Ísvara

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ísvara (szanszkrit: ईश्वर) jelentése igen tág a hinduizmuson belül. Az ókori indiai szövegekben Ísvara a Legfelsőbb Lélek, a király stb., a középkor szövegeiben a Legfelsőbb Lényt vagy Istent jelent.

A Védákban az ísvara szó az uralkodó hatalmát jelöli, ezért isteni hatalom [1], következésképpen [2] a halhatatlanság urának tekintett purusa címe. [3]

Ísvara Brahman ősokának legfelsőbb egyéniesült része a már tudatában is egy, a legmagasabban fejlett Én - ezt az állapotot nevezzük Istennek, szanszkritül Isvarának.[4] A Bhagaván kifejezés szinonimája.

Az Ísávászjá-upanisad első mantrája az Ísa szóval kezdődik, ezért Ísá-upanisadnak is nevezik. Aki irányít és igazgat, azt hívják Ísá-nak. Lévén mindennek irányítója és kormányzója, ezt a minden teremtményben benne rejlő, legfőbb erőt Ísvará-nak (Istennek) is nevezik. Ez a legfőbb erő lakozik minden élőlény szívében (Paramátma), és minden élőlény ebben az egy Istenben létezik. [5]

Az indiai gondolkodás Ísvara megnyilvánulását hármasságnak látja, amelynek oka azonban egy. Így az isteni hármasság (trimúrti) elkülönülése:

  • Brahma, a teremtő
  • Visnu, a fenntartó
  • Siva, a pusztító és egyben megújító.

A saivizmusban Isvara szinonimája egyet jelent Sivával, míg a vaisnavizmusban Visnuval, vagy valamelyik avatárával, a modern kori hindu mozgalmakban az egy Isten, a Krisna-tudatú irányzatban az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a Legfelsőbb Úr, vagyis Srí Krisna.

Sankara és követői (a teopanteisták) szerint az abszolút Brahman azonos az ember belső, isteni lényegével, az átmannal is.[6] Sankara azonosította Brahmant Ísvarával; az advaita védantában Ísvara maga a megnyilvánuló jelenségvilággal viszonyban álló Brahman. Mivel személyes Isten, (az, ahogyan Isten személyessé válik az egyén számára) így a bhakti (odaadó tisztelet) tárgya. [7]

A hinduizmus alapján a jelen világkorszakban eddig több isteni avatára (megtestesülés) látogatott a földre, amelyek közül Krisna volt az egyik. A Bhagavad-Gítában Visnu megtestesülése jelenik meg a legfőbb istenként Krisna formájában. A Gítá újra és újra kimondja, hogy Krisna mint Isten azonos a Brahmannal és az Átmannal. Ísvara (Isten, Legfelsőbb Lélek) a legmagasabb szintű átman, ezért nevezhetjük szanszkritül Param-Átmannak (Legfelsőbb átman/lélek, परमात्मा) is. Így hangzik el az, hogy aki megismerte a Brahmant (brahmavid), az a Brahmanban lakozik (vagy »megállapodott benne« – brahmani szthitah), értelme (buddhi) szilárd, tudatlansága megszűnt”. Krisna azonosítja magát a Brahmannal és az Átmannal. „Aki felismer engem mint az áldozat és a vezeklés elfogadóját, minden világ legfőbb Urát, minden teremtmény jó barátját, eléri a békességet.” Itt bizonyos, hogy a Brahman, az Átman és a Legfőbb Úr egy és ugyanaz. Ez három név, mely különböző nézőpontokból ugyanarra az egyetlen valóságra vonatkozik. A Gítá minden kétséget kizáróan leszögezi, hogy amit az Upanisadokban mint Átmant, Brahmant ismerünk, az a Purusa, a személyes Isten. [8]

Ísvara (vagy Trimúrti, Dattatréja) a teremtés, fenntartás, pusztítás és megújítás egységében a tettek összes lehető változatát jelképezi. Ísvara eredete a Brahmanból csak annyiban különbözik az ember hasonló származásából (jelenlegi fejlődési szintjét leszámítva), hogy Isvara a négy cselekvéstípust egyszerre, egyöntetű és egyszintű minőségben integrálja, míg az ember csak fejlődésének utolsó szakaszában lesz majd képes erre.[4]

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Atharha Véda 7, 102, 1
  2. 19, 6, 4
  3. Akadémiai lexikonok: Világvallások → Ísvara; 2009
  4. ^ a b Kozma András: A hindu istenalakok szimbólumai, 2001
  5. Szvámi Ráma: A bölcsesség könyve - Ísá-upanisad. Magyar fordítás: 2013
  6. Hunyadi László: Az emberiség vallásai → A hinduizmus világképe
  7. Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009
  8. Bede Griffiths: Kelet és Nyugat házassága, 91. oldal, 2006, Filosz

Forrás[szerkesztés]

  • Kozma András: A hindu istenalakok szimbólumai, 2001.
  • Bede Griffiths: Kelet és Nyugat házassága, 2006, Filosz