Buddha-vacsana

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A buddha-vacsana (páli és szanszkrit: "a Buddha szava") azokra a buddhista hagyományok által elfogadott művekre vonatkozik, amelyeket elfogadnak Buddha tanításaként. Minden hagyomány elfogad bizonyos szövegeket buddha-vacsanaként, amely nem jelenti azt, hogy ezek a történelmi Buddha ténylegesen használt szavai voltak.

Az indiai buddhizmusban[szerkesztés]

Donald Lopez szerint már nagyon korán felállították azokat a kritériumokat, hogy mi számít buddha-vacsanának és a korai megfogalmazások nem utalnak arra, hogy a dharma csupán a történelmi Buddha által kiejtett szavakat jelentené.[1] A Mahászánghika és a Múlaszarvásztiváda korai buddhista iskolák a buddha-vacsana részének tekintették a Buddha párbeszédeit és a tanítványainak a szövegeit is egyaránt.[2] Sok lényt képesnek tartottak arra, hogy buddha-vacsana tudást adjanak át. Ilyenek a buddhák, a Buddha tanítványai, a risik és a dévák.[3] Az ilyen párbeszédeket ezután összeegyeztették a szútrákkal, összehasonlították a vinajával, majd a dharma természetével is összevetették.[4][5] Csak ezután nyilvánította igaz, Buddha általi buddha-vacsanának a szangha (buddhista közösség), idős mesterek egy kis csoportja, vagy egy idős, akit mindenki tisztelt.[6][7]

A rendkívül nagy mennyiségű indiai eredetű buddhista szövegek tanulmányozása után Ronald Davidson megállapította, hogy az indiai buddhisták termékeny buddha-vacsana írók voltak, amely az indiai buddhizmus egyik sajátossága.[8]

A hínajána buddhizmusban[szerkesztés]

A hínajána buddhizmusban a páli kánont értik a buddha-vacsana hagyományos gyűjteményének.

A kelet-ázsiai buddhizmusban[szerkesztés]

A kelet-ázsiai buddhizmusban a kínai buddhista kánon tartalmazza a Buddha szavait. Ezek közül a legáltalánosabb kiadás a Taisó Tripitaka.

A kínai buddhizmus tiszteletre méltó tanítója, Hsuan Hua szerint öt fajta lény mondhatja el a buddhista szútrákat: egy buddha, egy buddha tanítványa, egy déva, egy risi vagy ezen lények egy emanációja. Azonban előbb egy buddha fel kell, hogy jogosítsa őket, hogy a tartalmak tényleg a dharma szerint valók legyenek.[9]

A tibeti buddhizmusban[szerkesztés]

A tibeti buddhizmusban a Kandzsúr tartalmazza, hogy mi számít buddha-vacsanának. A kelet-ázsiai és tibeti buddhista kánonok mindig ötvözték a buddha-vacsanát egyéb irodalmakkal a saját gyűjteményi kiadásaikban. Azonban általánosságban megegyeznek abban, hogy mi tartozik a Buddha szavai közé.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Lopez, Donald. Elaborations on Emptiness: Uses of the Heart Sutra. 1998. p. 28
  2. Lopez, Donald. Elaborations on Emptiness: Uses of the Heart Sutra. 1998. p. 28
  3. Lopez, Donald. Elaborations on Emptiness: Uses of the Heart Sutra. 1998. p. 28
  4. Lopez, Donald. Elaborations on Emptiness: Uses of the Heart Sutra. 1998. p. 29
  5. Skilton, Andrew. A Concise History of Buddhism. 2004. p. 83
  6. Lopez, Donald. Elaborations on Emptiness: Uses of the Heart Sutra. 1998. p. 29
  7. Skilton, Andrew. A Concise History of Buddhism. 2004. p. 83
  8. Davidson, Ronald. Indian Esoteric Buddhism: Social History of the Tantric Movement. p. 147
  9. Hsuan Hua. The Buddha speaks of Amitabha Sutra: A General Explanation. 2003. p. 2