Vipasszaná

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A vipasszaná (páli) vagy vipasjaná (विपश्यना, szanszkrit; kínai: 觀 guān; tibeti: ལྷག་མཐོང་, lhaktong; wylie: lhag mthong) a buddhizmusban belátást jelent a valóság igaz természetébe,[1][2] azaz a létezés három jellemzőjébe: állandótlanság, szenvedés vagy kielégíthetetlenség, és az éntelenség vagy én-nélküliség.

A vipasszaná meditáció egy modern théraváda gyakorlat, amelyet Ledi Szajádav és Mogok Szajádav vezetett be újra Srí Lankában, majd Mahászi Szajádav,[3][4][5] S. N. Goenka és a vipasszaná mozgalom [6] népszerűsítette, amelyben a légzés, a gondolatok, az érzelmek és a cselekedetek tudatosságát használják a létezés három jellemzőjébe való betekintéshez. A vipasszaná meditációnak köszönhetően a légzés tudatossága nagy népszerűségre tett szert a Nyugaton.[6]

Belátás meditáció[szerkesztés]

Eredete[szerkesztés]

A Szutta-pitakában a "vipasszaná" kifejezés alig szerepel. A nyugalom kifejezésére a szamatha kifejezést használják, a vipasszanát pedig a tisztán látásra. Sokkal gyakrabban használatos a dhjánák fogalma. Amikor Buddha a tanítványainak azt tanácsolta, hogy meditáljanak, nem a vipasszána kifejezést használta, hanem a dhjánát - és soha nem szerepelt a vipasszaná a tudatosság egyik technikájaként.[7]

Egyszerű belátás[szerkesztés]

A szuttákban szerepelnek ősi viták a tanok és a belátás kifejlesztésének mahájána és a théraváda értelmezése között. Ebből alakult ki az az ideológia, hogy a megvilágosodás egyszerű belátáson keresztül is elérhető, ha alaposan megfigyeljük a létezés három jellemzőjét (tilakkhana), azaz a szenvedést, az éntelenséget és az állandótlanságot.[8] Ez a négy nemes igazság tudása és belátása, amelyet csak a nemes nyolcrétű ösvényen keresztül lehet elérni. A théraváda hagyomány szerint a megvilágosodás vagy a nibbána (nirvána) csak az összes vipasszaná belátási szint tanulmányozásaival lehetséges, a nemes nyolcrétű ösvény gyakorlása közben.

A mahájána hagyományok a pradzsnyá, a súnjata, a dharmata és a két igazság tana belátását hangsúlyozzák:[9]

Vipasszaná és szamatha[szerkesztés]

A théraváda hagyományban kétfajta meditációs gyakorlatot végeznek, a szamatha (páli; szanszkrit: śamatha; "nyugodt") és vipasszaná (belátás) meditációt.[10] A szamatha a tudat lecsillapításának legfőbb meditációs gyakorlata.

A kortárs théraváda egyházakban a szamathát a vipasszaná előkészítésének tartják, amely lecsillapítja a tudatot és megerősíti a koncentrációt, hogy a belátás megtörténhessen. Ez vezet el a megvilágosodáshoz. Ezzel szemben a Vipasszaná mozgalomban úgy tartják, hogy a belátás nem érhető el anélkül, hogy továbbfejlesztenék a szamathát.[11] Emiatt az újítás miatt a Vipasszaná mozgalmat sok kritika érte, főleg Srí Lankán.[12][13]

Gyakorlat[szerkesztés]

A vipasszanát elmélyedéssel, befelé figyeléssel, a testrészek érzéseire való figyeléssel, az elmúláson való elemző meditációval és megfigyelésekkel lehet gyakorolni. A gyakorlatok a különböző modern buddhista hagyományokban eltérőek lehetnek, ám a fő célja mindegyiknek a belátás kialakítása.[14]

Théraváda[szerkesztés]

Vipasszaná mozgalom[szerkesztés]

A vipasszaná kifejezés a Vipasszaná mozgalomnak köszönhetően vált népszerűvé az 1950-es években Burmában. A nyugati elvont társadalmakban a vipasszaná az érzelmek kezelésének gyakorlati módjává vált. A Vipasszaná mozgalom, vagy más néven a „belátás meditáció mozgalom” egyszerre több modern théraváda buddhista iskolára vonatkozik, első sorban a thai erdei hagyományra és az "Új Burmai módszerre", amelyek a létezés három jellemzőjébe való belátást hangsúlyozzák, ahhoz, hogy a gyakorló elérje a megvilágosodást és belépjen az ún. folyamba (szotápanna).

A Vipasszaná mozgalomban a hangsúly a Szatipatthana-szuttán és a tudatosság használatán van, ahhoz, hogy elérjék a belátást az önkép állandótlan természetébe.

Vipasszaná meditáció[szerkesztés]

A vipasszaná meditációban a légzés tudatossága technikát használják, amit ötvöznek az állandótlanságon való elmélyüléssel. Minden jelenséget megvizsgálnak és következtetnek a létezés három jellemzőjére: dukkha, anatta, és aniccsa.[15][16]

A légzés tudatosságát többször is leírja a Szutta-pitaka. A Szatipatthana-szutta úgy jellemzi, mint az erdőben leülni egy fa alá és egyszerűen megfigyelni a légzést. Ha a légzés hosszú, akkor megfigyelni, hogy a légzés hosszú, ha a légzés rövid, akkor megfigyelni, hogy a légzés rövid.[17] A légzés megfigyelésével tudatosul a légzés okozta folyamatos változás, valamint a tudatosság folyamatos keletkezése és elmúlása. Bepillantást lehet nyerni az állandótlanság természetébe a testrészek érzéseire való összpontosítás által, illetve az érzések keletkezésébe és elmúlásába.[18]

Szintek a gyakorlatban[szerkesztés]

A vipasszaná dhjánák olyan szintek, amelyek a vipasszná meditáció fejlődését jelzik, a burmai vipasszaná meditáció alapján.[19] Mahászi Szajádav tanítványa Szajádav U Pandita a következőképpen jellemzi a négy vipasszaná dhjánát:[20]

  1. A meditáló először feltérképezi a testét, majd a tudatát, és felfedezi a három jellemzőt. Az első dhjána ezeknek a pontoknak, valamint a vitakka és a vicsára jelenlétének a meglátása. A jelenségek felfedik tulajdonságaikat, hogy hogyan keletkeznek és múlnak el.
  2. A második dhjánában a gyakorlat erőlködés nélkülinek tűnik. A vitakka és a vicsára is eltűnik.
  3. A harmadik dhjánában az öröm is elmúlik: csak a boldogság érzete van és a koncentráció.
  4. A negyedik dhjánában az egyhegyűség következtében megjelenik a tudat tisztasága. A gyakorlat közvetlen tudáshoz vezet. A komfortérzet megszűnik, ahogy a jelenségek láthatóvá válnak. A jelenségek átmenetiek, nem stabilak és ezáltal kiábrándítóak. A szabadság vágya lép fel.

A vipasszaná meditáció végül a jelenségek állandótlanságába való belátáshoz vezet, azaz örök megszabaduláshoz.[16]

Mahájána[szerkesztés]

Vadzsrajána[szerkesztés]

Az indiai mahájána buddhizmusban a vipasszanával kapcsolatban egyaránt használták a deduktív és az induktív érvelést.[21] Leah Zahler szerint ebből csak a deduktív hagyomány került át a tibeti buddhizmusba a szútrajána kontextusában.[22][22]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Essentials of Mahamudra: Looking Directly at the Mind, by Khenchen Thrangu Rinpoche. Amazon.com. (Hozzáférés: 2013. május 30.)
  2. Henepola Gunaratana, Mindfulness in plain English, Wisdom Publications, pg 21.
  3. King 1992, 132-137. o.
  4. Nyanaponika 1998, 107-109. o.
  5. Koster 2009, 9-10. o.
  6. ^ a b McMahan 2008.
  7. Thanissaro Bhikkhu 1997.
  8. Gombrich 1997, 96-144. o.
  9. Defined by Reginald A. Ray: "Vipashyana," by Reginald A. Ray. ''Buddhadharma: The Practitioner's Quarterly'', Summer 2004. Archive.thebuddhadharma.com. (Hozzáférés: 2013. május 30.)
  10. What is Theravada Buddhism?. Access to Insight. Access to Insight. (Hozzáférés: 2013. augusztus 17.)
  11. Bond 1992, 167. o.
  12. Bond 1992, 162-171. o.
  13. Robert H. Sharf, Division of Social and Transcultural Psychiatry, Department of Psychiatry, Faculty of Medicine, McGill University
  14. How to Practice Vipassana Insight Meditation. Shambalasun.com, 2004. május 1. (Hozzáférés: 2015. április 1.)
  15. Nyanaponika 1998.
  16. ^ a b Gombrich 1997, 133. o.
  17. Maddzshima-nikája, 118., Section No. 2 - páliból fordítva angol nyelvre
  18. The Art of Living: Vipassana Meditation. Dhamma.org. (Hozzáférés: 2013. május 30.)
  19. Ingram, Daniel (2008), Mastering the core teachings of the Buddha, Karnac Books, 246. o.
  20. Sayadaw U Pandita, In this very life
  21. Zahler 108, 113
  22. ^ a b "Some Notes on Kamalasila's Understanding of Insight Considered as the Discernment of Reality (bhūta-pratyavekṣā)", by Martin Adam, Buddhist Studies Review, Vol. 25, No.2, 2008, 3. o.

Források[szerkesztés]

  • Bond, George D.. The Buddhist Revival in Sri Lanka: Religious Tradition, Reinterpretation and Response. Motilal Banarsidass Publishers (1992) 
  • Brooks, Jeffrey S.. A Critique of the Abhidhamma and Visuddhimagga (2006) 
  • Paths to Liberation. The Marga and its Transformations in Buddhist Thought. Motilal Banarsidass Publishers (1994) 
  • Glickman, Marshall. Beyond the Breath: Extraordinary Mindfulness Through Whole-Body Vipassana Meditation. Tuttle Publishing (1998). ISBN 1-58290-043-4 
  • Gombrich, Richard F.. How Buddhism Began. The Conditioned Genesis of the Early Teachings. Munshiram Manoharlal Publishers Pvt. Ltd. (1997) 
  • King, Winston L.. Theravada Meditation. The Buddhist Transformation of Yoga. Motilal Banarsidass (1992) 
  • Koster, Frits. Basisprincipes Vipassana-meditatie. Mindfulness als weg naar bevrijdend inzicht. Asoka (2009) 
  • McMahan, David L.. The Making of Buddhist Modernism. Oxford University Press (2008) 
  • Nyanaponika. Het hart van boeddhistische meditatie (The heart of Buddhist Meditation). Asoka (1998) 
  • Ray, Reginald A. (Ed.). In the Presence of Masters: Wisdom from 30 Contemporary Tibetan Buddhist Teachers (2004). ISBN 1-57062-849-1 
  • Schumann, Hans Wolfgang. Buddhism: an outline of its teachings and schools. Theosophical Pub. House (1974) 
  • Thánisszaró Bhikkhu. One Tool Among Many. The Place of Vipassana in Buddhist Practice (1997) 
  • Warder, A.K.. Indian Buddhism. Motilal Banarsidass Publishers (2000)