Védák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Védák
„Tudás, ismeret”
egy oldal az Atharvavédából (Codex Cashmiriensis)
egy oldal az Atharvavédából (Codex Cashmiriensis)

Eredeti cím वेद
Megírásának időpontja bizonytalan,
talán Kr. e. 1000 – Kr. u. 500 között
Nyelv szanszkrit
Témakör ókori indiai vallási szövegek gyűjteménye
Műfaj vallásos iratok
Részei 4 rész (szamhitaRigvéda, Jadzsurvéda, Számavéda, Atharvavéda
Kiadás
Magyar kiadás válogatás INː Baktay Ervin. India Bölcsessége – Szanátana Dharma (Reprint). KönyvFakasztó, 245-248. o.. ISBN ISBN 963-9302-45-7 (1943) 
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Védák témájú médiaállományokat.

A Védák (szanszkrit: वेद) vagy védikus irodalom India legrégibb irodalmi emlékei, a hagyomány alapján az univerzum ezoterikus bölcsessége. A véda szó tudást vagy szent ismeretet jelent. Sok hindu úgy hiszi, hogy a Védák öröktől fogva léteztek. A vallásos hagyományok egy része Brahmához köti, aki a világ teremtésekor nyilatkoztatta ki e szent szöveget.

A Védák keletkezését több tudós Kr. e. 6000–4000 közötti időpontra tette, azonban ma már elfogadottabb álláspont Max Mülleré, aki a legrégibb Véda-részek megírását (!) Kr. e. 1000 körüli időpontra datálja,[1] legnagyobb része azonban nem tehető az i. e. 1. évezred közepénél előbbre. A Védák régi datálása a 19. századi történettudomány feltevéseit tükrözi, amelyhez sem akkor, sem azóta nem tudtak meggyőző alátámasztással szolgálni.

A Védák részét képezi többek közt a Mahábhárata (amelynek egy része a Bhagavad-gíta), a Rámájana és a Bhágavatam is.

Az iratok[szerkesztés]

A Rigvéda szanszkritul, 19. századi kézirat

Korai-védikus kor[szerkesztés]

Szamhita-gyűjtemény

A Védák mai formájukban négy fő részből (gyűjteményből /szamhita/) állnak. A Rigvéda-szamhita himnuszokat, a Jadzsurvéda áldozóigéket, a Számavéda ősi dallamokat, míg az Atharvavéda főként varázsigéket foglal magába. Legősibb közülük az 1028 himnuszból álló Rigvéda, amely valószínűleg a Kr. e. 1000–800 közötti időszakban keletkezett. Ősi memorizációs technikákra (vikriti[2]) támaszkodva e szövegek évszázadokon keresztül szájhagyomány útján terjedtek. Sőt, mivel rituális értéke csak az apáról-fiúra, mesterről-tanítványra élőszóban áthagyományozott szövegnek volt, azért még az írás megjelenése után is, egészen a legutóbbi időkig (azaz majdnem háromezer éven keresztül), szinte kizárólag szájról szájra őrződtek meg e szövegek.

A himnuszok és imák az istenekhez szólnak, többek között az ősi Áditjákhoz (Varunához, Mitrához és Arjamanhoz), Agnihoz, Indrához, az Éghez (Djausz) és a Földhöz (Prithivi), a Naphoz (Szúrja), a Szélhez s még számos istenhez. A himnuszok körülbelül negyedét Indra istennek szentelték.

Ezek alkotják a Védák tényleges magját:

Későbbi kor[szerkesztés]

A szamhita-gyűjteményekhez később a papok további részeket, úgynevezett áranjaka-, brahmana- és upanisad-szövegeket csatoltak.

Bráhmana-gyűjtemény

Kb. Kr. e. 1000-től Kr. 600-ig a Bráhmanák (rituális szövegek, értelmezések).

Áranjaka-gyűjtemény
Áranjakák („erdei szövegek“):
Upanisádok-gyűjtemény

A következő réteget (kb. Kr. e. 700-tól Kr. u. 500-ig) az Upanisádok (filozófiai, misztikus tanítások) alkotják.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Baktay India bölcsessége, i. m. 219. old.
  2. forizslaaszlo.com: A Vikriti

Források[szerkesztés]

Idegen nyelven:

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Védák témájú médiaállományokat.
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap