Önvaló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Önvaló szót Baktay Ervin találta ki az angol Self szó magyar megfelelőjének. Ez 1934-re tehető, amikor lefordította Paul Brunton India titkai című könyvét. Ebben a szerző első indiai utazásait és Srí Ramana Maharsival való találkozását írja le. Baktay alapján az indiai szövegekben említett „önvaló" alatt azt kell érteni, ami tényleg egészen önmaga, csak önmagával azonos, s ugyanakkor a szó legteljesebb értelmében valóság, az átman egy másik szinonimája.[1]

A Self szó jelentését Srí Ramana Maharsi a következőként határozta meg Ulladu Narpadu Anubandhum tamil nyelvű művében [2]: „Az Önvaló az, amiben a világegyetem, a valóság szünet nélkül létezni látszik, az, amiből ez megszületik, az amiben ez létezik és megszűnik. Ez Az, ami csakugyan valójában létezik. Tartsd becsben az Önvalót, ami a Szívedben lévő valóság.

Más szóval, egy mindentől független, folyamatosan létező, mindent tartalmazó, változatlan, abszolút tudatosság.

Az önvalónak van egy magasabb rendű egyénisége, személyisége azonban nincs. Az egyik ember önvalója különbözik a másikétól, de nem szeparált tőle: egy, ugyanakkor nem azonos vele. Az egyes önvalók lényegében ugyanazok, mint külön-külön. Az önvaló tudatosan isteni és univerzális természetét soha nem veszti el. Halhatatlan és a "Világ Elme" része.[3]

A hindu irodalom megkülönbözteti az egyéni önvalót (átman) a legfelsőbb önvalótól (paramátman, brahman), a kettő az advaita védánta értelmezésében azonban azonos. A hinduizmus több irányzata alapján a boldogság egyedüli forrása az önvaló felismerése, az Isten-megvalósítás felé haladás.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Paul Brunton: India titkai (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 17.)
  1. Baktay Ervin: A diadalmas jóga
  2. David Godman: Be As You Are; The Teachings of Sri Ramana Maharshi
  3. Paul Brunton: Az önvaló bölcsessége