Kaundinja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Kaundinja (szanszkrit: कौण्डिन्य, Kauṇḍinya, páli: Kondañña) vagy Adzsnata Kaundinja (szanszkrit: अज्ञात कौण्डिन्य, Ājñātakauṇḍinya, páli: Añña Kondañña) buddhista bhikkhu (szerzetes) volt Gautama Buddha közösségében (Szangha). Ő volt a legelső tanítvány, aki elérte az arahant tudatszintet (megvilágosodott Buddha tanításai hatására). Az i.e. 6. században élt a mai indiai Uttar Prades és Bihár államok területén.

Kaundinja brahmin származású volt, aki legelőször a Védák magas szintű ismeretével tűnt ki, majd kinevezte őt udvari tudósnak Kapilavasztu királya, Suddhódana. Ő volt az egyedüli jós, aki Sziddhártha herceg (a későbbi Buddha) születésekor megjósolta, hogy a hercegből megvilágosodott buddha fog válni és felesküdött, hogy a tanítványa lesz. Kaundinja és öt kollégája követte Sziddhárthát a hatéves aszkéta gyakorlatai során, de szégyenkezve elhagyták őt amikor az felhagyott az önsanyargató gyakorlatokkal. Később, megvilágosodása után, Gautama Buddha ennek a csoportnak tartotta meg legelső beszédét (amelyet a dharma kerekének legelső megforgatásának neveznek). A csoportból legelőször Kaundinja értette meg a tanításokat és azonnal elérte az arhat tudatszintet.

Tehát Buddha első öt tanítványa közül Kaundinját tartják a legjelentősebbnek, aki később India egyéb területein utazgatva tanította a dharma tanait. Sikerült megtérítenie például unokaöccsét, Punnát, akiről Buddha később azt mondta, hogy a dharma legkiválóbb tanítója. Kaundinja az élete utolsó éveiben visszavonult a Himalájába.

Kaundinja korábbi életeit sok buddhista irodalom jegyzi, amelyekből kiderül, hogy már korábbi életeiben is többször találkozott Buddha korábbi testet-öltéseivel és régen megfogadta, hogy Buddha tanítványaként először fogja megérteni a dharmát és meg fog világosodni.

Élete[szerkesztés]

Kaundinja gazdag brahmin családból származott, a Kapilavasztu melletti Donavatthu városból. Tanulmányai során mesteri szintre fejlesztette a Védák ismeretét, és a fiziognómia (lakhana-manta – az emberi személyiség típus külső fizikai jegyekből való olvasata) kiváló ismerője volt.[1]

Kaundinjából fiatal brahmin tudós vált a szákja király, Suddhódana udvarában. Ő is meghívást kapott a királyi udvarba az újszülött Sziddhártha herceg névadási szertartására, ahol vele együtt több tudóst is felkértek, hogy adjanak jóslatot a csecsemő sorsával kapcsolatban. Sziddhártha herceg volt Suddhódana és Májá királynő húszéves házasságából sz első gyermek, így nemcsak a királyi család, de az egész társadalom nagy figyelemmel kísérte az eseményeket. Kaundinja kivételével az összes jós két lehetséges utat festett le Sziddhártha jövőjeként: vagy hatalmas uralkodó (csakravartin) válik belőle vagy felhagy a világi élettel és magas szintű vallási vezető lesz belőle. Egyedül Kaundinja jövendölte, hogy Szidhhárthából egyértelműen buddha lesz.[2]

Kaundinja ezután fogadalmat tett, hogy követni fogja Sziddhárthát, amikor az hátrahagyja a világi életet és helyette a spirituális életet választja.[1] Mindeközben Suddhódana mindent megtett, hogy Kaundinja jóslata nem történhessen meg, ugyanis ő hatalmas királyként szerette volna látni fiát. Ennek érdekében az ifjú herceget a legnagyobb luxusban nevelte a királyi palota falain belül, teljesen elzárva a külső világ valóságától és a spiritualitástól. Sziddhárthának azonban később sikerült meggyőznie apját, hogy engedje elhagyni a palotát, hogy találkozhasson alattvalóival. A király minden igyekezete ellenére, hogy a fiú csak a szépet és a jót láthassa, Sziddhártha mégis szert tett négy gondolatébresztő látványra, amelyek arra késztették, hogy átalakítsa egész világnézetét.[3]

Arhatsága[szerkesztés]

Sziddhártha és az öt aszkéta találkozása.

A 29 éves Sziddhártha a világi élettel szemben a spirituális utat választotta és vándorló szerzetesként a korabeli filozófiai iskolák mestereitől tanult. Kaundinja, valamint Bharika (Bhaddija), Baszpa (Vappa), Mahanama és Aszvadzsit (Asszadzsi) követték őt az aszkéta életbe. Ötjüket úgy is nevezték, hogy a Pancsavaggija (az ötös csoport) vagy Pancsaka Bhadravargija (az öt szerencsés csoportja).[1] Miután Sziddhartha elsajátította Arada Kalama (Alara Kalama), majd Udraka Ramaputra (Uddaka Ramaputta) tanításait és egyiket sem találta elegendőnek a megvilágosodáshoz, kíméletlen aszkéta gyakorlatokba kezdett Kaundinjáékkal együtt Uruvilva (Uruvela) környékén. Megvonták maguktól az ételt és a folyadékot és hat éven át folyamatosan halálközeli állapotoknak tették ki testüket eredmény nélkül. Ekkor Sziddhártha felhagyott ezekkel a gyakorlatokkal. Kaundinja és társai kiábrándultak Sziddhárthából és tovább álltak Mrgadavába (Iszipatana – a mai Váránaszi közelében), hogy ott folytassák megkezdett gyakorlataikat.[1]

Miután Sziddhártha meditálás közben megvilágosodott – a hagyományok szerint innentől már Gautama Buddhának nevezik – felkereste korábbi tanítóit, hogy megtanítsa nekik, amit ő megtapasztalt, azonban addigra azok már meghaltak. Ezután Buddha úgy döntött, hogy felkeresi Kaundinjáékat, akik először nagyon kétkedőek voltak a tanításaival kapcsolatban, mivel ő feladta az aszkézist. Azonban hamar felfigyeltek rá, hogy Buddha igen megváltozott mióta elhagyta őket. Ekkor Buddha elmondta nekik a Dhammacsakkappavattana-szuttát (páli; szanszkrit: Dharmacsakra Pravartana-szútra), amely a négy nemes igazsággal és a nemes nyolcrétű ösvénnyel foglalkozik. Kaundinja azonnal elérte az arhat szotápanna tudatszintjét.[4] Buddha ezt hagyományosan az "annaszi vata bho Kondanno ("megvalósítottad, Kondanna") kifejezéssel ismerte el. Öt nappal később, miután hallotta az éntelenségről szóló Anattalakkhana-szuttát elérte a teljes arhat tudatszintet. Így Kaundinja lett az első arhat.[1] Ezután engedélyt kért Buddhától, hogy visszavonuljon a világi élettől, amelyet természetesen megkapott.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f Malasekera, G. P.. Encyclopaedia of Buddhism. Srí Lanka kormánya, 696–698. o. (1961) 
  2. Narada. A Manual of Buddhism. Buddha Educational Foundation, 12. o. (1992). ISBN 967-9920-58-5 
  3. Narada. A Manual of Buddhism. Buddha Educational Foundation, 20–25. o. (1992). ISBN 967-9920-58-5 
  4. Thanissaro Bhikkhu: Dhammacakkappavattana Sutta: Setting the Wheel of Dhamma in Motion (SN 56.11), 1993. (Hozzáférés: 2007. július 17.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]