.

Buddha-dhátu elméletek[szerkesztés]

A Buddha-természet (kínai: 佛性, pinjin: fó xìng, a szanszkrit Buddha-dhátu - "Buddha elem" szó szerinti fordítása) tana sok mahájána iskolában számít fontosnak. A Buddha-természetet vagy Buddha-elvet igaznak tanítják, amely azonban egy belső, rejtett képesség a tudat legtisztább mélységében, amely potenciálisan jelen van minden érző lényben. Tehát a lények képesek megvilágosodni és elérni a buddhaságot.

Trikája elméletek[szerkesztés]

A trikája elémélet (szanszkrit, szó szerint "három test vagy személyiség"; kínai: 三身 - szánsen, japán: szandzsin) fontos buddhista tanítás a valóság természetével kapcsolatban, illetve azzal kapcsolatban, hogy mi egy buddha. A trikája tan a 4. századra elérte jelenlegi formáját. A tan arról szól, hogy egy buddhának három teste van: a nirmánakája vagy fizikai látszattest, amely megjelenik térben és időben; a szambhogakája vagy megvilágosodás- vagy örömtest, amely a kultusz és az ábrázolások tárgya; valamint a dharmakája vagy törvénytest, amely egy buddha határtalan, abszolút természetét fejezi ki.[3] Az anujógában a 'tudatfolyam' (szanszkrit: csitta szantána) a trikáját összekötő 'folytonosság' (szanszkrit: szantána; wylie: rgyud).[3]

Vadzsrajána[szerkesztés]

A Buddha természete a tökéletes megvilágosodás állapota. A történelmi Buddha, mikor megvalósította ezt az állapotot, azt tapasztalta, hogy a tudatát takaró utolsó fátylak feloldása után a benne s a körülötte levő tér és energia közti elválasztás megszűnt, és időtlen, mindent ismerő tudatossággá vált. Testének minden egyes atomján keresztül ismert mindent, és egy volt mindennel. Érezte, hogy folyamatosan képeznie kell a testét, hogy a megvilágosodott energiák intenzív áramlásával képes legyen együtt élni. Megtapasztalta, hogy amikor a harag visszatér a tudatba, Buddha mindent olyan tisztán lát, mint egy tükröt, anélkül, hogy bármit is hozzátenne vagy elvenne belőle. A kizáró büszkeség, amely merevvé teszi az embert és képtelenné a megosztásra, átalakulva azt a képességet adta meg neki, hogy láthatta a létezés sokoldalú gazdagságát. A ragaszkodás megkülönböztető bölcsességgé változott, azzá a képességgé, amely képes megérteni a jelenségeket önmagukban és egy teljesség részeként is. A féltékenység, ami mindig szorgalmasan próbálja a tudatot előreröpíteni vagy a múlthoz kötni, a tapasztalás mindent beteljesítő bölcsességévé alakult át. A zavarodottság és a butaság pedig intuitív bölcsességgé alakult, mely mindent áthat. Ez a bölcsesség mindent tudó, mert a tér és energia minden időben és minden helyen ugyanaz. Megszűnt a tér és az idő minden korlátja, megszűnt minden dualitás, s azt tapasztalta, hogy többé a tudat semmitől sincs elválasztva.[4]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. "buddhology." Webster's New Millennium Dictionary of English, Preview Edition (v 0.9.7). Lexico Publishing Group, LLC. 09 Sep. 2008. <Dictionary.com http://dictionary.reference.com/browse/buddhology>.
  2. Japanese Association of Indian and Buddhist Studies, "Summary of the Activities of the Japanese Association of Indian and Buddhist Studies"[1]
  3. ^ a b Welwood, John (2000). The Play of the Mind: Form, Emptiness, and Beyond. forrás: http://www.purifymind.com/PlayMind.htm (olvasva: 2015-05-04)
  4. Ole Nydahl: Ahogy a dolgok vannak - Korszerű bevezetés Buddha tanításaiba (Karma Dechen Özel Ling, 1991)

További irodalom[szerkesztés]

  • Bareau, André: Les Sectes Bouddhiques du Petit Véhicule (Paris: École Francaise D'Extrême-Orient, 1955)
  • Yamamoto, Kosho (tr.), Page, Tony (ed) (1999–2000).The Mahayana Mahaparinirvana Sutra in 12 volumes. London: Nirvana Publications.