Beltane

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az évről-évre megrendezett „Beltane Tűz Fesztivál” Edinburgh-ban az ősi kelta ünnep mai változata
A kelta druidák fesztiváljának áldozata lehetett a Lindow-i férfi, akinek maradványait megőrizte a tőzegláp
A Coligny-naptár, a vésett, bronzból készült kelta naptártöredékeket Lyon mellett találták Franciaországban

Beltane a modern ír-gael nyelvű Bealtaine (változatai: Beltine, Bealtine, Beltene) angolosított változata. Bealtaine az ír nyelvben jelöli a május hónapot (Mí Bealtaine), és a május elsejét is. A szó alakváltozatai egyéb gael nyelvekben is megtalálhatók, ugyanezt a napot/hónapot jelölik.

A május elsejei ünnep jelentősége, hogy a Samhain „ellenpontjaként” az esztendő „napos” felének eljövetelét jelentette (innen származik a Cetsamhain[1] elnevezése is az ünnepnek). A kelták két évszakra osztották föl az évet és a tél Samhain estéjétől Beltane estéjéig tartott.

A szó etimológiája[szerkesztés]

A bealtaine szó etimológiája jól jelöli az ünnep jelentőségét, amit megtestesít.

Biztos jelentését tekintve elég bizonytalan szóval állunk szemben. A taine szótag valószínűsíthetően a teine szóból képződött, melynek jelentése: tűz. A bel szótag feltehetőleg fénylő, ragyogó jelentésű. Bizonyos értelmezések kiemelik azt, hogy a gall Belenus isten neve is hasonlít a beltine szóhoz, ami érthető is, hiszen a gall istent gyakran hasonlították Apollónhoz, akit a görögök egy időben a naphoz társítottak.

A p-kelta nyelvekben a május elsejét nem az ír szóhoz hasonlóan jelölték. A walesi nyelvben elterjedt elnevezés a Calan Mai (május első napja), cornwalliul Cala' Mē, bretonul Kala Hañv. Jelentésük hasonló a walesi kifejezéshez.

Modern ünneplése[szerkesztés]

Beltane Tűz Fesztivál (Beltane Fire Festival) kelta ünnep, Edinburgh, Skócia

Több pogány, újpogány vallásban is előforduló ünnep, mint például a Wiccában. Ez az újjászületés ünnepe, a Természet feléledése. Ellentéte Samhain-nak, a halál ünnepének.

Az ünnephez tartozó hagyományok[szerkesztés]

Mint ahogy az a szó etimológiájából is látszik, a beltine ünnepében jelentős szerepet játszott a tűz és az emberáldozat. A korai állattenyésztő vidékeken a tavasz, nyár eljövetele a csordák nyári legelőkre való áthajtását is jelentették. A pogány babona szerint a vándorlás kezdetekor a pásztorok a csordát két tűzrakás között hajtották át, mely szertartás megvédelmezte a csordát a betegségektől, gonosz szellemektől. Ha a tűzrakások között az ember is áthaladt, ő is védettséget szerzett a különböző járványoktól.

A csorda indulása, valamint az, hogy a történetek szerint Míl népe és a Tuatha Dé Danann is május elsején érkeztek Írországba, arra enged következtetni, hogy az ünnepnek a kiemelkedően fontos kezdetekhez is köze van: a hagyomány szerint május elsején célszerű belevágni nagy vállalkozásokba, így sikeresek lesznek. Azonban május jelentette a házasodási időszak végét, és a házasság szempontjából május elseje nem számított szerencsés napnak.

Források[szerkesztés]

  • James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák. General Press, Budapest, 2006. ISBN 963-9598-83-6. pp.148-150
  • Mitológiai ábécé. Gondolat, Budapest, 1970. pp.326-327
  • Proinsias MacCana: Kelta mitológia, Budapest, Corvina, 1993. ISBN 963-13-3862-2.

További információk[szerkesztés]