Felszentelés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A felszentelés (latin: ordinatio vagy consecratio) egy konszekráló, szentelő áldás,[1] a vallásokban végzett szertartás.

Lehet személyek vagy épületek, tárgyak felszentelése.[2] Egy épület vagy tárgy felszentelése esetén az a világi (profán) használattól elvonatik.

Egy katolikus diakónus felszentelése (1520)

Kereszténység[szerkesztés]

A kereszténységben a felszentelés által az illető személy, épület vagy tárgy Isten szolgálatára rendeltetik és különleges szent jelleget nyer.[2] Többnyire felszentelésnek nevezik a papszentelést, amikor kézrátétellel és imában Istentől kérnek áldást az egyénre.

A felszentelés fajtái:

  • pap-, lelkészszentelés
  • templom-, épület felszentelése
  • vízszentelés (→ szenteltvíz)
  • ételszentelés
  • egy eszköz, tárgy felszentelése (oltár, kehely stb.)

Római katolikus egyház[szerkesztés]

Katolikus pap felszentelése (a római rítus 1968 előtti formája)

A római katolikus egyházban az a szertartás, mely az egyházi (rendi) hatalomnak bizonyos fokát ruházza a felszenteltre a szent ténykedések végzésére. A felszentelés által nyert egyházi hatalom elveszíthetetlen.[3] A hét szentség egyike.

A 12. századig a felszenteléssel együtt járt az alkalmaztatás valamely egyházi hivatalra; azóta hivatal nélkül is történik a felszentelés (abszolút ordinatio); de hogy az így felszentelt egyházi hatalmát megengedett módon gyakorolhassa, az egyházi felsőbbség külön megbízása (missió canoniea) szükséges. [3]

A felszentelt egyén nem kapja meg mindjárt az egyházi hatalom teljét, hanem csak egy-egy fokát, míg végül az összes fokokon áthaladva elérkezik az egyházi hatalom legmagasabb fokáig. Az egyházi hatalomnak a felszentelés által nyert fokait rendnek (ordo) nevezik. Az ordo a felszentelésnek eredménye; de nevezik magát a felszentelést is ordónak, egyházi rendnek.[3]

A felszentelés rendes kiszolgáltatója minden érvényesen felszentelt püspök, ha érvényesen szentel,[3] de csak saját egyházmegyéik papjait szentelhetik fel; csupán a pápának, mint az egyház egyetemes püspökének van joga mindenhol gyakorolni a felszentelést.[4] Ugyanakkor a felszentelésre illetékes püspök a jogosultságát más püspökre is átruházhatja, felkérve őt a szentelés kiszolgáltatására az elbocsátó levél (litterae dimissoriae) által.[3]

A felszentelés gyakran a krizmával történik.

Protestantizmus[szerkesztés]

Bizonyos protestáns felekezetekben a személyeknek, illetve tárgyaknak egyházi szolgálatra, illetve használatra való rendelésére a felszentelés szó helyett inkább a felavatás kifejezést alkalmazzák.[2]

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Bangha Béla (szerk.): Katolikus Lexikon 1. Áldás (1931)
  2. a b c Uj Idők Lexikona 9-10. Felszentelés (1938)
  3. a b c d e Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 2. Felszentelés (1931)
  4. Magyar Lexikon 7. (1880)