Olomouc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Olmütz szócikkből átirányítva)
Olomouc (Olmütz)
Olomouc square.jpg
Olomouc címere
Olomouc címere
Olomouc zászlaja
Olomouc zászlaja
Közigazgatás
Ország  Csehország
Régió Morvaország
Kerület Olomouci
Járás Olomouci
Polgármester Martin Novotný
Irányítószám 779 00
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség 100 154 fő (2016. jan. 1.)[1]
Népsűrűség 1068 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 219 m
Terület 103,36 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Olomouc (Csehország)
Olomouc
Olomouc
Pozíció Csehország térképén
é. sz. 49° 35′ 38″, k. h. 17° 15′ 03″Koordináták: é. sz. 49° 35′ 38″, k. h. 17° 15′ 03″
Olomouc weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Olomouc témájú médiaállományokat.

Olomouc (németül Olmütz, archaikus magyar nevén Alamóc, lengyelül Ołomuniec, latinul Eburum vagy Olomucium) város a Cseh Köztársaságban, Morvaország középső részén, az Olomouci kerület központja. A Felsőmorva-dombságban, a Morva folyó mentén fekszik; környéke a termékeny Hanák régió.

A város 10 336 hektáros területén kb. 100 000 lakos él. A városközpont tengerszint feletti magassága 219 méter, az északi szélesség 49° 45´, illetve a keleti hosszúság 17° 15´ fokán helyezkedik el. Olomouc legalacsonyabb pontja a Morva folyó, amely a város déli részén húzódik. Brno mellett Morvaország történelmi központja. Itt található a Palacký Egyetem és az olomouci érsekség, így a város Morvaország szellemi-lelki központja.

Olmütz néven egészen a második világháború végéig németek lakta város volt. Ekkor őket a városból, ahogy egész Csehszlovákiából, igen gyors ütemben kitelepítették. A város német jellege nyomon követhető például a polgármesterek nevéből is.

Történelmi magját a Morva folyó határolja. A központ a 11. században kezdett kialakulni, mai formáját a 19. században nyerte el. A városközpontban több kellemes hangulatú tér van. Ezek egyike a Felső tér (Horní náměstí), melyen a városháza a 15. századi olmützi orlojjal (óra) található. Ugyanitt áll a Herkules- és Caesar-díszkút, valamint az UNESCO védelme alatt álló Szentháromság-oszlop, amelyet 1740-ben emeltek. Jellegzetes műemléke az olmützi érseki székesegyház, a Szent Vencel-dóm, ahol 1469-ben a cseh és morva nemesség egy része Mátyás királyt cseh királlyá kiáltotta ki. A székesegyházban nyugszik III. Vencel cseh és magyar király, akit 1306-ban Olmützben gyilkoltak meg, ezzel kihalt a cseh Přemysl-ház. A városközpont másik oldalán látható a Palacký Egyetem (korábban Ferenc Császár Egyetem), melyet 1573-ban alapítottak, 1860-ban megszüntettek, majd új néven, 1946-ban újraalapítottak.

Története[szerkesztés]

Olomouc területe már az őskorban lakott hely volt. A Václav- és a Petr-domb tájékán i. e. 4000 körüli, a korai kőkorszakra datált leletekre bukkantak. I. e. 1700 körül, a kései és középső bronzkorban a hallstatti kultúra virágzott a környéken, amelynek a lausitzi kultúra (hamumezők), majd a větěřovicei kultúra vette át a helyét. Újabban tártak fel egy 2. századi római tábort a város területén. Erre a vidékre a 6. században érkeztek a szlávok.

A 8. században Olmütz Povel városrészében már erődítmény állt. A Nagymorva Birodalom bukása után rövid átmeneti időszak következett, amelyről meglehetősen keveset tudunk. A 10. században Morvaországot Csehországhoz csatolták. 1017-ben Břetislav fejedelem új várat építtetett Olmütz helyén. 1055-ben megalakult a morva tartományfejedelemség (údělné knížectví), Olmütz központtal. 1063-ban II. Vratiszláv cseh király itt alapította meg a morva püspökséget. A 1112. században az olmützi vár lett a Přemysl-házi tartományfejedelmek székhelye.

A vár első említése a 12. századi Chronica Boemorumból ismert Olomuc és Olmuc, illetve az arab kereskedők kapcsán Olmjjz alakban. 1239 és 1248 között királyi várossá lett, amelyet a magdeburgi városi jog (Stadtrecht) szerint irányítottak. A város kiterjedt kereskedelmet folytatott Boroszlóval, Krakkóval, Prágával és Béccsel, ami elősegítette gyors fellendülését. 1261-ben évenkénti vásártartási jogot szerzett és kereskedőházakat építtetett. Jošt őrgróf feltehetően 1375-ben keletkezett privilégiuma Olmützöt Morvaország fővárosának nevezi. 1378 és 1443 között megépült a városháza. A 14. század közepétől egészen 1641-ig vezették az olmützi ún. földlapokat.

Az 1419 és 1436 között vívott huszita háborúk alatt a város Luxemburg Zsigmondot támogatta. A 15. és 16. században a kereskedelem tovább fejlődött. 1469-ben Mátyás király elfoglalta egész Morvaországot, Sziléziát és Luzsicát. Mátyást még abban az évben, május 3-án a morva és cseh katolikus rendek cseh királlyá választották. 1479-ben az olmützi egyezményben Mátyás király és II. Jagelló Ulászló egyezséget kötött, miszerint Mátyás uralkodik a tartományokban, Ulászló pedig Csehországban. 1505-ben alapították Olmützben az első papírgyárat, 1520-ban megalakult a halászok céhe, 1566-ban pedig jezsuita akadémia létesült a városban. 1573-ban megalapították az olmützi egyetemet, melyet később Ferenc császárról neveztek el. 1860-ban megszüntették, majd 1946-ban újraalapították Palacký Egyetem néven. Ez az egyetem Csehország második legrégibb egyeteme.

1620. március 17-én a városban halt kínhalált Sarkander János. 1624-ben az olmützi jezsuiták ajándékba megkapták Nový Jičín városát. 1637-ben egy tűzvész 70 házat pusztított el. A harmincéves háború alatt, 1642-től 1650-ig a város svéd uralom alatt állt, miután Lennart Torstenson svéd generális elfoglalta. Lakossága 30 000-ről 1675-re csökkent ez idő alatt. 1650-ben, két évvel a vesztfáliai béke után a svédek távoztak a városból. 1655-ben III. Ferdinánd Olmützöt erődvárossá nevezte ki. 1658-ban Jean-Louis Raduit de Souches marsall kidolgozta az erőd átépítését. 1709-ben kiégett a Szent Móric-templom. 1741-ben II. Nagy Frigyes elfoglalta, majd 1742-ben elhagyták a várost. Az 1742. június 11-én aláírt boroszlói béke (Wrocław, Breslau) értelmében Olmütz határerőd, Szilézia ekkor vált két részre; az északi Poroszországé (ma Lengyelországé), a déli kisebb rész Ausztriáé lett. Ugyanebben az évben Mária Terézia Bechade de Rochepine Péter Fülöp generálissal átépíttette az erődöt.

1747 és 1757 között folytak az erődítési munkálatok. 1758. május 31-től július 1-jéig a poroszok ismét megostromolták a várost. Az újonnan elkészült erődöt képtelenek voltak bevenni. Június 30-án az osztrák seregek Domašov mellett megverték a poroszokat. 1762-ben Mária Terézia a várost Morvaország fővárosaként megerősítette. 1767-ben itt komponálta 6., F-dúr szimfóniáját a tizenegy éves Wolfgang Amadeus Mozart. 1773-ban II. József császár betiltotta a temetkezést a városban. 1777-ben érseki székhellyé vált. A századokon át tartó versengés Brünn és Olmütz között Morvaország fővárosának címéért 1782-ben dőlt el végleg. II. József Brünn-ek ítélte az elsőséget. 1794 és 1797 között raboskodott a városban Gilbert du Motier de La Fayette márki. 1841-ben megépült a Přerov–Olmütz közötti, 1842 és 1845 között az Olmützöt Prágával összekötő vasútvonal. 1848. október 14-én ideiglenesen a császári udvartartás ide települt, majd december 2-án Ferenc Józsefet az olmützi érseki palotában császárrá kiáltották ki. Abban az évben itt alakult meg a Szláv Hárs (Slovanská lípa) nevezetű cseh politikai egyesület. 1850-ben Morvaországot két részre osztották.

1860-ban megszüntették az olmützi egyetemet. 1867. október 1-jén megalakult a Szláv Gimnázium (Slovanské gymnázium). 1876-ban lebontották a várkaput, majd 1886-ban megszüntették az olmützi erődöt, így a város terjeszkedését lehetővé téve. 1902-ben cseh tannyelvű reáliskola alakult. 1904-ben a város 21 933 lakosából 1676 zsidó volt. 1905. december 7-én Eduard Konrad Zirm professzor Olmützön hajtotta végre a világon az első szaruhártya-átültetést. 1919-ben Olmützhöz csatoltak 2 várost és 11 falut. 1921-ben az első csehszlovák népszámlálás szerint a városnak 57 206 lakosa volt. 1930-ban egy részét a kiterjedt árvizek elöntötték. 1939. március 15-én elfoglalták a németek. Ekkor a városnak 2500 zsidó lakosa volt, amiből 800 férfit letartóztattak, néhányat közülük a dachaui koncentrációs táborba szállítottak. 1942 júniusától–1945 márciusáig 3498 zsidót deportáltak Theresienstadtba és egyéb keleti koncentrációs táborokba. 1944-ben a városban csupán 12 zsidó élt, és 30 000 német katona állomásozott, akiket a következő évben kiűztek. A Beneš-dekrétumok értelmében a helyi németséget erőszakosan kitelepítették. 1946-ban újraalapították az egyetemet, Palacký Egyetem néven. 1971-ben a belváros kulturális védettséget kapott. 1995-ben Olmützön járt II. János Pál pápa. Ekkor avatta szentté Sarkander Jánost. 1997-ben a Morva folyó áradása miatt víz alá került a vasútvonal és a város egy része is. 2006-ban ismét árvíz öntötte el a várost.

A város polgármesterei[szerkesztés]

A városháza
  • 1851–1865: Franz Kreilm
  • 1865–1866: Franz Hein
  • 1866–1872: Dr. Karl Borom. Johann Nep. Alois Schrötter
  • 1872–1896: Josef von Engel
  • 1896–1918: Karl Brandhuber
  • 1918–1919: kormánybiztos
  • 1919–1923: Dr. Karel Mareš
  • 1923–1939: Dr. Richard Fischer
  • 1939–1941: Dr. Fritz Czermak
  • 1942–1945: Dr. Julius Schreitter
  • 1945–1947: Václav Stibor-Kladenský
  • 1947–1949: Jan Kučera
  • 1949–1950: Ladislav Bernatský
  • 1950–1956: Antonín Eliáš
  • 1957–1960: Josef Drmola
  • 1960–1970: František Řeháček
  • 1970–1986: Dr. Jan Tencian
  • 1986–1989: Ing. Josef Votoček
  • 1989–1990: Břetislav Baran
  • 1990–1994: Milan Hořínek PhD
  • 1994–1998: RNDr. Ivan Kosatík
  • 1998–2006: Ing. Martin Tesařík
  • 2006-tól: Martin Novotný

Kulturális létesítmények és rendezvények[szerkesztés]

Színházak[szerkesztés]

Múzeumok[szerkesztés]

Kulturális rendezvények[szerkesztés]

Egyéb létesítmények[szerkesztés]

Városrészek[szerkesztés]

  • Olomoucnak 26 városrésze van, melyek a történelmi községeknek és településeknek felelnek meg.
Olomouc város városrészei
száma helységrészek száma a városrészek igazgatóbizottsága megjegyzés
1. Bělidla
3. Černovír 1. Černovír – Hradisko
2. Droždín 2. Droždín
4. Hejčín 3. Hejčín
5. Hodolany
6. Holice 4. Holice
7. Chomoutov 5. Chomoutov
8. Chválkovice 6. Chválkovice
9. Klášterní Hradisko
10. Lazce 7. Lazce
11. Lošov 8. Lošov
12. Nedvězí u Olomouce 9. Nedvězí
13. Nemilany 10. Nemilany
14. Neředín 11. Neředín
15. Nová Ulice 12. Nová Ulice
13. Nové Hodolany
16. Nové Sady u Olomouce 14. Nové Sady
17. Nový Svět u Olomouce 15. Nový Svět
18. Olomouc-město (Olomouc-belváros)
16. Olomouc-střed (Olomouc-közép)
17. Olomouc-západ (Olomouc-nyugat)
19. Pavlovičky 18. Pavlovičky
20. Povel 19. Povel
21. Radíkov u Olomouce 20. Radíkov
22. Řepčín 21. Řepčín
23. Slavonín 22. Slavonín
23. Staré Hodolany-Bělidla
24. Svatý Kopeček 24. Svatý Kopeček
25. Tabulový vrch
25. Topolany u Olomouce 26. Topolany
26. Týneček 27. Týneček

Iskolaügy[szerkesztés]

Főiskolák – Egyetemek

  • Univerzita Palackého [1] (Palacký Egyetem)
  • Moravská vysoká škola (Morva Főiskola)

Középiskolák

  • Slovanské gymnázium (Szláv Gimnázium)
  • Gymnázium Olomouc-Hejčín

Sport[szerkesztés]

egyesületek:

  • SK Sigma Olomouc – futball klub
  • HC Olomouc – hokicsapat
  • Skokani Olomouc – baseballcsapat
  • 1.HFK Olomouc – futball klub
Olmützi panoráma
Olmützi panoráma

Testvérvárosok[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott:

Érdekességek[szerkesztés]

  • 0564-es számú aszteroida neve: Olomouc (angol leírás: 30564 Olomouc)
  • Bolyai János – emléktáblája a Május 1. úton (třída 1. máje)
  • Mátyás király reneszánsz idealizált ábrázolása, a Štítná ulica egyik házán
  • Kvargli, nemzetközileg ismert és kedvelt erős szagú sajtféleség

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Olomouc című cseh Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]