Heftaliták

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Heftalita harcosok

A heftaliták, illetve fehér hunok néven ismert csoportosulás a tielö szövetség részeseiből, valamint Közép-Ázsia szkíta népességéből alakult ki.

Mirkhond, perzsa történetíró szerint a turkok, avagy keleti-hunok négy fő ága: abar, chazar, asi, petseneg, vagyis avar, kazár (a szabarok neve perzsa forrásokban), ászi, besenyő (e helyen kangar). Az avar, az ászi és a kangar szkíta nép, a szabar pedig török.

A kaocsö (高車), illetve tielö (鐵勒), tölö (特勒), cselö (敕勒) stb. néven összefoglalt törökös népesség a hunok szövetségének felbomlása (i. sz. 89.) után bukkant fel Dél-Szibéria, valamint Belső-Ázsia pusztáin. Nevük kínai forrásokban az i. sz. 4., illetve a 6. században jelent meg. A kaocsö kifejezés jelentése (betű szerint „magas szekér”) nagyjából az, aminek magyarul is hangzik: kocsi. A tielö címben szintúgy kocsi, szekér, taliga jelentésű törökös kifejezés, mint például a mongol tereg, rejtőzik.

Kínai források nevezetteket az i. e. 3. századtól ismert – később a hunokkal, illetve a hszienpejekkel (a mongolok elődeivel) egyesült – tingling (丁零), vagyis mókusprémes népekkel kapcsolják össze. A tielö népek egy része az i. sz. 4. században az Altaj, a Tien-san stb. vidékéről Közép-Ázsia pusztáira költözött. Bízvást török nyelvűeknek tarthatjuk őket, habár jó alappal feltételezhetjük: elegyedtek közéjük kelet- és délkelet-ázsiai stb. népelemek is.

Mivel az avarok (az i. sz. 457. évtől) a hunok kötelékébe tartoztak, a történetírók általában őket is hunoknak, azaz törökös népnek tartják. Nevük kínai forrásokban, többek között, hua (滑). A bizánciak abaroi, uarkhonitai (avarhun) stb. címmel is illették őket. A Kárpát-medence Várkony nevű települései is – a magyar fül hallása szerint – az avarok ezen megszólítását idézik.

Avarjaink kevés híján száz évig éltek együtt a heftalitákkal. Nevüket – ellentétben más közép-ázsiai szkíta népekével – fenntartották, ami arra utal, hogy önállóságukat a társuláson belül megőrizték. A szűkszavú és ellentmondásos híradásokból azonban nemigen lehet kikövetkeztetni, milyen szerepet vittek a szövetségen belül.

Nevük[szerkesztés]

Arab források Haiethal, Haital, Heithal, Hetal, Heyathelites néven említik, olykor azonban türköknek is mondják őket. A baktriaiak nyelvén nevük Ebodalo. Görög forrásokban megnevezésük Abdeloi, Hephthalitai vagy Leukoi Ounnoi. Indiában Huna vagy Turuska névvel illették őket. Kínai forrásokban Idi, Jedien, Jeta (嚈噠), Jetailito stb. néven tűnnek fel. A kínaiak szerint nevüket királyuk, illetve uralkodócsaládjuk címe után kapták. Perzsa és zoroasztiránus iratokban Hephtal és Hephtel, illetve Hevtals címen említik őket. Armeniai írók Hephthal, Heptal, Tetal névvel ruházzák fel, olykor azonban a kusánokkal (e helyen avarok) azonosítják őket. Szír tudósítók Ephthalita, Tedal alakban jegyezték le nevüket.

Fehér hun elnevezésük keleti lakóhelyükre utal, nem pedig bőrük vagy öltözetük stb. színére. A hun szövetség népei az égtájakat, illetve ennek megfelelően seregrészeiket színekkel jelölték: az északi irányt, illetve seregrészt kékkel, a délit vörössel (vörös hunok: alkhono, kermikhion), a nyugatit feketével (európai hunok: Attila népe és az ogurok), a keletit pedig fehérrel (heftaliták).

Történetük[szerkesztés]

Ázsia népei 500. körül

Kínai évkönyvek szerint a hunok Alat – magyarul Haladzs – törzse az Altaj vidékén, a Narym folyó völgyében lakott. (A Narym a Fekete-Irtis mellékfolyója Kelet-Kazahsztánban.) Nevüket tarka lovaikról kapták (ala at: tarka ló). Mongol követi jelentésekből (13. század), illetve Abulgazi történeteiből (17. század) tudjuk, haladzsok a Jenyiszej mentén, az Angara forrásainál és a Bajkál-tó keleti partjainál is éltek. Az ötödik században a zsouzsanoktól szorongatott narym-völgyi haladzsok – társaságukban az Ob vidékén élő szabarok – elköltöztek az Altaj vidékéről. A haladzsok elfoglalták Közép-Ázsia jó részét és az Indiai-félszigeten is jelentős területet. Ők alkották az 5–6. században a heftaliták egyik legnagyobb csoportját. Leszármazottaik a jelen korban is élnek, például Közép-Ázsiában, az Altaj vidékén. Jelentősebb csoportjaik a heftaliták egykori lakóhelyein tanyáznak, például Afganisztánban és Észak-Indiában. Egyes csoportjaik az Iráni-fennsík keleti részére, a Kaukázus vidékére, illetve Kis-Ázsiába vándoroltak a 6. és a 11. században. Kisebb csapataik Azerbajdzsán vidékén, valamint az egykori Volgai-Bulgária területén (a mai Tatárországban) is megtalálhatók.

A heftaliták a 456. évben bukkannak fel forrásainkban, amikor először küldenek követséget a kínai udvarba. A következő, 457. évben megszállták Baktriát, ahol ez idő tájt – a kínaiak által jüecsiknek, armenia hírmondók által kusánoknak, nyugati forrásokban kidaritának nevezett – avarok laktak. Az avarok harcba keveredtek a szabarokkal, és elűzték őket (valószínűleg csak egy részüket) Baktriából. A szabarok – kimozdítván kaukázusi szálláshelyeikről a saragurokat, ogurokat és onogurokat – a Keleti-Kaukázus vidékére települtek. Az avarok ez idő tájt csatlakoztak a hunok szövetségéhez. I. Péroz, a trónkövetelő, a heftalitákkal szövetkezett, és a 459. évben segédletükkel elfoglalta a perzsák királyi székét.

Négyszázhatvanöt és négyszázhetven között a heftaliták meghódították Gandhárát. Új birtokuk élére alkirályt (tegin) állítottak. Gandhárát a 420. év táján vörös hunok (alkhono) foglalták el, majd a perzsák királya, II. Jazdagird szállta meg seregeivel (438–440.). A heftaliták a 477. évben bekebelezték az avarok indiai birtokait. Utóbbiakat kínai források ekkor említik utoljára.

A perzsák, illetve Péroz és hadai a 468. esztendőben legyőzték az avarokat, és fővárosukat Balaamot (a mai Balkh) ideiglenesen – Péroz haláláig – a perzsák uralták. A heftaliták is részt vettek a harcokban. Az esemény kapcsán Priszkosz az avarokat kifejezetten hunoknak mondja: „hunok, akiket kidaritáknak neveznek”.

Négyszázhetven és négyszáznyolcvan között Gandhára alkirálya és a Gupta Birodalom vívott harcokat egymással. Toramana a heftaliták uralmát egészen a Gangeszig kiterjesztette, és megdöntötte a Gupta Birodalmat. A 480–500. év között a hunok uralmuk alá vonták Észak- és Közép-Indiát.

A heftaliták hosszabb háborúskodás után (474–475.) legyőzik korábbi perzsa szövetségeseiket. Péroz kénytelen adót fizetni a hunoknak.

Péroz a 484. évben csatát veszít a heftalitákkal szemben. A harcban maga is elesik. A heftaliták elszakítják Horászán nagyobb részét Perzsiától. Merv és Herát is birtokaikat gyarapítja. Az Újperzsa Birodalom közel nyolcvan évig a heftaliták adófizetője lesz. A 493. évben a heftaliták kiterjesztik fennhatóságukat Dzsungáriáig.

I. Kavád, a perzsák királya, a 498. esztendőben, a heftaliták támogatásával visszaszerzi trónját. Ezt követően, az 503–513. évben sorozatos csatákkal békekötésre kényszeríti a hunokat. Nem sokkal ez után, az 508. évben a heftaliták birtokba veszik a Tarim-medence jó részét. A következő évben pedig megszállják az avarok utolsó közép-ázsiai menedékét, Szogdiát.

Az avarok sorsát a heftaliták uralma idején nem tudjuk nyomon követni. Nagyjából ötven év múlva bukkannak fel újra, amikor a türk megszállás miatt elhagyják ősi lakhelyüket, és a hozzájuk szegődött szkíta, hun stb. csoportokkal Kelet-Európába vonulnak. Az 555. évben a Kaukázus vidékéről említi őket Pseudo-Zakharias. A Közép-Ázsiában maradt avarokról, a türkök hűbéreseiről, az utolsó híradás 732-ből való. Kültegin emlékoszlopának feliratán rögzítették nevüket.

Az 522. évben a heftaliták hatalma eléri tetőpontját. Közép-Ázsia nagyobb része közvetlen befolyásuk alatt áll. Birtokaikhoz tartozik India jó része is. Negyven ország, beleértve a perzsákat is, adófizetőjük. Egyik fontos központjuk Baktria.

A 6. század elején a heftaliták kiszorultak az Indiai-félszigetről. Yasodharman, Malwa királya, valamint Narasimhagupta, észak-indiai uralkodó szövetsége Malwa tartományban, az 528. évben, legyőzte seregüket. Az 532. esztendőben az indiai királyságok szövetsége elűzte őket India keleti és középső felének alföldjeiről. Az Indiai-félszigeten, kétségkívül, még ez után is maradt szkíta és hun (török) népesség jócskán, többségük önállósága, neve azonban elveszett.

Az 552. évben a türkök Belső-Ázsiában leigázták a zsouzsanokat, és kisebb csatározásokkal zaklatták a közép-ázsiai heftalitákat. Az 554. esztendőben Bumin fia és trónutódja, Mukan uralkodott a türkökön. Több sikeres hadjárat után ellenőrzése alá vonta a Selyemutat, illetve biztosította határait a heftaliták ellenében. Uralmát kiterjesztette Szogdiára, az Aral-tó vidékére stb. is. Ez idő tájt költöztek az avarok s a hozzájuk csatlakozott szkíta és hun népek Kelet-Európába.

Az 563–565. esztendőben I. Huszrau, perzsa király, szövetségben a türkökkel, legyőzte a heftalitákat Buhara közelében. Türkök és perzsák megosztották egymás között Transzoxiánát. Előbbiek az Amu-darjától északra fekvő területeket, utóbbiak pedig a folyótól délre eső földeket foglalták el. A heftaliták birodalma összeomlott, kisebb fejedelemségeik azonban megtartották függetlenségüket Baktriában, az Indiai-félszigeten (Kapisa, Zabul) és más területeken. A mai Afganisztán területén fennmaradt királyságuk még az arab támadások után is.

Életmódjuk[szerkesztés]

Mihirakula (6. század) pénzérméje

A heftaliták kínai források szerint vándorló pásztorok voltak. „Nincsenek városaik, legelőben és vízben bővelkedő helyeken, sátrakban élnek. Nyáron hűvös helyet választanak, télen meleget.”

Mire a fehér hunok a bizánciak látókörébe kerültek, már letelepedett életmódot folytattak. A bizánci Menandrosz Protektor például városlakónak mondja őket: II. Iusztinosz bizánci császár uralkodásának negyedik évében a türkök követsége Bizáncba érkezett. „Vajon a heftaliták városban laknak, vagy falvakban?” – kérdezte a császár. A követek pedig így feleltek: „Uram, ez a nép városlakó, városokban lakik.”

Prokopiosz ekképpen nyilatkozik e kérdésben: „Az eftaliták nem pásztorok, mint a hunok többi népe, hanem már régóta békés földművelőkként élnek.”

A heftaliták – legalábbis a kínai évkönyvek szerint – a házasság sajátos módját, a sokférjűséget gyakorolták. „Ezen országban a fivéreknek egyetlen, közös feleségük van. Ha a nő férjének nincsen fivére, a feleség fejfedőjén egyetlen szarvat visel. Ha férjének több fivére van, megfelelő számú szarvat ad még hozzá. A gyermekek a legidősebb fivérhez tartoznak.”

Források[szerkesztés]

Olvasmányok[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap