Májá (Buddha anyja)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Májá 19. századi nepáli szobra, Guimet Múzeum, Párizs

Májá a sákja királynő (Májádéví) volt a buddhizmus tanainak megalapítója, a történelmi Buddha édesanyja, Mahá Padzsápatí Gótamí nővére, akit az első buddhista apáca volt.[1][2]

A buddhista hagyomány szerint Májá röviddel Sziddhártha herceg születése után meghalt - az általánosan elfogadott nézet szerint 7 nappal később - követve a buddhák születési körülményeinek mintáját. Halála után az egyik mennyországban született újra.[1] Ezért aztán a fiát nem Májá nevelte, hanem a húga, Mahá Padzsápatí Gótamí.[1] Májá később még megjelent egyszer a fia előtt, hogy tanácsot adjon neki.[1]

A májá jelentése Szanszkrit nyelven "szeretet". Májá királynőt nevezik még Mahámájá ("Nagy Májá") és Májádéví("Májá királynő") néven is. Tibeti nyelven Gyutrulma, japánul Májá-fudzsin (摩耶夫人).

Ikonográfia[szerkesztés]

Gautama Sziddhártha Buddha születését ábrázoló dombormű, Nepál, Gandhara, 2-3. század.

A Bbuddhista irodalomban és művészetekben Májá királynőt gyönyörű és termékeny nőként ábrázolják, élete teljében.

Szépsége tündököl, mint egy tiszta aranyrög. Hajfürjei illatoznak, mint a nagy fekete méh. Szemei, mint a lótusz szirmok, fogai, mint a mennyország csillagai.

Idézet a Lalitavisztara-szúrából[3]

Májá leginkább úgy jelenik meg a buddhista szövegekben, hogy a mai Nepál területén lévő Lumbini mellett a természetben, éppen egy fa ágaiba kapaszkodva, álló helyzetben hozza világra a kis Buddhát. Miranda Shaw buddhista tudós szerint Májá természetes környezetben való megjelenítése követi a mítikus jakszini faszellemek korai buddhista ábrázolását.[4] A szülésen felül ábrázolják még Máját, ahogy álmában megjövendölik neki, hogy ő lesz a Buddha édesanyja, illetve amikor a szülés után férjével Suddhódana királlyal próféciára várnak a fiuk jövőjével kapcsolatban.

Élete[szerkesztés]

Máját feleségül adták Suddhódana, a kapilavasztui sákja klán királyához, aki egyben az unokatestvére is volt. Májá édesapja Devadaha királya volt.[2]

Májá királynő fehér elefántos álma és a Buddha fogantatása. Gandhára, 2-3. század.

Májának és Suddhódhanának húsz évig nem volt gyermekük. A legenda szerint egy teliholdas éjjelen a palotában a királynőnek volt egy élénk álma. Úgy érezte, hogy elcipelte őt négy déva (lélek) a Himalájában lévő Anotatta-tóhoz. Miután a tóban megfürösztötték és felöltöztették mennyei öltözékekbe, beparfümözték és beborították isteni virágokkal. Röviddel ezután egy fehér elefánt jelent meg fehér lótusz virággal a törzsén és háromszor megkerülte Máját és a jobb oldala felől behatolt a méhébe. Ezután az elefánt eltűnt és a királynő felébredt, megértvén, hogy fontos üzenetet kapott, mivel az elefánt Indiában a nagyság szimbóluma.[5]

A buddhista hagyomány szerint a leendő Buddha bodhiszattvaként várakozott a Tusita mennyországban, és úgy döntött, hogy fehér elefántként fog még utoljára egyszer újjászületni. Májá végül i.e. 563 körül adott életet Sziddhárthának. A terhesség tíz holdhónapig tartott. A szokásoknak megfelelően a királynő visszatért szüleihez a szülés idejére. Az úton kiszállt a gyaloghintójából, hogy rövid sétát tegyen a lumbini park gyönyörű virágoskertjében található szálafa (Shorea robusta) alatt - amit gyakran összetévesztenek az Hindu asókafával (Saraca asoca). Májának nagyon tetszett a hely és ott szülte meg gyermekét állva, egy szálfa ágába kapaszkodva. A legenda szerint Sziddhártha herceg Májá jobb oldalán át látta meg a napvilágot. Április nyolcadik napja volt. Egyesek szerint legelőször a Puszkarini kis tóban fürösztötte meg a csecsemőt. De a legenda szerint a dévák esőt küldtek, hogy lemosdassák az újszülöttet.

A tudósok egyetértenek abban, hogy a buddhista irodalmak többsége szerint a szülést követő hetedik napon hunyt el, amelyet követően a Tavatimsza mennyországban született újra, ahol a Buddha később megtanította neki az Abhidharmát. Húga, Mahá Padzsápatí Gótamí vált a gyermek nevelőanyjává.[1]

Egyezések más kultúrákkal[szerkesztés]

Buddha születése (Bharhut) bhrámi szöveg: bhagavato rukdanta

Májá királynő fogantatása előtti próféciát tartalmazó álmára utalva, a páli kánon szerint Májának nem volt a terhességét megelőzően szexuális kapcsolata más férfival és nem is állt szándékában. Az nem állítja, hogy Sziddhártha a szülők szexuális aktusa nélkül fogant volna.[6] Mégis könnyen vonhatunk párhuzamot Jézus fogantatásának történetével.[7]

Z P Thundy tanulmányozta a hasonlóságokat és különbözőségeket Májá és Szűz Mária fogantatását illetően. Különbség, hogy Mária tovább életben maradt mint Jézus, Májá röviddel Sziddhártha születése után meghalt.[7] Thundy nem állítja, hogy történelmi bizonyíték lenne arra, hogy Jézus keresztény születéstörténetei a buddhista hagyományokból erednének, azonban arra buzdítja a keresztény tudósokat, hogy időszerű lenne belenézniük a buddhista hagyományokba".[7]

Más tudósok - például Paula Fredriksen valláskutató - elutasítanak minden feltételezést, hogy Jézust át lehetne helyezni bármennyire is az első századbeli palesztin judaizmus keretein kívülre.[8] Eddy és Boyd szerint semmilyen történelmi bizonyíték nem létezik, hogy külső források említést tennének az Új Testamentum szerzőiről és a legtöbb tudós egyetért abban, hogy minden kereszténységet befolyásoló történelmi mű teljességgel lehetetlen, mivel az első századi galileai egyistenhitű zsidók nem lettek volna nyitottak semmilyen pogány történetre.[9]

Néhány történész arra a következtetésre jutott, hogy időbeli ellentmondás lenne azt feltételezni, hogy a buddhizmus hatással volt ilyen szempontból a kereszténységre, valamint Májá szüzességének gondolata csupán a kereszténység megjelenését követően látott napvilágot. Thomas Boslooper kutató szerint a kereszténység előtti ősi buddhizmus semmit nem tud Buddha anyjának a szüzességéről. A Buddháról szóló legrégebbi leírások semmi rendkívülit nem említenek a születésével kapcsolatban.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e Buddhist Goddesses of India by Miranda Shaw (Oct 16, 2006) ISBN 0-691-12758-1 pages 45-46
  2. ^ a b History of Buddhist Thought by E. J. Thomas (Dec 1, 2000) ISBN 81-206-1095-4 pages
  3. Shaw, Miranda. Buddhist Goddesses of India. Princeton University Press, 38. o (2006). ISBN 978-0-691-12758-3 
  4. Shaw, Miranda. Buddhist Goddesses of India. Princeton University Press, 51. o (2006). ISBN 978-0-691-12758-3 
  5. Life of Buddha: Queen Maha Maya's Dream (Part 1). Buddhanet.net. (Hozzáférés: 2012. március 9.)
  6. http://www.accesstoinsight.org
  7. ^ a b c Buddha and Christ by Zacharias P. Thundy (1993), ISBN 90-04-09741-4, pp. 95–96
  8. Fredriksen, Paula. From Jesus to Christ. Yale University Press, 2000, p. xxvi.
  9. The Jesus legend: a case for the historical reliability of the synoptic gospels by Paul R. Eddy, Gregory A. Boyd (2007), ISBN 0-8010-3114-1, pp. 53–54