Dhammacsakkappavattana-szutta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Buddha első tanításának ábrázolása egy vietnami buddhista kolostorban, Québec, Kanada.

A Dhammacsakkappavattana-szutta (páli; szanszkrit: Dharmacakra Pravartana Sūtra; magyarul: A dharma kerekének megforgatása) buddhista szöveg, amely tartalmazza a történelmi Buddha legelső tanítását, amit megvilágosodása után mondott öt aszkétának (korábbi társai, akikkel hat évig végzett aszkéta gyakorlatokat). A hagyományok úgy tartják, hogy ez az indiai Szárnáth városa mellett történt. A szutta fő témája a négy nemes igazság, amely a buddhizmus központi tanítása, amely egyben keretet is ad a buddhista gondolkodásnak. Ezen felül a szútrában megjelenik a középút, az állandótlanság és a függő keletkezés témája is.

Tanítások[szerkesztés]

A Dhammacsakkappavattana-szutta állítólag Buddha első tanítása a megvilágosodása után. Úgy tanítják, hogy Buddha az indiai Nerandzsara-folyó melletti bódhifa alatt ülve, meditálás közben érte el ezt a szintet. Ezt követően 49 napot csöndben töltött, majd elutazott Bodh-Gajából a közép-indiai Szárnáthba, a szent város, Váránaszi közelébe. Itt találkozott korábbi aszkéta gyakorlótársaival, akikkel hat évig gyakorolt együtt. Az aszkéták először kétkedve fogadták Buddhát, mivel azt gondolták, hogy az feladta az igazság keresését és az aszkéta gyakorlatokat. De amint meglátták Buddha kisugárzását megkérték, hogy tanítsa meg nekik, amit megértett. Ekkor adta Buddha azt a tanítást, amit később a Dhammacsakkappavattana-szuttába lejegyeztek.[1][2][3][4][5][6]

Az öt aszkéta[szerkesztés]

Az öt aszkéta közül Kondanna volt a legidősebb. Sok évvel korábban, még brahmin növendék korában 7 társával együtt meghívták Suddhódana király palotájába, hogy mondjanak jóslatot a csecsemő Gautama Sziddhártha hercegről (a későbbi Buddha). Egyedül Kondanna jóslata vált valóra. Négy bráhmin, aki a palotában jelen volt, arra kérték fiú gyermekeiket, hogy mindig tartsák szemüket Sziddhárthán. A legenda szerint ez a négy fiú lett az öt aszkéta közül a maradék négy - Kondanna mellett.

A középút[szerkesztés]

Az öt aszkéta hátrahagyta a világi életet és szigorú aszkéta gyakorlatokat folytatott éveken át, hogy magasabb spirituális szintet érjenek el és megértsék a végső igazságot. Buddha emiatt az ő szellemi állapotuknak megfelelő igazsággal kezdte a tanítást. Megerősítette őket, hogy a világi örömök hajszolása nem vezet igazi szabadsághoz, majd hozzátette, hogy a szigorú aszkézis általi érzéki örömök teljes megtagadása sem vezet el a végső igazsághoz. Ezután Buddha elmagyarázta, hogy a megvilágosodás csak a középút gyakorlásával érhető el, a szélsőséges életimádat és önmegtagadás között.[7] Elmondta, hogy a "középút" a nemes nyolcrétű ösvény — helyes nézet, helyes szándék, helyes beszéd, helyes cselekedet, helyes életmód, helyes erőfeszítés, helyes tudatosság és helyes koncentráció.[8]

A négy nemes igazság[szerkesztés]

A nemes nyolcrétű ösvény általi középút bemutatása után Buddha elmagyarázta a négy nemes igazságot, hogy létezik a szenvedés, a szenvedésnek van oka, a szenvedést meg lehet szüntetni és létezik a megszüntetéshez vezető út.[9]

Történelmi háttér[szerkesztés]

A modern tudósok egyetértenek abban, hogy Buddha tanításait kezdetben szájhagyomány útján adták tovább az egyes hagyományvonalak évszázadokon át. Később a szájhagyományoknak megfelelően írták le a szövegeket, amelyeket a szerzetesek mindig kívülről fújtak.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sucitto 10-12. o.
  2. Dhamma 1997, 22-24. o.
  3. Geshe Tashi Tsering 2005, Kindle Locations 163-169.
  4. Gethin 1998, 25. o.
  5. Thich Nhat Hanh 1991, Kindle Locations 1822-1884.
  6. Thich Nhat Hanh 1999, 6-8. o.
  7. Sucitto 21-22. o.
  8. Sucitto 21-22. o.
  9. Sucitto 33-34. o.

Források[szerkesztés]

  • Sucitto: Ajahn Sucitto. Turning the Wheel of Truth: Commentary on the Buddha's First Teaching. Shambhala (2010) 

Külső hivatkozások[szerkesztés]