Ugrás a tartalomhoz

Tilaurakot

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tilaurakot (तिलौराकोट)
A Tilaurakot régészeti helyszín keleti kapuja
A Tilaurakot régészeti helyszín keleti kapuja
Közigazgatás
Ország Nepál
ZónaLumbini zóna
KörzetKapilvasztu körzet
JogállásFalu fejlesztési választmány
Népesség
Teljes népességismeretlen
– agglomeráció5684 fő
Földrajzi adatok
IdőzónaNST (UTC+5:45)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 27° 34′ 48″, k. h. 83° 04′ 48″27.580000°N 83.080000°EKoordináták: é. sz. 27° 34′ 48″, k. h. 83° 04′ 48″27.580000°N 83.080000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Tilaurakot témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Tilaurakot falu fejlesztési választmány Nepál déli részén, Lumbini zónában, Kapilvasztu körzetben. A történelmi Buddha 29 évet töltött itt az életéből. Az 1991-es nepáli népszámláláskor a lakossága 5684 fő volt, akik 944 külön háztartáshoz tartoztak.[1] Valószínűleg a sákja nép ősi városának, Kapilavasztunak fontos helyszíne volt. A Lumbini ligettől nyugatra található, amelyet hagyományosan Buddha szülőhelyének tekintenek.

Története

[szerkesztés]

A 19. századi régészeti kutatás az egykori Kapilavasztu helyszínén két szerzetes, Fa-hszien és Hszüan-cang, beszámolóira támaszkodtak. Mindkét kínai buddhista bhikkhu (szerzetes) korábban elzarándokolt a helyszínre.[2][3][4][5] Néhány történész kutatásai alapján a Tilaurakot régészeti helyszín tekinthető Kapilavasztu történelmi helyszínének,[6] míg mások szerint ez az Uttar Prades államban található Piprahva település kell, hogy legyen.[7][8]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Nepal Census 2001. Nepal's Village Development Committees. Digital Himalaya. (Hozzáférés: 2008. december 14.)
  2. Beal, Samuel (1884). Si-Yu-Ki: Buddhist Records of the Western World, by Hiuen Tsiang. 2 vols. fordította: Samuel Beal. London. 1884. újranyomva: Delhi. Oriental Books Reprint Corporation. 1969. Volume 1
  3. Beal, Samuel (ford.) (1911). The Life of Hiuen-Tsiang. fordította kínairól Shaman (szerzetes) Hwui Li. London. újranyomva: Munshiram Manoharlal, New Delhi. 1973.
  4. Li, Rongxi (translator) (1995). The Great Tang Dynasty Record of the Western Regions. Numata Center for Buddhist Translation and Research. Berkeley, California. ISBN 1-886439-02-8
  5. Watters, Thomas. On Yuan Chwang's Travels in India, 629-645 A.D. Volume1. Royal Asiatic Society, London (1904) 
  6. Tuladhar, Swoyambhu D. (November 2002), "The Ancient City of Kapilvastu - Revisited", Ancient Nepal (no. 151): 1-7, <http://himalaya.socanth.cam.ac.uk/collections/journals/ancientnepal/pdf/ancient_nepal_151_01.pdf>
  7. Srivastava, KM (1980). „Archaeological Excavations at Piprāhwā and Ganwaria and the Identification of Kapilavastu”. The Journal of the International Association of Buddhist Studies 13 (1), 103–10. o.  
  8. UP’s Piprahwa is Buddha’s Kapilvastu?