Upaszampadá

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Egy burmai szerzetes upaszampadá szertartása

Az upaszampadá (páli) szó szerinti jelentése „az aszkéta hagyomány megközelítése”. A buddhizmusban ezt arra a szertartásra használják, amely során a világi gyakorló az egyház kötelékeibe lép és felvételt nyer, mint szerzetes (bhikkhu) vagy apáca (bhikkhuni).[1] A szertartásra az esős évszakkor történő elvonuláskor (vassza) kerül sor, amely Dél-Ázsiában a monszun időszaka. A felvételt nyert szerzetesek és apácák általában számolják az utána eltelt esős évszakok számát – „öt eső óta nyertem felvételt”.[2]

A buddhista egyházi magaviseleti szabályzat (Vinaja) szerint csupán a 20. évet betöltött személyek válhatnak szerzetesség vagy apácává. A fiatalabbak nem vehetnek részt az upaszampadá szertartáson, viszont papnövendékek lehetnek (fiúk: srámanera, lányok: srámanerí). Húszéves kor után a papnövendékek elérhetővé válnak az apaszampadára.[3]

Egyes szervezetek megkövetelik, hogy az upaszampadá előtt egy bizonyos időn keresztül a jelentkező a világi életről már félig lemondott állapotban töltsön. Ez a felkészüléshez és a kulturális hozzászokás miatt szükséges. A papnövendékek számára előírt szabályok enyhébbek mint a teljes jogú szerzeteseké.

Hagyományosan az upaszampadá szertartást egy erre a célra megjelölt, meghatározott helyen, az ún. szimában (szima malaka) végzik, amelyen jelen kell, hogy legyen egy adott számú szerzetes: „tíz vagy akár elég öt is a nagyon félreeső területeken”.[4]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • Pabbaddzsa: A világi személy otthontalanságba távozása, hogy csatlakozzon a szerzetesek közösségéhez (szó szerint: „tovább haladni”)
  • Bhikkhu, Bhikkhuni

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Rhys Davids & Stede  147. oldal
  2. Rains Retreat. Accesstoinsight.org. (Hozzáférés: 2017. február 25.)
  3. Encyclopædia Britannica (2007).
  4. Peter Skilling: How Buddhism invented Asia, 2009. április 2. (Hozzáférés: 2017. február 25.)

Források[szerkesztés]