Upekkhá

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az upekkhá (dévanágari: ऊपेक्खा; szanszkrit: उपेक्षा) vagy upéksá buddhista fogalom, amelynek magyar nyelvű fordítása egykedvűség, a hétköznapokon felülemelkedett szemlélődés, amely nem azonos a közönnyel. Ez az egyik brahma-vihára (meditatív tudatállapotok, amelyeket úgy is neveznek, hogy a „négy mérhetetlen”), amely tiszta tudatállapot.[1]

Páli irodalmi kontextusban[szerkesztés]

A páli kánonban és a poszt-kanonikus szövegmagyarázatokban az upekkhá fontos lépcsőnek számít az egyén spirituális fejlődésében:

  • Az upekkhá a négy mérhetetlen tudatállapot egyike (brahma-vihára) - tisztító tudatállapot, amely rendkívül hatékony a vágyak, az undor és a tévelygés tudati szennyeződései ellen. Ilyen minőségében az upekkhá a negyven hagyományos buddhista meditáció egyik tárgyát képezi (kammatthána).
  • Az upekkhá gyakorlása azt jelenti, hogy megingathatatlannak és semlegesnek maradni az élet nyolc megpróbáltatásával szemben: nyereség és veszteség, jó és rossz hírnév, dicsőítés és szidalom, szomorúság és boldogság (attha loka dhamma).[2]
  • A meditációs elmélyülés kifejlesztésénél az upekkhá az anyagi felszívódás legfontosabb tényezőjeként jelentkezik a harmadik és a negyedik dhjána szinteken.
  • A hét megvilágosodási tényezőnél (boddzshanga) az upekkhá tényezőjét legutolsóként kell kifejleszteni.
  • A théraváda buddhizmusban a tíz páramitá (tökéletesség) közül az upekkha a legutolsó bodhiszattva gyakorlat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ruzsa Ferenc: Gótama nem volt buddhista. Dzsajbhim.hu. (Hozzáférés: 2015. május 2.)
  2. The Seven Factors of Enlightenment. Accesstoinsight.org, 2011. június 16. (Hozzáférés: 2013. október 7.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]