Bartal Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bartal Antal
Bartal Antal portréja a Vasárnapi Ujságban
Bartal Antal portréja a Vasárnapi Ujságban
Született 1829. április 24.
Besztercebánya
Elhunyt 1909. szeptember 6. (80 évesen)
Dunaharaszti
Foglalkozása klasszika-filológus, lexikográfus, pedagógus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bartal Antal témájú médiaállományokat.

Bartal Antal (Besztercebánya, 1829. április 24.Dunaharaszti, 1909. szeptember 6.) klasszika-filológus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felsőbb tanulmányait a pesti és bécsi egyetemeken végezte. 1856-ban Ungvárra, 1858-ban a budapesti V. kerületi katolikus gimnáziumhoz a görög és latin nyelv tanárává nevezték ki. 1871-től 1890-ig a tanárképző intézet és a gyakorló gimnázium igazgatója volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1873-ban a levelező tagjai, majd 1898-ban rendes tagjai sorába választotta. 1890-ben nyugállományba vonult, királyi tanácsosi címmel. Ezután haláláig Dunaharasztin (akkoriban Haraszti) élt.

Neki tulajdonítható az első magyar Philologiai Közlöny megindítása, azonban ez a folyóirat csak 2 esztendeig jelent meg (1870–1871), és az érdeklődés hiánya miatt megszűnt. A latin nyelv oktatása terén hasznos volt a Malmosi Károllyal együtt megírt és számos kiadást megért iskolai latin grammatikája, amelyben szakítva a hagyományokkal az összehasonlító nyelvészet álláspontjára helyezkedett. A klasszika-filológia és az összehasonlító nyelvészet tárgyköréből írta hézagpótló akadémiai székfoglalóját: A classica-philologiának és az összehasonlító árja nyelvtudománynak mívelése hazánkban (1874). Ugyanezen a területen fordítói tevékenységet végzett (Foustel de Coulanges: A római község illetve Egger: Bevezetés a nyelvtudományba című művei).

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]