Bhímráo Rámdzsí Ámbédkar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bhímráo Rámdzsí Ámbédkar
B. R. Ámbédkár 1950-ben
B. R. Ámbédkár 1950-ben
Született 1891. április 14.[1][2]
Madhja Prades
Elhunyt 1956. december 6. (65 évesen)[1][2]
Delhi[3]
Állampolgársága indiai
Foglalkozása
  • közgazdász
  • politikus
  • esszéíró
  • jogász
Tisztség
  • member of the Lok Sabha
  • member of the Rajya Sabha
  • Minister of Law and Justice (1947. augusztus 15.–1951. szeptember, nincs)
  • elnök (Constitution of India)
Iskolái
Kitüntetései Bharat Ratna
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bhímráo Rámdzsí Ámbédkar témájú médiaállományokat.

Bhímráo Rámdzsí Ámbédkar (maráthi: भीमराव रामजी आंबेडकर) (IPA:[bʱiːmraːw raːmdʑiː aːmbeːɽkər]; 1891. április 14. – 1956. december 6.), híveitől kapott tiszteletnevén Bábászáhéb (बाबासाहेब , Apámuram), indiai jogász, közgazdász, politikus és társadalmi reformer, az indiai érinthetetlenek (dalitok), a nők és a munkások jogaiért folyó mozgalom vezéralakja, buddhista szent. A független India első igazságügyi minisztere, India alkotmányának megtervezője.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Ámbédkar kiváló tanuló volt, jogi diplomát és különböző tudományos fokozatokat szerzett a Columbia Egyetemen és a London School of Economicson, kutatói hírnévre tett szert a jog, a közgazdaság és a politika tudományaiban. Pályája kezdetén közgazdász, egyetemi tanár és jogász volt. Később a politikai tevékenysége került előtérbe, részt vett hazája függetlenségéért folyó tárgyalásokban, sokat érvelt a sajtóban az érinthetetlenek jogaiért és szabadságáért, s jelentősen hozzájárult az Indiai Állam megteremtéséhez. 1956-ban áttért a buddhista hitre, és elindította a hindu kasztokon kívüli páriák, a dalitok tömeges áttérését a Buddha vallására.

1990-ben, halála után 34 évvel India legmagasabb kitüntetését, a Bhárat Ratna (भारत रत्‍न) érdemrendet ítélték neki.[4] Ámbédkar örökségéhez tartozik képeinek és szobrainak népi kultusza: utcákon és tereken, középületeken és egyszerű kertkapuk, sőt hitvesi ágyak fölött.

Gyermekkora[szerkesztés]

Ámbédkar a hindú हिंदू kasztrendszer alatt elhelyezkedő, kitaszított Mahár महार (dalit) kasztba született a Központi Tartományokban, Maú (Mhow मऊ) város katonai laktanyájában (a mai Madhja Prades मध्य प्रदेश szövetségi államban).[5] Legkisebb fiú volt tizennégy testvére közül. Apja Rámdzsí Málódzsí Szakpál, az angol indiai hadsereg tisztje hadnagyi (szúbédár) rangban.[6] Családja maráthi nyelven beszélt, Ambávadé faluból अंबावडे नगर származott (Mandangad járás, Ratnágirí रत्नागिरी megye), a mai Mahárástra महाराष्ट्र szövetségi államból. Társadalmi csoportja, a Mahár kaszt a kitaszított érinthetetlenek sorsában osztozott.[7] Ámbédkar felmenői azonban már régóta a Brit Kelet Indiai Társaság alkalmazásában álltak, így került édesapja az angol hadsereg kötelékébe.[8]

Édesapja a Kabir panth कबीर-पंथ vallási mozgalomhoz tartozott, s bátorította gyermekeit, hogy olvassák a hindu klasszikusokat. Katonai beosztásánál fogva el tudta érni, hogy gyermekei állami iskolákban tanuljanak a kasztjukat sújtó megkülönböztetés ellenére. A kitaszított kasztok gyermekei csak szegregált oktatásban vehettek részt, és kevés tanári figyelemben részesülhettek. Nem ülhettek be az osztályterembe. Vizet csak akkor ihattak, ha magasabb kasztbéli pedellus töltött nekik, mivel az érinthetetlen diákok nem érinthették a vizeskannát sem. Ámbédkar később írásaiban megemlékezik arról, hogy ha nem volt ott a pedellus, akkor ő gyerekkorában mindig szomjan maradt.[9] Iskolapad helyett a földön, egy kenderzsákon kellett ülnie, amit minden nap haza kellett vinnie.[10]

Édesapja 1894-ben nyugdíjba vonult, és a család két évvel később Szatárá सतारा városába költözött. Ámbédkar édesanyja nem sokkal később meghalt. A gyerekek nehéz körülmények közé, apai nagynénjükhöz kerültek. Csak Ámbédkarnak sikerült később középiskolába kerülni, mivel tehetségére korán felfigyelt egy bráhmin kasztbéli tanár. A fiú az általános iskolában, a kedvenc tanárától kapta új vezetéknevét.[11]

Ambedkar Bombayban az Elphinstone Gimnáziumban aztán már az egyetlen érinthetetlen diák volt. 1906-ban, 15 éves korában megházasították egy kilencéves kislánnyal, Rámábáíval.[2] 1907-ben érettségizett, és – az érinthetetlen közösségből elsőként – beiratkozott az Elphinstone Főiskolára, mely a Bombayi Egyetemhez tartozott. Ezt az eseményt megünnepelte az egész közösség, s ebből az alkalomból a család barátja, Ardzsun Kéluszkar अर्जुन केलूसकर megajándékozta egy Buddha-életrajzzal, amelyet maga írt.[2]

Közgazdasági és politológiai tanulmányok[szerkesztés]

1912-ben közgazdasági és politológiai diplomát szerzett a Bombayi Egyetemen. A következő év februárjában édesapja meghalt.[12]

Columbia Egyetem[szerkesztés]

1913-ban az Egyesült Államokba ment. New York-i tanulmányaihoz a Columbia Egyetemen elnyerte a barodai maharadzsa ösztöndíját három évre havi £11.50 font-sterling összegben. M.A. szakdolgozatát közgazdaságtanból 1915-ben készítette el az ókori indiai kereskedelemről Ancient Indian Commerce címmel.

1916-ban befejezte második szakdolgozatát National Dividend of India - A Historic and Analytical Study (Indiai nemzeti többlet – történelmi és elemző tanulmány) címmel, később még megszerezte a DSc fokozatot is közgazdaságtanból 1917-ben[13] a harmadik szakdolgozatával, majd Londonba utazott. Május 9-én felolvasta újabb dolgozatát Alexander Goldenweiser antropológus szemináriumán Castes in India: Their Mechanism, Genesis and Development (Kasztok Indiában: működésük, létrejöttük és fejlődésük) címmel.

London School of Economics[szerkesztés]

1916 októberében felvételt nyert a Gray's Innbe, és ugyanakkor a London School of Economicsba is, ahol doktori disszertációba kezdett. 1917 júniusában azonban kénytelen volt hazamenni Indiába, mert a barodai ösztöndíja lejárt. Megkapta az engedélyt, hogy négy év alatt nyújtsa be disszertációját az indiai rúpiáról. A London School of Economicson megszerezte a mesterfokozatot 1921-ben, majd 1923-ban a közgazdasági D.Sc. fokozatot, és ugyanabban az esztendőben “called to the Bar” ügyvédi képesítést szerzett a Gray's Innben.

Több év alatt összevásárolt értékes könyvtára 1917-ben az első világháború áldozatává lett. A poggyászait szállító hajót egy német tengeralattjáró torpedója elsüllyesztette.[12]

Diplomás, mégis érinthetetlen[szerkesztés]

Mivel Ámbédkar a barodai mahárádzsa ösztöndíját kapta meg, ott is kellett állást vállalnia. Kinevezték katonai titkárságvezetőnek, de hamarosan távozni kényszerült.[9] Magántanítványokat vállalt, könyvelt, üzleti tanácsadó irodát nyitott, de csődbe ment, amikor az ügyfelek megtudták, hogy érinthetetlen kasztból származik.[14] 1918-tól politikai gazdaságtant oktatott a Sydenham College of Commerce and Economics főiskolán Bombay-ben. Sikerei ellenére a többi professzor előítéletekkel viseltetett iránta, és idegenkedett tőle: a hindu vallás alapján megtagadták, hogy közös vizeskancsót használjanak érinthetetlen kollégájukkal.[15]

Ámbédkar meghívást kapott egy meghallgatásra a Southborough Committee nevű kormánybizottság elé, amely a Government of India Act 1919 törvényt készítette elő India kormányzásáról. Ezen a meghallgatáson Ámbédkar önálló választókerületek és előírt számú mandátumok biztosítása mellett érvelt az érinthetetlenek és más vallási közösségek számára.[16] 1920-ban hetilapot indított Bombay-ben Múknájak (Mooknayak - A némák vezetője) címmel II. Sáhú (Shahaji II शाहू 1874–1922), kolhápuri mahárádzsa segítségével.[17]

Tüntetések[szerkesztés]

Jogvédőként a Bombay-i Fellebbviteli Bíróságon (Bombay High Court) sok ügyet vitt, emellett az érinthetetlenek oktatásáért is szervezőmunkába kezdett az Egyesület a Kitaszítottak Jólétéért (Bahiskrut Hitakáriní Szabhá; Bahishkrit Hitakarini Sabha बहिष्कृत हितकारिणी सभा) szervezet megalapításával.[19]

1927-től Ámbédkar mozgalmat indított az érinthetetlenséggel szemben. Akciókba kezdett a közkutak és a hindu templomok megnyitásáért az érinthetetlenek számára. Erőszakmentes ellenállást, szatjágrahát (सत्याग्रह) hirdetett Mahád községben, hogy kiharcolja az érinthetetlen közösség jogát a városi víztároló használatára.[23] 1927 végén Ámbédkar több ezer ember jelenlétében nyilvánosan elítélte és elégette a Manuszmruti (Manusmriti, मनुस्मृति) című hindú szentiratot, mivel abból merítik érveiket a hinduk az érinthetetlenség igazolására.[24][25]

1930-ban Ámbédkar útjára indította a Kálárám Templom-mozgalmat (काळा राम मंदिर सत्याग्रह). Erre a szatjágrahára három hónapon át készült. 15000 résztvevő gyűlt össze Násik (Nashik, नाशिक) városában. A körmenetet katonazenekar vezette, cserkészcsapat követte, népes asszonygyülekezet és férfiak hosszú menete zárta. Fegyelmezett emberek rendezett tömege érkezett, hogy életükben először megpillantsák az istenség szobrát a templom mélyén. A papok azonban nem nyitották meg az érinthetetlen hívők előtt a templom kapuját.[26]

A punéi egyezmény[szerkesztés]

Tekintélye és támogatottsága alapján Ámbédkar meghívást kapott a londoni Kerekasztal Konferenciára (Round Table Conference) 1932-ben, amelyen India alkotmányos berendezkedését alakították ki az gyarmattartók és a függetlenségi mozgalom vezetői.[27] A Kerekasztal működésére árnyat vetett, hogy a tárgyalások idején Mahátma Gandhit az angolok fogva tartották. Amikor a Kerekasztalon az angolok egyetértésre jutottak Ámbédkarral az önálló választókörzetekben, és ezt bejelentették a Communal Award elnevezésű dokumentumban, Gandhinak nem volt módja kifejteni az ellenvéleményét. Tiltakozásul böjtölni kezdett a punéi Yerwada börtönben (येरवडा तुरुंग), ahol akkoriban fogva tartották.[28]

A böjt ötödik napján Ámbédka meglátogatta Gandhit, akivel vitatkozni kezdett arról, hogy álságos dolog az írástudatlan elnyomottak politikai egyenlőségével bűvészkedni, ha valójában a kiváltságos kevesek döntenek. Önálló törvényhozási választókerületeket követelt. Az angol alkirály Dr Ámbédkar álláspontját támogatta, de bejelentette, hogy elfogadná a közös indiai álláspontot, ha lenne ilyen. Ha elmaradt volna a megegyezés, és Gandhi belehalt volna a böjtbe, a nép haragja az egyébként is megvetett páriák ellen fordult volna.[29] A börtönben alkotmányjogi megegyezés készült és Gandhi véget vetett az éhségsztrájknak. Dr Ámbédkar biztosítékokat kapott arra, hogy az elnyomottak valóban szóhoz jutnak a törvényhozásban.[30] A választójogi szabályok mellett még a halmozottan hátrányos helyzetű diákok tanulmányi ösztöndíjáról szóló pont is helyett kapott az egyezményben.

Karrier[szerkesztés]

1935-ben Ámbédkart a Bombay-i kormányzati jogi főiskola igazgatójává nevezték ki.[31] Felesége, Rámábáí nem sokkal később elhunyt. Október 13-án Násik közelében a jéolái (Yeola येवला) konferencián Ámbédkar bejelentette, majd később többször is elismételte a vallással kapcsolatos szándékát: “Hindunak születtem, ez nem az én döntésem volt. Ünnepélyesen biztosítom Önöket, hogy nem fogok hinduként meghalni.”[31]

1936-ban Ámbédkar megalapította a Független Munkáspártot (Independent Labour Party). A párt elindult 1937-ben Bombay-ban a Központi Törvényhozó Gyűlés (Central Legislative Assembly) 13 biztosított és 4 általános mandátumáért, melyekből 11 illetve 3 helyet el is nyert.[32]

Ámbédkar ekkor jelentette meg A kaszt felszámolása (Annihilation of Caste) c. könyvét, melyben bírált hindú főpapokat, támadta az egész kasztrendszert[33], és Gandhit magát is. [34] Kik voltak a súdrák? (Who Were the Shudras?) című művében Ámbédkar megkísérelte megfejteni az érinthetetlenek eredetét. Ámbédkar az iszlámot is bírálta a Dél-Ázsiában általános gyermekházasság, a rabszolgaság és a nőkkel való bánásmód miatt.[36]

A második világháború idején szerepet vállalt a Védelmi Bizottságban (Defence Advisory Committee)[35] és az Alkirály Végrehajtó Tanácsában mint munkaügyi miniszter.[35]

India Alkotmányának megtervezése[szerkesztés]

A függetlenség elnyerésének napján, 1947. augusztus 15-én az új kormány meghívta Ámbédkart, hogy elsőként ő töltse be az igazságügyi miniszteri tisztséget, amit ő el is fogadott. Augusztus 29-én kinevezték az Alkotmányozó Bizottság élére, azzal, hogy meg kell írni az új alkotmányt az országnak.[37] Granville Austin úgy írta le az Ámbédkar által megtervezett indiai alkotmányt, mint első sorban szociális dokumentumot, amelynek intézkedései egy társadalmi forradalom céljait rögzítik és azok végigvitelének feltételeit hozzák létre.[38]

Az Ámbédkar által készített szöveg alkotmányos garanciákat és védelmet nyújt a polgári szabadságjogok széles skálájának az állampolgár számára például a vallásszabadság terén. Eltörli az érinthetetlenséget, törvényen kívül helyezi a hátrányos megkülönböztetés minden formáját. Ámbédkar érvelt a nők kiterjesztett gazdasági és társadalmi jogai mellett, és ahhoz is elnyerte a nemzetgyűlés támogatását, hogy a közszolgálatban, iskolákban, főiskolákon biztosított helyek legyenek a listába vett kasztok és törzsek tagjainak, más elmaradott társadalmi osztályoknak, a későbbi pozitív diszkriminációhoz hasonló módon.[39] India törvényhozói ezekkel az intézkedésekkel kiirtani remélték a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket és az elnyomott osztályok hátrányos helyzetét.[40] Az Alkotmányt 1949. november 26-án fogadta el az Alkotmányozó Nemzetgyűlés.[41]

Ámbédkar 1951-ben mondott le miniszteri megbízatásáról, miután a Parlamentben elakadt az általa benyújtott Hindu Családjogi Törvény (Hindu Code Bill). Ez a törvényjavaslat igyekezett volna kiterjeszteni a nemek közötti egyenlőséget az öröklés és a házasság terén. Ámbédkart nagyon megviselte, hogy ezeket a reformokat a klerikális reakció megbuktatta.[42] Független jelöltként indult a választásokon Bombay-ban egy alsóházi (Lók Szabhá लोक सभा) mandátumért 1952-ben, de alulmaradt egy kevéssé ismert kongresszuspárti jelölttel szemben.[43][44][45] 1952 márciusában a kevés kinevezett mandátum egyikét kapta meg a Felső Házban (Rádzsja Szabhá राज्य सभा).[46]

Második házasság[szerkesztés]

Ámbédkar első felesége 1935-ben hunyt el. Második felesége egy bráhmin orvosnő volt, Dr. Sáradá Kabír (शारदा कबीर), aki ápolta őt élete végéig.[61] Férjezett neve Szavitá Ámbédkar सविता आंबेडकर.[3]

Áttérése a buddhizmusra és halála[szerkesztés]

Taníttass, lelkesíts és szervezkedj!.[79]

A dalitok öreg korában megbecsülésük jeléül Apámuramnak (Bábászáhéb) szólították. Ő azonban úgy látta, hogy bár mindenki tiszteli őt is, a törvényeit is, a hátrányos megkülönböztetés továbbra is fönnmaradt. 1956 októberében elhagyta a hindu vallást. Előtte sokat tanulmányozta a világ vallásait. Olyan hitet keresett, amely egybehangzik a józan ésszel, a modern tudománnyal, és amely szabadságot, egyenlőséget, testvériséget hirdet az emberek között. Fontos volt a számára, hogy a vallás ne eszményítse a szegénységet. Szempontjait a Mahá Bódhi Társaság kiadványának 1950. májusi számában tette közzé. Ámbédkar arra is gondolt, hogy a szikh vallást vegye fel. A szikhek az elnyomásra úgy tekintenek, hogy az ellen küzdeni kell, s ez vonzó volt alacsony kasztbéli hindu vezetők számára. Ámbédkar találkozott is a szikh közösség vezetőivel, de úgy látta, hogy áttérése után – Stephen P. Cohen kutató kifejezésével élve – csak másodrendű szikh lehetne, ezért elvetette a gondolatot.[62]

Egész életében tanulmányozta a buddhizmust. 1950 körül már teljesen betöltötte az érdeklődését, és el is utazott Ceylonba (a mai Srí Lankára) a Buddhista Világszövetség (World Fellowship of Buddhists) ülésére,[63] majd pár évvel később hasonló célból Burmába.[65] Élete fő műve, a dalit „biblia”, A Buddha és az ő Dhammája (The Buddha and His Dhamma), 1956-ban készült el, de csak halála után látott napvilágot.[66]

Miután találkozott egy tekintélyes srí lankai buddhista szerzetessel (Hammalawa Saddhatissa,[67]) Ámbédkar úgy döntött, a 2500 évvel azelőtt élt indiai királyfi útját követi: a Buddha követője lesz. A szertartásra százezrek követték Nágpúr városába 1956. október 14-én.[64] Félmillió követőjével letett 22 fogadalmat (Bávísz Pratidzsnyá) a Három buddhista Menedék (Tiszarana) és az Öt Erény (Panycsa Szíla) után. Innan Nepálba utazott, hogy részt vegyen a Negyedik Buddhista Világtalálkozón.[65] Ott megtartott előadása, A Buddha és Marx Károly (The Buddha or Karl Marx), és a Forradalom és ellenforradalom az ókori Indiában (Revolution and counter-revolution in ancient India) c. műve befejezetlen formában jelent meg.[68]

December 6-án reggel, kezében tollal és fő művének kéziratával, Dr Ámbédkart halva találták.[64][69] Hamvasztásán a Dádar melletti Chowpatty tengerparton[70] félmillió gyászoló vett részt.[71] A szertartáson újabb félmillió ember vette föl a buddhista vallást.[72][72]

Születésnapja ma nemzeti ünnep (Ámbédkar dzsajantí). Évtizedekkel később részesült a legmagasabb indiai kitüntetésben (Bhárat Ratna).[77] Minden év december 6-án Nirvánába távozása évfordulóján Mumbaiban emlékeznek meg rá. Évente október 14-én (a Tan kerekének megforgatása napján) Nágpúrban ugyanígy félmilliós tömeg gyűlik össze.[78]

Öröksége[szerkesztés]

Ámbédkar tevékenysége nagy hatással volt a modern India fejlődésére.[80][81] Megítélése a hinduk körében mégis erősen vitatott, mivel a hindu vallást hibáztatta a kasztrendszerért.[82] Áttérése a buddhizmus újjászületését jelentette a vallás szülőföldjén.[83] Sok közintézmény viseli a nevét, mint pl. a Dr. Babasaheb Ambedkar Nemzetközi Repülőtér Nágpúrban. Ámbédkart megszavazták „Legnagyobb indiai”-nak (Greatest Indian) 2012-ben a History TV18 és a CNN IBN közvélemény-kutatásán közel 20 millió szavazattal.[84][85] Amartya Sen Nobel-díjas közgazdász így fogalmazott: „Ámbédkar az én közgazdaságtudományom atyja”. Sen szerint „Ámbédkar saját hazájában viták középpontjában áll, de hozzájárulása a közgazdaság tudományához csodálatra méltó és időt álló.”[88][89] Barack Obama amerikai elnök 2010-ben beszélt az Indiai Parlamentben, és Ámbédkart mint nagy és tiszteletre méltó emberi jogi bajnokot, India Alkotmányának fő szerzőjét említette.[91]

Ámbédkar politikai filozófiája számos politikai párt, publikáció, szakszervezet ideológiai alapját vetette meg szerte Indiában, de különösen Mahárástra szövetségi államban. Sok indiai híve bodhiszattvának tekinti, bár ő ezt a címet soha nem igényelte.[93]

Kelet-Európában[szerkesztés]

Az ezredfordulón magyarországi cigányok párhuzamot vontak saját helyzetük és India páriáinak helyzete között. Ámbédkar példáját követve egyre többen áttértek a buddhista vallásra.[94] A 2011-es népszámlálás szerint 616 cigány buddhista él Magyarországon.[105] Ámbédkar követőinek mozgalma, a Dzsaj Bhím Közösség 2007-ben egyházként került bejegyzésre Magyarországon Orsós János pedagógus vezetésével.[107] A közösség egyházi státusának megvonása 2011-ben[108] világszerte tiltakozásokat váltott ki. Az Európai Buddhista Unió 2011-ben vette fel tagjai közé az Ámbédkar-követő cigány buddhisták szervezetét. A buddhista cigányok gimnáziumot is alapítottak Sajókazán, Alsózsolcán és Miskolcon Dr. Ámbédkar Iskola néven.[106] A kezdeményezés a szomszédos Ausztriában és Szlovákiában is visszhangra talált. Anton Mölk, Hugo Klingler és Kurt Krammer osztrák támogató mozgalmat szervezett a roma gimnazisták számára.[forrás?] Szlovákiában a Szepsi városában élő cigányok Ámbédkar-követő szervezetet hoztak létre Csakra[4] néven Hudák Milán Igor[109] ismert emberi jogi aktivista irányításával.[113]

2016. április 14-én, Sajókazán, a Dr. Ámbédkar Iskolában az Indiai Kulturális Kapcsolatok Tanácsának (ICCR) jóvoltából Őexcellenciája, Rahul Chhabra, India nagykövete adta át Bhímráo Rámdzsí Ámbédkar mellszobrát.[114]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 2014. április 27.
  2. ^ a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb12126992f
  3. Integrált katalógustár, 2014. december 31.
  4. Csakra.eu. csakra.eu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 29.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dr. B. R. Ambedkar University című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

Angol, német nyelven[szerkesztés]

Magyar nyelven[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Arun Shourie: "Worshipping False Gods: Ambedkar and the Facts that have Been Erased", Publisher: Rupa Publications. (2005)
  • Dr. Ambedkar School. www.ambedkar.eu (2014)
  • Dzsaj Bhím Közösség. www.dzsajbhim.hu (1014)
  • Jai Bhim Network. www.jaibhim.hu (2014)
  • Michael, S.M.. Untouchable, Dalits in Modern India. Lynne Rienner Publishers (1999). ISBN 978-1-55587-697-5 
  • Reconstructing the World: B.R. Ambedkar and Buddhism in India. New Delhi: Oxford University Press 
  • Sangharakshita, Urgyen. Ambedkar and Buddhism. ISBN 0-904766-28-4  PDF
  • Jaffrelot, Christophe. Ambedkar and Untouchability. Analysing and Fighting Caste. New York: Columbia University Press (2004) 
  • Omvedt, Gail. Ambedkar: Towards an Enlightened India. ISBN 0-670-04991-3 
  • Gautam, C.. Life of Babasaheb Ambedkar, Second, London: Ambedkar Memorial Trust (2000. május 1.) 
  • Kuber, W. N.. Dr. Ambedkar: A Critical Study. New Delhi: People's Publishing House 
  • Bholay, Bhaskar Laxman. Dr Dr. Baba Saheb Ambedkar: Anubhav Ani Athavani. Nagpur: Sahitya Akademi (2001) 
  • Kasare, M. L.. Economic Philosophy of Dr. B.R. Ambedkar. New Delhi: B. I. Publications 
  • Ahir, D. C.. The Legacy of Dr. Ambedkar. Delhi: B. R. Publishing. ISBN 81-7018-603-X 
  • Ajnat, Surendra. Ambedkar on Islam. Jalandhar: Buddhist Publ. (1986) 
  • Fernando, W. J. Basil. Demoralisation and Hope: Creating the Social Foundation for Sustaining Democracy—A comparative study of N. F. S. Grundtvig (1783–1872) Denmark and B. R. Ambedkar (1881–1956) India. Hong Kong: AHRC Publication (2000). ISBN 962-8314-08-4 

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]