Ásrama

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ásrama (szanszkrit: चतुराश्रम, angol: ashrama) a hinduizmusban használt szó, amely lelki rendet jelent; a lelki fejlődés négyes felosztása a Védák alapján.

Nemcsak az indiai társadalomban vannak osztályok (lásd kasztrendszer) külön feladatokkal és kötelességekkel, hanem az egyén életén belül is fázisok, korszakok következnek egymásra és mindegyikben más és más részlet-dharma az irányító elv. Ezeket az életszakaszokat a hinduk ásramá-knak nevezik.

Minél több kiváltsággal rendelkezik valamely társadalmi osztály, annál több kötelesség hárul reá. Ez az ásramákra is vonatkozik. A súdra (szolgák) nem tartoznak követni az ásrama-szabályokat, mert szolgálataival, két keze munkájával eleget tesz a reá háruló kötelezettségnek. A vaisjára nézve csak a két első ásrama-fokozat kötelező, a ksatrijának be kell tartania a három első ásrama szabályait, míg a bráhman (felső osztály) mind a négy fokozatot köteles valóra váltani.[1]

A régi Indiában, amikor a bráhmanok még előjogaik csorbíthatatlan birtokában voltak, a súlyos ásrama-szabályokat mindvégig betartották. Manapság is vannak ortodox bráhmanok, akik az ősi szabályok követéséhez ragaszkodnak. Így minden életkornak megvan a maga feladata. Ez az ásrama-dharma, az "életkorok törvénye". Elválaszthatlan az osztályokra vonatkozó szabályoktól, ezért a hinduk mindkettőt közös névvel, mint Varnásrama-dharmát, vallásuk egyik legfontosabb alapelvének tekintik.

A négy ásrama[szerkesztés]

A szellemi megismerésre törekvő ember négy elkülönülő periódusa:

Ez a tanulás, az életre való szellemi felkészülés; a felserdült ifjú kötelessége, miközben teljes önmegtartóztatásban kell élnie.

  • grihasztha (vagy grahasztha)

A családalapítás kötelessége, gondoskodás a hozzátartozókról, a család jövőjének biztosítása.

  • vánaprasztha

A lemondás, az anyagi dolgoktól való elfordulás első lépése, ami akkor következik be, amikor a legidősebb fiúutód maga is családot alapíthat és a családfenntartás gondjait magára vállalhatja. A grihasztha (családapa) ekkor valamely remetelakra (ásram) vonul és ott szellemi elmélyülésben él és készül elő az utolsó fokozatra.

Amidőn a vánaprasztha végleg elindul a felszabadulás (móksa) felé vezető úton, elhagy minden világi köteléket, vándor vezeklőként él, a szellemi megtisztulás egyre magasabb céljaira és a nirvánára törekedve várja halálát.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Baktay Ervin: India bölcsessége
  • Baktay Ervin: India bölcsessége, reprint 2000
  • Kozma András: A hindu istenalakok szimbólumai