Misztérium
A misztérium görög eredetű szó (müsztérion), jelentése: titok. A görög müein (= bezárni) szóból származik.[1]
Ókori vallások és filozófia[szerkesztés]
Az ókori görög vallásban és filozófiában mindenekelőtt azt jelöli, ami egy istentapasztalatban titokzatos és kimondhatatlan, valamint azt, amit nem szabad átengedni a nyilvánosságnak. [2]
Misztériumoknak nevezték azokat a mágikus szertartásokat, amelyeket a legnagyobb titokban hajtott végre a beavatottak csoportja egy isten vagy istennő tiszteletére, hogy vele egyesüljenek.
Kereszténység[szerkesztés]
Olyan dogma, amely teljes egészében meghaladja az ember értelmét. Az ember a teológia szerint saját erejéből a misztériumot soha fel nem ismerné, s ha a kinyilatkoztatás révén értesül róla, azt megérteni képtelen. Ilyen például a Szentháromság dogmája. [3]
Színjáték[szerkesztés]
A misztérium középkori vallásos tárgyú színdarabot is jelöl, amelyet kezdetben a templomi szertartás részeként latinul, később a templomokon kívül anyanyelven a papok, az iskolások vagy a felnőttek adtak elő.[3]
A misztérium szót az újlatin nyelvet beszélő népek használták a középkorban, társítva a vallásos színjátékok megnevezésére. A magyar nyelvben megfelelője a misztériumjáték vagy misztériumdráma.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás: Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás, 1977
- ↑ Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár: Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár → misztériumok és kereszténység, 2006
- ↑ Vallástörténeti kislexikon → misztérium: Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon → misztérium, 1975
- ↑ Teológiai kulcsfogalmak szótára: Kránitz Mihály, Szopkó Márk: Teológiai kulcsfogalmak szótára, 2001
További információk[szerkesztés]
- Mircea Eliade: Mítoszok, álmok és misztériumok; ford. Saly Noémi; Cartaphilus, Budapest, 2006 ISBN 963-7448-14-4
- Szent szimbólumok. Népek, vallások, misztériumok; szerk. Robert Adkinson, ford. Árokszállásy Zoltán; Corvina, Budapest, 2009
