Matszja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Matszja

Matszja (dévanágari: मत्स्य, jelentése: "hal"), a hal, a hinduizmus mitikus alakja, Visnu isten első megtestesülése, avatárája. A hinduizmus egyik elképzelése szerint a jó és a rossz egyaránt megtalálható a világban. Amikor a rossz túlsúlyba kerül, Visnu, a megtartó feladattal rendelkező isten valamilyen élőlény formájában megtestesül, és visszaállítja az egyensúlyt. A jelenlegi korszakban, mahájugában hal formájában avatkozik be először, hogy megmentse az élőlényeket, az emberiséget és a tudást, a Védát.

Matszja az emberiség aranykorában, a Szatja-jugában jelenik meg, bárkát építtet, ahová a föld élőlényei bemenekülhetnek. A bárkán vannak az ősbölcsek, a risik is. Amíg tart az özönvíz, Matszja az ember kérdéseire válaszol, ennek leírt formája a Matszja-purána. Az özönvíz után az emberek partra szállnak, benépesitik a földet, a risik gondoskodnak a Védák tudásának megőrzéséről. Visnu pedig elmondja, hogy valahányszor a rossz túlsúlyba kerül, újra testet ölt, és visszaállítja az egyensúlyt.

A történet egy másik változata: A világegyetem egyik káoszának idején, az alvó Brahma szájából kiemelkedő Védát egy démon, Hajagríva ellopja. Visnu, mint Matszja megszerzi a Védát, megismerteti az emberiséggel, a démont pedig megöli.

Matszja özönvízlegendája[szerkesztés]

A hindu időszámítás szerint a világra a teremtés és pusztulás folyamatos ciklusai jellemzők. Egy mahájuga, amely 4  320  000 évet ölel fel, 71 mantavantara (1 Manu élet) időszakból áll. Ezek a korszakok egy-egy manu (bölcs) irányítása alatt állnak.

A jelenlegi Manu-korszakot megelőző korszak végén élt Szatjavrata, a Naptól származó bölcs király. Egyszer, amikor a király éppen vízáldozatot végzett a tenger partján, egy kis hal akadt a kezébe. A halacska kérte, hogy ne dobja vissza a tengerbe, védje meg a ragadozó halaktól. A király ekkor egy kisebb edénybe tette a halat. A hal rövid idő alatt hatalmasra nőtt, végül kérte a királyt, vigye vissza a tengerbe.

Mielőtt a hal elúszott volna, figyelmeztette a királyt, hogy nemsokára bekövetkezik a következő prajala, a korszak végére jellemző pusztulás. Azt tanácsolja a királynak, építsen bárkát, vigye magával a hét bölcset, minden állatból egy párt és minden növény magjából egyet.

Amikor bekövetkezik pusztulás, megérkezik a vízözön, a bárka mellett megjelenik az egyszarvú Matszja, és egy kigyó. A király a bárkát a kígyóval Matszja szarvához kötözi, aki magával vontatva megóvja a bárkát és utasait a pusztulástól. Az özönvíz levonulása után a bárka utasai kiszállnak, újra benépesítik a földet, megkezdődik az új manu-korszak.[1]

Matszja az indiai rege- és mondakincsben[szerkesztés]

Az indiai regék és mondák három fő csoportba sorolhatók.

  1. A Védák, mely már ie.2.évezredben létezett. Az ősi szanszkrit nyelven keletkezett szent szövegeket, himnuszokat az ie. 2.évezredben északnyugatról bevándorló indoeurópai nép, az árják hozták magukkal. Visnu mint kisebb isten már megjelenik a Rigvédában is, a legősibb védában. Az özönvízhez kapcsolódó legenda is ehhez a körhöz tartozik.
  2. Az ie. 1500-500 között rendszerezett brahmanizmus melyben Visnu már a három főistenség, a trimúrti egyike. Már kialakulásától két fő vallási irányzat különböztethető meg, a Siva központú saivizmus és a Visnu központú vaisnavizmus. Visnu a megtartó szerepében vigyáz a világra, így illeszkedik történetébe a szárazföldi élőlények és a tudás megmentése a vízözön idején.
  3. A 6.században a hinduizmus az új vallások, a buddhizmus, dzsainizmus és az iszlám nyomására a brahmanizmus gyökerein alakul ki, magába olvasztva helyi vallási elemeket, isteneket is. Megjelenik Visnu tíz avatárája, elsőként Matszja, a hal.

A hinduizmusban az irányzatok nem vetélkednek, nem harcolnak egymással. Elismerik egymás szent szövegeit, közös a mondaviláguk is, bár az irányzatok mást tekintenek kiemelkedő fontosságúnak. Az indiaiak számára ősi regéik, mondáik ma is élők, a mindennapi életük részei.[2]

A mítosz kialakulása[szerkesztés]

Az India felé vándorló ó-indek, az árják hozták magukkal a történet alapját, mely szerint Visnu bárkát éptítetett az emberekkel, melyet óriás hal formában maga irányít biztos melyre. Az őslakos népek vallásával összeolvadva kialakul az avatára típusú megközelítés, így válik Matszja, a hal Visnu első avatárájává.[3]

Matszja-purána[szerkesztés]

A Matszja-purána Visnu kinyilatkoztatásait tartalmazza, párbeszédes formában. Mivel a kinyilatkoztatást Visnu a hal-inkarnáció formájában mondta el, ezért hívják Matszja-puránának. A purána 15.000 verspárból áll, 291 fejezetben.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Baktay Ervin Indiai regék és mondák, i. m. 35-37. old.
  2. Baktay Ervin Indiai regék és mondák, i. m. 18-19. old.
  3. Baktay Ervin Indiai regék és mondák, i. m. 10-13. old.

Források[szerkesztés]

  • Rácz Géza. „Idő vagyok, világok pusztítója”. Vallástudományi szemle 1 (2006), Kiadó: Zsigmond Király Főiskola.  
  • Rachel Storm: Keleti mitológiák enciklopédiája. Budapest: Glória. 2009. ISBN 9639283045  
  • Baktay Ervin: Indiai regék és mondák. Budapest: Móra. 1963.  
  • Veronica Ions: Indiai mitológia. Budapest: Corvina. 1991. 48–49. o. ISBN 9631329887  

További információk[szerkesztés]

  • Tantralap: Matszja (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2013. március 11.)
  • Govindananda: Matszja (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2013. március 11.)
  • Kislexikon: Visnu (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2013. március 11.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]