Vipasszana mozgalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A vipasszana mozgalom, vagy belátás meditációs mozgalom, a modern théraváda buddhizmus bizonyos ágaira vonatkozik, amelyek tanai szerint a megvilágosodás (illetve annak az előszobájaként ismert „áramba lépés”) elérésének legfőbb módszere a létezés három jellemzőjébe való belátás.

A mozgalomra a legnagyobb hatást a burmai, a laoszi, a thai és a Srí Lanka-i modernista hagyományok tették.[1] Jelentős hatással voltak még a mozgalomra Mahászi Szejádó (az „új burmai módszer”), Ledi Szajádav (a ledi hagyományvonal), Anágárika Munindra és S. N. Goenka théraváda tanítómesterek újításai és népszerűsítési erőfeszítései.

Meditációs technikák[szerkesztés]

A mozgalom a vipasszana használatát hangsúlyozza a létezés három jellemzőjébe való belátáshoz, amelyen keresztül elérhető a bölcsesség, majd a megvilágosodás.[2] Ehhez a legfontosabb szöveg Buddhagósza Viszuddhimagga című vallásfilozófiai értekezése.[3]

A mozgalom különböző iskolái hasonló meditációs technikákat használnak, a tanítók a szamatha és a vipasszaná meditáció különböző formáit tanítják, amelyek teljes egészében megfelelnek a buddhista meditációnak. A belátás meditáció használatával a gyakorlók ugyanazon a szinteken haladnak végig. A folyamatos fejlődés alapja az összetett jelenségek (aniccsa) keletkezésén és elmúlásán való meditáció, amelyen keresztül megérthető ezek nem kielégítő (dukkha) természete, így kialakulhat a belátás a létezés én-nélküli jellemzőjébe (anatta).

Története[szerkesztés]

A vipasszana szövegek legkorábbi modern írója egy burmai szerzetes, Medavi (1728–1816) volt, aki sikeresen felélesztette országában a meditációs gyakorlatok iránti érdeklődést. Medavi munkássága előtt a burmai szangha többsége azon a véleményen volt, hogy a megvilágosodás ebben a korban már nem lehetséges. Medavi erőfeszítéseinek köszönhetően a szerzetesek újból széles körben kezdtek meditációs gyakorlatokat folytatni. A 19-20. században újból feléledtek a théraváda hagyományok Burmában, Thaiföldön és Srí Lankán, elsősorban a nyugati gyarmatosításra történő reakcióként, ugyanis ezt a hagyományt a saját helyi kultúra értékének tekintették.[4] Az új théraváda hagyomány közben átalakult a fennmaradt páli irodalom segítségével.[4] Szintén fontos szerepet játszott a mozgalomban a Teozófiai Társulat, amely az ókori ázsiai filozófiákban kereste a bölcsességet, és hozzájárult a különböző helyi lakosságok saját kultúrájuk iránti érdeklődés felélesztésében.[5] A Teozófiai Társulat világi buddhista szervezetet indított Srí Lankán, amely független volt a korábbi templomoktól és kolostoroktól.[5] Ezek a fejlemények segítettek a meditáció iránti érdeklődés felélesztésében, miközben a hagyományos templomokban továbbra is a szövegek kántálása maradt a fő gyakorlat.[5]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. McMahan 2008.
  2. Analayo, The Dynamics of Theravāda Insight Meditation, Centre for Buddhist Studies, University of Hamburg Dharma Drum Buddhist College, Taiwan.
  3. Cousins, Lance. The Origins of Insight Meditation
  4. a b Sharf 1995, 252. o.
  5. a b c Sharf 1995, 253. o.

Források[szerkesztés]