Misztérium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A misztérium görög eredetű szó (müsztérion), jelentése: titok. A görög müein (= bezárni) szóból származik.[1]

Görög vallás és filozófia[szerkesztés]

Az ókori görög vallásban és filozófiában mindenekelőtt azt jelöli, ami egy istentapasztalatban titokzatos és kimondhatatlan, valamint azt, amit nem szabad átengedni a nyilvánosságnak. [2]

Misztériumoknak nevezték azokat a mágikus szertartásokat, amelyeket a legnagyobb titokban hajtott végre a beavatottak csoportja egy isten vagy istennő tiszteletére.

Kereszténység[szerkesztés]

Olyan dogma, amely teljes egészében meghaladja az ember értelmét. Az ember a teológia szerint saját erejéből a misztériumot soha fel nem ismerné, s ha a kinyilatkoztatás révén értesül róla, azt megérteni képtelen. Ilyen például a Szentháromság dogmája. [3]

Színjáték[szerkesztés]

A misztérium középkori vallásos tárgyú színdarabot is jelöl, amelyet kezdetben a templomi szertartás részeként latinul, később a templomokon kívül anyanyelven a papok, az iskolások vagy a felnőttek adtak elő.[3]

A misztérium szót az újlatin nyelvet beszélő népek használták a középkorban, társítva a vallásos színjátékok megnevezésére. A magyar nyelvben megfelelője a misztériumjáték vagy misztériumdráma.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás: Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás, 1977
  • Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár: Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár → misztériumok és kereszténység, 2006
  • Vallástörténeti kislexikon → misztérium: Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon → misztérium, 1975
  • Teológiai kulcsfogalmak szótára: Kránitz Mihály, Szopkó Márk: Teológiai kulcsfogalmak szótára, 2001