Baktay Ervin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Baktay Ervin
Született Gottesmann Ervin
1890. június 24.
Dunaharaszti
Elhunyt 1963. május 7. (72 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása festőművész, művészettörténész, orientalista, asztrológus, író, műfordító
Sírhely Farkasréti temető (608-195)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Baktay Ervin témájú médiaállományokat.

Erdőbaktai Baktay Ervin (1925-ig Gottesmann Ervin;[2] Dunaharaszti, 1890. június 24.Budapest, 1963. május 7.) festőművész, művészettörténész, orientalista, asztrológus, író, műfordító.

Életpályája[szerkesztés]

Zsidó családban született, apja Gottesmann Raoul, anyja Martonfalvi Antónia Alojzia volt. A budapesti Képzőművészeti Akadémián, majd Münchenben tanult festészetet, Hollósy Simonnál. Az első világháborúban a fronton szolgált. Megtudta, hogy az ő születése előtt két évvel elhunyt kollégája, Schöfft József Ágoston indiai útján találkozott Kőrösi Csoma Sándorral, akit le is rajzolt. (Ez az egyetlen hiteles portré a nagy tibetistáról.) Az 1920-as évek elején fordítások, könyvek közreadása útján igyekezett megismertetni az indiai kultúrát. 1926–1929 között Indiában tanulmányozta az ottani vallásokat és kultúrát. 1928-ban felkutatta Kőrösi Csoma egykori tartózkodási helyeit és emlékeit. 1929-ben maláriás betegen tért haza. 1931 eleje körül előbb a kismarosi szigeten, majd Verőcén, a római romokkal szemben alapított „indián törzset és tábort”, amely 1963. május 7-én bekövetkezett halála után is fennmaradt. 1930–1944 között A Földgömb című lap egyik szerkesztője volt. 1933-ban a Debreceni Egyetemen bölcsészdoktorrá avatták. 1946-tól 1958-ig a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum helyettes igazgatója, az ELTE megbízott előadója volt. 1956–57-ben az indiai kormány meghívására újabb tanulmányutat tett Indiában: egyike volt annak a tizenhét nem buddhista személynek, akiket meghívtak a Buddha születésének 2500. évfordulójára rendezett nagyszabású ünnepségsorozatra, 1956-ban. 1959-ben részt vett az Iparművészeti Múzeumban rendezett Ázsia művészete című kiállítás előkészítésében. Nyugalomba vonulása után számos külföldi országban (Anglia, Svédország) tartott előadást India művészetéről.

Egyes források Baktayt (álnéven) F.W. Bain angol íróval azonosítják.

Testvére Gottesmann Marie-Antoinette, akinek Simlá rádzsájának fiával, Umrao Sher-Gillel kötött házasságából született lánya, Amrita Sérgil India egyik legnagyobb modern festője.[3] Unokatestvére volt Gottesmann Ernő filmproducer, gyártásvezető.[4]

Emlékezete[szerkesztés]

Érden és Dunaharasztiban szobra áll.[5][6] Szülővárosában gimnázium viseli nevét.[7]

Művei[szerkesztés]

Baktay Ervin sírja a budapesti Farkasréti temetőben (608-195. templomi fülke)

Írások[szerkesztés]

Műfordítások[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

Emléktáblája egykori lakóhelye (Budapest XI. kerület, Eszék utca 16/a. számú ház) falán, szobra (Domokos Béla műve) a Magyar Földrajzi Múzeum parkjában látható. Nevét vették fel az alábbi szervezetek:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 2019. szeptember 9.
  2. A Belügyminisztérium 1925. évi 277292. sz. rendelete. MNL-OL 30789. mikrofilm 1188. kép 1. karton.
  3. India legnagyobb festője Budapesten született
  4. Baktay (Gottesmann) Ervin nagyapja Gottesmann Adolf, akinek fia volt id. Gottesmann Ernő (a filmproducer apja), illetve Gottesmann Raoul, aki Baktay Ervin apja volt.
  5. Baktay Ervin mellszobra Érden
  6. Amiről a haraszti utcák mesélnek III. – 120 éve született Baktay Ervin
  7. A Baktay Ervin Gimnázium honlapja

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Titkolt történetek 1956-ból – Baktay és Nehru. Dokumentumfilm, 2006
  • Felvinczi Takáts Zoltán: Dr. Baktay Ervin (Műv. tört. Ért., 1964. 1. sz.)
  • Harmatta János: Baktay Ervin (1800–1963) (Antik Tanulm. 1964. 3–4. sz.)
  • Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, Bp., 2002
  • Keleti művészeti lexikon. Szerk. Fajcsák Györgyi. Corvina, Budapest, 2007
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Czinege Erik [et al.]: Dunaharaszti története. 1-3. Dunaharaszti Helytörténeti Emléktár, Dunaharaszti, 2000–2001 (Dunaharaszti múzeumi füzetek 1, 3–4.)
  • Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. Béta Irodalmi Rt., Budapest, 1937
  • Keresztény magyar közéleti almanach I-II. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940
  • Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Akadémiai Kiadó, Bp., 1965–1968
  • Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. Corvina Kiadó, Déva, 2002
  • Mudrák József - Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon 1931-1944. Attraktor, Máriabesnyő–Gödöllő, 2006
  • Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Panoráma, Budapest, 1993
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Babits, Szekszárd, 1996–
  • Tolnai új világlexikona. Tolnai, Budapest, 1926–1933
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Magyar Könyvklub, Budapest
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Akadémiai Kiadó, Bp., 1994