Heinrich Harrer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Heinrich Harrer
Harrer Frankfurt 1997.jpg
Született 1912. július 6.
Hüttenberg
Elhunyt 2006. január 7. (93 évesen)
Friesach
Állampolgársága osztrák
Foglalkozása
Iskolái University of Graz
Díjak
  • A Német Szövetségi Köztársaság Rendjének Nagykeresztje
  • Großes Goldenes Ehrenzeichen des Landes Steiermark
  • Light of Truth Award (2002)

Heinrich Harrer weboldala
Heinrich Harrer az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Harrer témájú médiaállományokat.
Potala palota, a dalai láma székhelye
A hüttenbergi Heinrich Harrer Múzeum

Heinrich Harrer (Hüttenberg, 1912. július 6. – Friesach, 2006. január 7.) osztrák hegymászó, felfedező, író. Tagja volt annak a négytagú csapatnak, amely 1938-ban először mászta meg az Alpok Eiger nevű hegyének északi falát. Hírnevét főleg a Tibetben eltöltött hét évről szóló könyve, illetve az abból készült film hozta meg számára.

Életpályája[szerkesztés]

Az ausztriai Karintiában született. 1933 és 1938 között földrajzot tanult a gráci egyetemen. 1933-ban belépett a náci pártba, de nem folytatott politikai tevékenységet, az SS-nek is tagja volt. Ezt az elhatározását később fiatalkori tévedésnek tartotta. 1938-ban részt vett abban a hegymászó csoportban, amelynek először sikerült meghódítania a Berni-Alpokban lévő Eiger hegy északi falát, az ún. halálfalat. Ezt a sikert az akkori német hatalom propagandacélokra használta. 1939-ban ugyancsak egy négyszemélyes csapat tagjaként, amelynek vezetője Peter Aufschnaiter(wd) volt, elindult Indiába megvizsgálni a Himalája egyik nyolcezres csúcsának, a Nanga Parbatnak a meghódítási lehetőségét. Már Karacsiban várakoztak a visszatérésre, amikor kitört a második világháború, és őket az angol hatóságok, mint ellenséges hatalom állampolgárait, fogolytáborba küldték. Többszöri próbálkozások után, 1944-ben sikerült megszökniük, és Peter Aufschnaiterrel együtt majdnem kétévi bujdosás és gyaloglás után eljutottak az akkor még független Tibet fővárosába, Lhászába. Itt Harrer munkát kapott, kamatoztatta földrajzi ismereteit, térképeket készített, és az akkor tizenéves dalai láma egyik tanítója lett. Miután 1950-ben a kínai hadsereg lerohanta Tibetet, Harrer 1951-ben visszatért Európába, és megírta kalandos útjának a történetét. A könyvet több, mint félszáz nyelvre lefordították, és film is készült belőle. Több expedícióban vett részt, és több dokumentumfilmet készített. 1983-ban ismét ellátogatott a megszállt Tibetbe, amelyről könyvet írt. Az 1959-ben Tibetből elmenekülni kényszerült dalai lámával haláláig tartotta a kapcsolatot.

Könyvei (válogatás)[szerkesztés]

  • Sieben Jahre in Tibet. Mein Leben am Hofe des Dalai Lama. Ullstein, Wien 1952. (Ullstein 2006, ISBN 3548357539), magyarul: Hét ​év Tibetben. Életem a Dalai Láma udvarában, 1998, 2005, 2010, filmen: Hét ​év Tibetben.
  • Die Lust am großen Abenteuer. 1968.
  • Impressionen aus Tibet. Gerettete Schätze. 1974.
  • Die letzten Fünfhundert. Expedition zu den Zwergvölkern auf den Andamanen. Ullstein, Berlin 1977, ISBN 3550065744.
  • Ich komme aus der Steinzeit. Ewiges Eis im Dschungel der Südsee. Fischer, Frankfurt am Main 1978, ISBN 3596235065.
  • Die Götter sollen siegen. Wiedersehen mit Nepal. 1978.
  • Die letzten Paradiese der Menschheit. Abenteuerliche Reisen zu den vergessenen Völkern. 1979.
  • Unter Papuas. Mensch und Kultur seit ihrer Steinzeit. 1979.
  • Geheimnis Afrika. Pinguin-Verlag, Innsbruck 1979, ISBN 3524760279.
  • Huka-Huka. Bei den Xingu-Indianern im Amazonasgebiet. Ullstein, Frankfurt am Main 1979, ISBN 3548320139.
  • Der Himalaya blüht. Blumen und Menschen in den Ländern des Himalaya. Pinguin, Innsbruck 1980, ISBN 3524760317.
  • Unter Papuas. Mensch und Kultur seit ihrer Steinzeit. Fischer, Frankfurt am Main 1980, ISBN 3596235081.
  • Rinpotsche von Ladakh. Pinguin-Verlag, Pinguin 1981, Innsbruck 1981, ISBN 3701621020.
  • Die letzten Fünfhundert. Expeditionen zu den Zwergvölkern auf den Andamanen. Ullstein, Frankfurt am Main 1983, ISBN 3550065744.
  • Meine Forschungsreisen. Pinguin, Innsbruck 1986, ISBN 3701622426.
  • Borneo. Mensch und Kultur seit ihrer Steinzeit. Pinguin, Innsbruck 1988, ISBN 3701622949.
  • Ladakh. Götter und Menschen hinter dem Himalaya. Ullstein, Frankfurt am Main 1988, ISBN 3548320163.
  • Das Buch vom Eiger. Pinguin, Innsbruck / Umschau, Frankfurt am Main 1988, ISBN 3701622906.
  • Unterwegs. Handbuch für Reisende. Unter Mitarbeit von Axel Thorer und K. R. Walddorf. Brockhaus, Wiesbaden 1988, ISBN 3765303186.
  • Abenteuerreisen zu vergessenen Völkern. Die letzten Paradiese der Menschheit. 1990.
  • Tibet und seine Medizin – 2500 Jahre Heilkunst. 1992, ISBN 3701623953.
  • Erinnerungen an Tibet. Ullstein, Frankfurt am Main 1993, ISBN 3550068131, * Geister und Dämonen. Magische Erlebnisse in fremden Ländern. Ullstein, Frankfurt am Main 1993, ISBN 3548353363.
  • Das alte Lhasa. Bilder aus Tibet. Ullstein, Berlin 1997, ISBN 3550084358.
  • Wiedersehen mit Tibet. Ullstein, Frankfurt am Main 1997, ISBN 3548356664, magyarul: Visszatérés Tibetbe, 2006.
  • Die Weiße Spinne. Das große Buch vom Eiger. Ullstein, München 2001, ISBN 354836229X, magyarul: A fehér pók, 2003.
  • Mein Leben. Ullstein, München 2002, ISBN 3550075243.
  • Denk ich an Bhutan. Herbig, München 2005, ISBN 3776624396.

Emlékezete[szerkesztés]

1982-ben szülővárosában emlékmúzeumot avattak a dalai láma jelenlétében. A múzeum felfedező útjait és azoknak a tárgyait mutatja be a közönségnek.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Heinrich Harrer című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]