Dhjána a buddhizmusban

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A dhjána (szanszkrit; dévanágari: ध्यान) vagy dzshána (झान) (páli) jelentése meditáció a hinduizmusban, a buddhizmusban és a dzsainizmusban. A buddhizmusban a tudat megművelt állapotainak egy sorozata, amely elvezet a tökéletes egykedvűség és éberség állapotához (upekkhii-szati-piirisuddhl)."[1]

A dhjána lehetett a korai buddhizmus legfőbb gyakorlata, de később a fejlődése során a meditáció egyéb formáihoz kapcsolták.[2][3]

A szanszkrit dhjána szó kínai átírásban csanna vagy röviden csan. Ennek a kínai írásjegynek a japán kiejtése a zen.[4]

A dhjána meditációnak nyolc szintje van, amelyből az első négy a "forma dhjánák" (vagy szamádhi), a második a "forma nélküli dhjánák".[5] Az első szinten jelen van a fogalmi gondolkodás, a megkülönböztető gondolkodás, az öröm, a boldogság és a koncentráció. A második szinten a tudatban már csak az öröm, a boldogság és a koncentráció van jelen. A harmadik szinten már csak a boldogság és a koncentráció van jelen, amihez társul a felülemelkedett egykedvűség. A negyedik szinten a tudatban csak a koncentráltság és a felülemelkedett egykedvűség van jelen. Az ötödik dhjánába belépve a meditáló tudatában csak a határtalan tér van, az azt követő szinten pedig már csak a határtalan tudat. A hetedik szinten a tudat semmilyenségen időzik. A legmagasabb szint az észlelés és nem észlelés állapota.[6]

A négy dhjána és a négy alak nélküli alap jellemzése[szerkesztés]

A Maddzshima-nikája 26:34-42, Arijaparijeszana-szuttája ("A nemes keresés") a következőképpen jellemzi a négy rúpa dhjánát ("forma dhjánát"), a négy arúpa dhjánát ("forma nélküli dhjánát") és a sannyá-vedajita-nirodhát (az észlelés és érzés megszüntetését):[7][* 1]

első dhjána

"Jobb lesz, ha mi most olyan helyen tanyázunk le, ahol nem tud elérni bennünket a vadfogó és a vadfogó segédei.” […] És olyan helyen tanyáztak le, ahol nem tudta elérni őket a vadfogó és segédei. Ott letanyázva, nem vetették rá magukat a csalétekre, […] és nem ejtette őket kedve szerint zsákmányul a vadfogó a csalétek mellett.[* 2] Mi ez a hely, ahol nem tudja elérni őket a Kísértő és a Kísértő segédei, szerzetesek? Ha a szerzetes minden vágytól távol, minden bajtól távol, eltávolodása szülte, elmélkedve elgondolkozó, boldog örömben az első révület állapotába (első dhjána) jut. Az ilyen szerzetesről ezt mondják: „Megvakította a Kísértőt, kioltotta a Kísértő szeme világát (Mára), láthatatlanná vált a Kísértő számára.[8]

második dhjána

"Ugyanígy az a szerzetes, aki az irányított gondolatok és kiértékelések lecsillapításával belép és megmarad a második dhjánában: szakadás és öröm fakad a nyugalomból, a gondolatmentes és kiértékeléstől mentes tudatosság összpontosul — önbizalom. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt.[7]

harmadik dhjána

"Ugyanígy az a szerzetes, aki a halványuló szakadás által, egykedvű, tudatos és éber marad, az érzékek örömöt lelnek a testben. Belép és megmarad a harmadik dhjánában, amelyről a Nemesek úgy tartják, hogy 'egykedvű és tudatos', kellemes tartózkodási hely. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt.[7]

negyedik dhjána

"Ugyanígy az a szerzetes, aki hátra hagyata az örömöket és a stresszt belép és megmarad a negyedik dhjánában: az egykedvűség és tudatosság tisztaságába, a sem-öröm-sem-fájdalom állapotába. equanimity & mindfulness, neither-pleasure-nor-pain. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt.[7]

A tér végtelensége

Ezen a szinten a tér-idő folyamatosság maradványai, a térbeli-időbeli tudatosság még léteznek, de ez már olyan, mintha minden tartalmát kiürítették volna – mint a határtalan tér. Ez nem eszméletlenség, hanem a tudatosságnak vagy éberségnek egy nagyon finom formája, melyben az én már semmiféle értelemben nincs jelen, mint ahogy nincs jelen semmi olyasmi sem, ami az énnel szembeállítható lenne.[5] "Ugyanígy az a szerzetes, aki a [fizikai] forma észlelését teljesen meghaladta, az ellenállás észlelésének eltűnésével, nem törődve a diverzitás észleléseivel, belép és megmarad a 'végtelen tér' dimenziójában. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt.[7]

A tudatosság végtelensége

A második forma nélküli dhjána az eloldódott tudatosság, amelyben még a térbeli-időbeli tudatosság érzete is megszűnik. De ez sem eszméletlenség, inkább olyan, mint amikor maga a tudatosság eloldódott mindentől. Nem érintkezik semmivel, nincs kapcsolata semmivel. A tudatosság nem szűnik meg, de egyáltalán semminek sincs a tudatában. Egy nagyon mély, nagyon finom "állapotról" van szó. A mindennapi visszatükröző tudatosság eltűnik. Még az alapvető térbeli tudatosság is megszűnik, bár egy finom éberség megmarad.[5] "Ugyanígy az a szerzetes, aki a végtelen tér dimenzióját is meghaladja, belép és megmarad a végtelen tudat állapotába. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt.[7]

Az üresség dimenziója

A harmadik forma nélküli dhjána az "üresség". Nincs térbeli-időbeli tudatosság, nincs semmiféle tudati tartalom. Ezért Gautama joggal írja le úgy, mint semmi vagy üresség. Nincs többé semmiféle tudatos éberség – mégsem öntudatlan állapot. Tisztán éber, de oly módon, hogy az a hétköznapi tudatosság számára elképzelhetetlen.[5] "Ugyanígy az a szerzetes, aki a végtelen tudatosság teljes meghaladásával belép és megmarad az üresség dimenziójában. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt.[7]

A sem észlelés, sem nem-észlelés dimenziója

A negyedik forma nélküli dhjána a sem észlelés, sem nem-észlelés, amelyben nincs gondolkodás, nincsenek érzések és nincs semmiféle észlelő sem. Teljesen zavartalan, koncentrált állapot, ugyanakkor nem is az öntudatlanság űrje és nem is a nirvána állapota.[5] "Ugyanígy az a szerzetes, aki az üresség dimenzióját meghaladja, belép és megmarad a sem észlelés, sem nem-észlelés tudatállapotába. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt.[7]

Az észlelés és az érzések megszűnése

"Ugyanígy az a szerzetes, aki meghaladja a sem észlelés, sem nem-észlelés dimenzióját, belép és megmarad az észlelés és érzés megszűnésének tudatállapotába. Ezzel a tudatának rossz tulajdonságai teljesen megszűnnek. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt. A világ dolgaihoz nem kötődik tovább, gondtalanul jár, áll, ül és fekszik. Hogy lehet ez? Mert meghaladta a Kísértő hatókörét."[7]

Eredete[szerkesztés]

Buddha idejében létezett a srámana mozgalom, amelyben aszkéták osztoztak a tanításaikon és gyakorlataikon.[9] Bronkhorst szerint a dhjána Buddha saját hozzájárulása volt az ősi indiai vallási gyakorlatokhoz.[10] Wynne szerint a forma nélküli meditációs elsajátítás a brahmanikus gyakorlatokba lett beépítve.[11] Ezeket a gyakorlatokat párosították a tudatosság és belátás meditációihoz, majd újraértelmezték azokat.[12] A szamádhi élmény négy dhjánára való felosztása, úgy tűnik, hogy buddhista újítás.[13] Ezt vette át később nem teljes formájában a Mokṣadharma, a Mahábhárata egyik része.[14] Kalupahana szerint Buddha egyszerűen csak "visszatért a meditációs gyakorlatokhoz", amelyeket Alara Kálamától és Uddaka Ramaputtától tanult.[15]

Rhys Davids és Maurice Walshe arra hivatkozik, hogy a "szamádhi" fogalom nem szerepel egyik buddhizmus előtti szövegben sem. A kifejezés először a Tipitakában szerepel és csak azután jelent meg a Maitrajánija Upanisád-ban.[16] Azonban Matsumoto szerint "a dhjána és szamahita (a szamádhiba való belépés) már szerepelt az Upanisad szövegekben, még a buddhizmus megjelenése előtt".[17][* 3]

A dhjána és a szamádhi[szerkesztés]

Henepola Gunaratana szerint a "djhána" fogalma szorosan összefügg a "szamádhi" fogalmával, melynek jelentése "összpontosítás". A "szamádhi" kifejezés szinte felcserélhető a "szamatha", derű kifejezéssel.[19]

A szuttákban a szamádhi mentális egyhegyűséget, koncentrációt fejez ki.[19] Buddhagósza magyarázata alapján a tudatosság és annak kísérőjelenségeinek összegyűjtése egyenlően és helyesen egy bizonyos tárgyra... zavartság és szétszórtság nélkül (Vism.84-85; PP.85).[19]

A szamádhi fogalom legtágabb értelmezésben azokra a gyakorlatokra használják, amelyeket a nyugalom kifejlesztésére használják. Ebben az értelemben a szamádhi és a dhjána jelentése közel áll egymáshoz. Mindazonáltal, nem teljesen azonosak. A szamádhi csupán egy mentális tényezőre vonatkozik (egyhegyűség), míg a dhjána a teljes tudatosságra vonatkozik.[19]

Dhjána a különböző buddhista irányzatokban[szerkesztés]

Bodhiszattva ülőmeditáció közben. Afganisztán, 2. század
Théraváda

A théraváda hagyományban a meditáló arra használja a dhjánát, hogy lenyugtassa, megerősítse és élesítse tudatát annak érdekében, hogy a jelenségek igaz természetét vizsgálni tudja, és belátást nyerjen az állandótlanság, a szenvedés és az éntelenség természetébe.[20]

Mahájána

A mahájána buddhizmuson belül több iskola gyakorlatába is szorosan beletartozik a dhjána meditáció. Mindegyik különböző buddhista szútrából, filozófiai értekezésből és szövegmagyarázatból indul ki, mindegyik máshova helyezi a hangsúlyt, más a kifejezésmódja és a filozófiai megközelítése. Mindegyik iskolának megvan a saját meditációs módszere a szamádhi és a pradzsnyá (bölcsesség) kifejlesztésére, hogy a legvégén elérjék a megvilágosodást.

Vadzsrajána

B. Alan Wallace szerint a modern tibeti buddhizmusban nem helyeznek nagy hangsúlyt a "hozzáférési" koncentrációnál magasabb szintű koncentrációs elérési szintekre.[21][22] Úgy véli, ennek az lehet a magyarázata, hogy gyakorlatilag az összes tibeti buddhista meditáló tantrikus technikák használatával kívánja elérni a megvilágosodást, amelyekhez szükség van érzékelésből származó vágyra és a saját tudattal kapcsolatos szenvedélyre, amelyeket a dhjána meggátol.[21] Ennek ellenére Wallace lefordította Congkapa Az ösvény szintjei című klasszikus művét, amely az egykedvűség és a belátás kifejlesztéséről szól meditáció közben.

Tudományos vizsgálatok[szerkesztés]

Nagyon kevés tudományos vizsgálatot végeztek ezekkel a mentális állapotokkal kapcsolatban. 2008-ban egy elektroenkefalográfiás vizsgálat során arra jutottak, hogy "jelentős különbségek mutatkoznak az agy bizonyos területein, amikor a meditáló valamelyik dhjána tudatállapotban van illetve, amikor normál nyugalmi állapotban van.[23][24]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Lásd még: Samadhanga Sutta: The Factors of Concentration
  2. Lásd Maddzshima-nikája 25, Nivāpa Sutta - "Csalétek", amelyben Buddha a hasonlatot az igazság feltárása kedvéért mondta, és a jelentése a következő: a csalétek az öt érzékszerv érzéki örömeit jelképezi. A vadfogó a Kísértőt, a Gonoszt jelképezi (Mára). A vadfogó segédei a Kísértő segédeit jelképezik. Az erdei vadak a remetéket és papokat (bhikkhuk) jelképezik..[8]
  3. Fontos megjegyezni, hogy a mintegy 200 körüli Upanisád közül csupán az első 10-12-t tartják a legrégibb és fő upanisadnak. Ezek közül a Taittirija, az Aitareja és a Kauszitaki mutat buddhista behatást.[18] Csak a Brihadaranjaka, a Dzsaiminija-Upanisád-Brahmana és a Csandogja upanisadot írták a buddhizmus előtti időkben. A többit az i.e. pár évszázaddal.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vetter 1988
  2. Vetter 1988.
  3. Bronkhorst 1993
  4. Terebess Gábor: Folyik a híd - Csan buddhista anekdotakincs. Mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2015. február 28.)
  5. a b c d e Szabó V. Alex: A szamádhi és a dhjána gyakorlata a zen buddhizmusban. Napmobius. (Hozzáférés: 2015. február 28.)
  6. A fordítás alapjául szolgáló művek: Borsig, M. von: Lotos-Sutra, Sutra von der Lotosblume des Wunderbaren Gesetzes. Gerlingen, 1992. Hurvitz, L.: Scripture of The Lotus Blossom of the Fine Dharma (The Lotus Sutra). New York, 1976.. Tarrdaniel. [2018. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 24.)
  7. a b c d e f g h i Thanissaro Bhikkhu (ford.), Maddzshima-nikája 26, Arijaparijeszana-szutta, "A nemes keresés"
  8. a b Vekerdi József: Nivápa Sutta - Csalétek. A-Buddha-Ujja. (Hozzáférés: 2015. február 28.)
  9. Samuel 2010.
  10. Bronkhorst 1993
  11. Wynne 2007
  12. Wynne 2007
  13. Wynne 2007
  14. Wynne 2007
  15. Kalupahana 1994
  16. Walshe, Maurice (ford.) (1995). The Long Discourses of the Buddha: A Translation of the Digha Nikaya. Boston: Wisdom Publications. ISBN 0-86171-103-3.
  17. Matsumoto Year Unknown
  18. King 1995
  19. a b c d Henepola Gunaratana, The Jhanas in Theravada Buddhist Meditation
  20. Samaññaphala Sutta
  21. a b B. Alan Wallace, The bridge of quiescence: experiencing Tibetan Buddhist meditation. Carus Publishing Company, 1998, 215-216. o.
  22. Study and Practice of Meditation: Tibetan Interpretations of the Concentrations and Formless Absorptions by Leah Zahler. Snow Lion Publications: 2009, 264-5. o.
  23. Hagerty et al 2008, "EEG Power and Coherence Analysis of an Expert Meditator in the Eight Jhanas" [1]
  24. Leigh Brasington 2010 "The Neurological Correlates of the Jhanas. A Tentative Hypothesis" [2]

Források[szerkesztés]

További információk angolul[szerkesztés]