A buddhizmus terjedése a selyemúton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egy kék szemű közép-ázsiai szerzetes tanít egy másik szerzetest a Bezeklik Ezer Buddha-barlangok egyik freskóján, 9–10. század, (Ujgúria).

Indiából kikerülve a buddhizmus a kereskedelmi útvonalak mentén, az azokon közlekedő karavánok és hittérítő szerzetesek segítségével haladt területről területre. Az útvonalak közül a legjelentősebben a selyemút mentén terjedt a buddhizmus.[1] Így érkezett legelőször Kína területére is, a Han-dinasztia idején az 1–2. században.[2][3] Ebből az időből valók a Kína területén tevékenykedő buddhista szerzetesek (mind külföldi) első fordításai, feltehetően a Kusán Birodalom Tarim-medencébe való benyomulásának és a gréko-buddhizmus terjedésének következtében.[4]

A közép-ázsiai és kínai buddhizmus közvetlen kapcsolata folytatódott a 3–7. századokban, egészen a Tang időszakig. A 4. századtól Fa-hszien (395–414), majd később Hszüan-cang (629–644) kínai buddhista szerzetesek észak-indiai zarándoklatai által lehetőség nyílt az eredeti források tanulmányozására is. Ebben az időszakban az India észak részét Kínával összekötő szárazföldi útvonalak többsége a buddhista Kusán, majd a Heftalita Birodalom fennhatósága alá tartoztak. Ezekben az évszázadokban az indiai buddhizmus és a nyugati hatások (gréko-buddhizmus) kereszteződésével számos iskola jött létre Közép-Ázsiában és Kínában.

Később a 7. században elérte Kínát az "ezoterikus buddhizmus" (vadzsrajána) indiai formája. A 8. században kialakult a vadzsrajána ágból a tibeti buddhizmus is. Azonban onnantól kezdve, hogy a muszlimok meghódították Transzoxániát és a 740-es években létrejött az Ujgur Birodalom, a buddhizmus terjedése a selyemúton egyre kevésbé volt számottevő.

A hinduizmus feltámadásának és a muszlim terjeszkedésnek köszönhetően ekkor már Indiában is hanyatlásnak indult a buddhizmus. A Tang-dinasztia időszaka utáni kínai buddhizmus elnyomás alá került a 9. században viszont még nem alakultak ki a koreai és japán hagyományok.

A buddhizmus terjedése[forrásszöveg szerkesztése]

A Tarim-medence királyságai a 3. században.

Első találkozások[forrásszöveg szerkesztése]

A buddhizmus a selyemúton keresztül érkezett Kínába. A kínai selyemmel való igen jól jövedelmező kereskedés a Han-dinasztia (i. e. 206 – i. sz. 220) kezdődött ezen az útvonalon, amely a Földközi-tengertől elért a Nagy Sándor által létrehozott hellenisztikus királyságok (i. e. 323 – i. e. 63) rendszerén át a mai Afganisztánon és Tádzsikisztánon keresztül Kína határáig (Alexandreia-Eszaté - azaz a "Legtávolabbi Alexandria").[5] A selyemúton az első megálló a mai Afganisztán területén található, egykor hatalmas Görög-Baktriai királyság (i. e. 250 – i. e. 125) és a mai Pakisztán területén elhelyezkedő Indo-görög királyság (i. e. 180 – i. sz. 10) volt, amelyek közel 300 éven keresztül támogatták a buddhizmust (Gréko-buddhizmus).

Egy félig legendás történet szerint a buddhizmus a selyemúton keresztül akkor érkezett Kínába, amikor az 1. században a Han-dinasztia Ming császára egy követet küldött nyugatra. Az ebből a forrásból származó történetet azonban nem fogadja el mindenki. A tényleges kölcsönhatás az idegen országokkal csak a 2. században kezdődött, amikor a Kusán Birodalom behatolt a Kína területéhez tartozó Tarim-medencébe. Az első hittérítők és fordítók feltehetően pártusok, szogdok vagy kusánok voltak.[6]

Közép-ázsiai hittérítők[forrásszöveg szerkesztése]

A selyemút népei. Mokao-barlangok, Tunhuang, Kína, 9. század
Bodhiszattva freskó. Közép-ázsiai behatásról árulkodó kínai festmény. Mogao-barlangok, Kína.
Szogdok adakoznak Buddhának (freskó), Bezeklik, Tarim-medence keleti része, Kína, 8. század

A 2. század közepén a Kusán Birodalom Kaniska király uralma alatt behatolt Közép-Ázsiába, olyan területeket foglalva el a Tarim-medencében, mint Kasgar, Hotan and Jarkand. Ennek következményeképpen jelentősen megerősödtek a kölcsönhatások az itteni népek között és hamarosan aktivizálódtak a közép-ázsiai szerzetesek olyan városokban, mint Lojang vagy olykor Nanking. Kiemelkedő jelentőségű fordítások származnak ebből az időszakból. Támogatták mind a hínajána és a mahájána szövegeket. Ebből az időszakból harminchét korai buddhista fordítás maradt fenn.

Kínai zarándoklatok Indiába[forrásszöveg szerkesztése]

A 4. századtól kezdve kínai zarándokok is elvándoroltak önállóan a selyemúton Indiába, a buddhizmus szülőföldjére, hogy az eredeti szövegekkel közelebbről is megismerkedhessenek. A kínai források szerint a legelső kínai felszentelt pap Csu Cehszing volt, aki 260-ban utazgatott Közép-Ázsiában a buddhizmus tanait keresve. Mégis Fa-hszien szerzetes indiai zarándoklatát tartják a legjelentősebbnek (395–414) ebben az időszakban, aki a selyemúton keresztül elért Indiába, hat évig tanulmányokat folytatott különböző kolostorokban, majd tengeren keresztül érkezett vissza Kínába. Hszüan-cang (629–644) és Hjecso Koreából utaztak Indiába.[7] Az útbeszámolókból rengeteg értékes információ maradt fenn.

Kereskedők[forrásszöveg szerkesztése]

Az i. e. 5–6. században a kereskedelem és a készpénz egyre fontosabbá vált. A kereskedőknek jobban tetszett a buddhista erkölcs, mint a hagyományos vallásoké, amelyek úgy tűnt, hogy az újonnan kialakuló társadalmi osztályokkal nem igazán törődtek. A kereskedők támogatták a selyemút mentén lévő buddhista kolostorokat, cserébe a kolostorokban meg is szállhattak éjszakára. Ilyen módon a kereskedők elszállították távoli helyekre a buddhizmus tanait,[8] valamint közreműködtek a közösségen belüli diaszpórák kialakításában, amelyek idővel a buddhista kultúrára épültek. Emiatt ezek a közösségek műveltségi központokká is váltak, amelyeknek jól szervezett piacaik és raktáraik voltak.[9] A buddhizmus terjedése a selyemúton hozzávetőlegesen a 7. századig tartott, amikor az iszlám vallás hatalmas fejlődésnek indult.

Hanyatlás[forrásszöveg szerkesztése]

Közép-Ázsiában a buddhizmus a 7. században hanyatlásnak indult a muszlimok transzoxániai hadjáratával, amelynek fordulópontja a Talasz-folyó menti csata volt 751-ben. Ennek következményeképpen a helyi kusán buddhista kultúra teljesen eltűnt a Tarim-medencéből a 8. század második felében.

A 9. századtól az egyes túlélő buddhista iskolák egymástól függetlenül fejlődtek tovább. Az élénk kínai kultúra fokozatosan magába olvasztotta a buddhista tanításokat, míg egy jellegzetesen kínai buddhista irányzat alakult ki. A Tarim-medence keleti részén a közép-ázsiai buddhizmus átmenekítődött a középkori ujgur Karakitán királyságba (lásd Bezeklik Ezer Buddha-barlangok), és a buddhizmus lett a Mongol Birodalom és a Csagatáj kánság vallása is. Ez a buddhizmus az ojrátokon keresztül eljutott kalmuk néphez is, akik a 17. században a Kaszpi-tenger mellett telepedtek le. Ezeket leszámítva a közép-ázsiai buddhizmus csak Tibetben és Mongóliában maradt fenn.

Művészi hatások[forrásszöveg szerkesztése]

"A bodhiszattva hősi tartása", 6–7. századi terrakotta, Tumsuk (Hszincsiang)

A közép-ázsiai hittérítők a selyemút mentén jelentős hatással voltak a művészetekre is. Ez szemmel látható a Tarim-mendencében található Szerindia művészetében a 2. és 11. század között, a mai Hszincsiang területén.

A szerindiai művészet gyakran Gandhára gréko-buddhista művészetéből ered. Ebben ötvöződik az indiai és a görög művészet.

Ennek a kölcsönhatásnak erőteljesen kínaiasított változata szintén megtalálható a Tarim-medence keleti részén, például Tunhuangban.

A selyemút művészi hatásai egészen Japánig terjedtek, például a japán istenek ábrázolásai az építészeti motívumokban. (lásd gréko-buddhista művészet).

Kapcsolódó szócikkek[forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[forrásszöveg szerkesztése]

  1. Radics Péter: Bulguksa. www.birtalan.innerasia.hu. (Hozzáférés: 2017. január 15.)
  2. Zürcher (1972) 22–27. oldal
  3. Hill  30. oldal, a Hou Hansu kínai nyelvű változata, a 31. oldalon pedig a fordítása.
  4. Zürcher (1972) 23. oldal
  5. Nagy Sándor elfeledett birodalma. www.mult-kor.hu, 2004. december 8. (Hozzáférés: 2017. január 15.)
  6. Foltz 37-58. oldal
  7. Ancient Silk Road Travellers. Silk.road.com. (Hozzáférés: 2017. január 15.)
  8. Jerry H. Bentley, Old World Encounters: Cross-Cultural Contacts and Exchanges in Pre-Modern Times (New York: Oxford University Press, 1993), 43-44.
  9. Bentley  48. oldal

Források[forrásszöveg szerkesztése]

  • Bentley: Jerry H. Bentley. Old World Encounters: Cross-Cultural Contacts and Exchanges in Pre-Modern Times. New York: Oxford University Press (1993) 
  • Foltz: Foltz, Richard. Religions of the Silk Road: Premodern Patterns of Globalization, 2, Palgrave Macmillan (2010). ISBN 978-0230621251 
  • Hill: Hill, John E.. Through the Jade Gate to Rome: A Study of the Silk Routes during the Later Han Dynasty, 1st to 2nd Centuries CE. BookSurge, Charleston, Dél-Carolina (2009). ISBN 978-1-4392-2134-1 
  • Zürcher (1972): Zürcher, Erik (2007). The Buddhist Conquest of China, 3, Leiden. E. J. Brill 

További információk[forrásszöveg szerkesztése]