Magyarországi lengyelek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A magyarországi lengyelek létszáma kb. 3-5 ezer fő. Egyharmaduk Budapesten él.

Történelem[szerkesztés]

I. Ulászló király
Bem József

A lengyel-magyar kapcsolatok igen nagy múltra tekintenek vissza, hiszen a magyar Királyság és a Lengyel Királyság évszázadokon át közvetlen szomszédok voltak. Nagy Lajos király mindkét ország uralkodója volt, de később is gyakran lengyel származású királyok uralkodtak Magyarországon (Jagellók), vagy éppen magyart koronáztak lengyel királlyá (Báthory István).

Az első lengyelek már a honfoglalás idején megjelentek Magyarországon. Számuk azonban csak a 18. századra növekedett olyan mértékben, hogy komoly kisebbségnek lehessen venni őket.

Az 1848-49-es szabadságharcban sok lengyel katona is harcolt a magyarok oldalán. Közülük számosan Magyarországon is maradtak. Az 1860-as évektől megalakították első szervezeteiket, köztük a Budapesti Lengyelek Egyesületét (1867). A kiegyezés után további több tízezer lengyel érkezett Magyarországra a jobb megélhetés érdekében.

A második világháború alatt több mint 100 ezer lengyel menekült Magyarországra. Közülük a háború utolsó évét túlélők nagy része hazatért, egy kis részük az országban maradt.

A kommunizmus időszakában főleg a Mecsek területére telepítettek be lengyel bányászokat. Bár az ottani uránérckészlet mára kimerült, 2001-ben 125 fő vallotta magát lengyelnek Baranya megye területén.

Érdekképviselet[szerkesztés]

Kisebbségi önkormányzataik 1994-95 során hozhatták létre. Budapesten működik 1994 óta a Fővárosi és Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat. Emellett 24 településen (14 megyében) található lengyel önkormányzat.

Demográfia[szerkesztés]

A 2001-es népszámláláson 2 962-en vallották magukat lengyelnek.[1] 3 983 kötődtek a lengyel kultúrához, 2 580 lengyel anyanyelvűnek vallotta magát, míg 2 659 fő nyilatkozta azt, hogy családi, baráti körben használják a lengyel nyelvet. Becslések szerint azonban Magyarországon jelenleg 10-12 ezer lengyel, illetve lengyel nemzetiségű él.[2]

Kulturális élet[szerkesztés]

Szent Adalbert

A magyarországi lengyelség ma két országos kiterjedésű szervezetet működtet. 1958 óta áll fenn a Bem József Egyesület, a Szent Adalbert Egyesületet pedig 1992-ben hozták létre. Ezen kívül 14 megyében vannak kisebb kulturális szervezeteik.

A lengyelek visszanyerték a Lengyel Házat (1998-ban), és a Lengyel templomot, amely 1991-ben a Budapesti Római Katolikus Lengyel Perszonális Plébánia rangot kapta. A művészet és tudomány művelői a Magyarországi Lengyel Alkotók Fórumát hozták létre (1996-ban), az üzletemberek pedig a "Polonia-Hungaria" Magyarországi Lengyelek Érdekvédelmi Szövetsége alapítói (1996).

A lengyelség létrehozott kulturális intézményeket is, ezek: a Magyarországi Lengyelek Múzeuma és Levéltára (1998-ban), valamint az Országos Lengyel Iskola (amelyet formálisan még nem jegyeztek be, ám gyakorlatilag 1998 óta működik). Van ifjúsági néptáncegyüttesük ("Dwa Bratanki" - 1993-tól) és színpadi együttesük ("Za Kurtyną" - 1998 óta).

A magyarországi lengyelek havi folyóirata a Polonia Węgierska, amely 1995-től jelenik meg. Negyedévenként jelentkezik a "Głos Polonii" című folyóirat (1987 óta). Lengyel nyelvű könyveket és naptárt is kiadnak.

1998 óta hetente lengyel nyelvű rádióműsort is sugároznak Magyarországon.

2003-ban az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat (OLKÖ) Derenk romfalut a Magyarországi Lengyelség Történelmi Emlékhelyévé nyilvánította.

A magyarországi lengyel szervezetek a lengyelség legfontosabb nemzetközi szervezeteinek munkájában is részt vesznek.

Lásd még:

Ismert magyarországi lengyelek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Kapronczay Károly, Sutarski Konrád, Bros Stanislawné: Magyarországi lengyelek (Körtánc füzetek, Budapest, 1998)
  • Kovács István: A lengyel légió lexikona, 1848-1849, MTA Történettudományi Intézet, História Könyvtár, Budapest, 2007, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 9639627116
  • Józef Wysocki: Együtt a szabadságért, 1848-1849, Wysocki tábornok emlékiratai, Zrínyi Kiadó, Budapest, 1993, ISBN 9633271851
  • [1]
  • [2]

Jegyzetek[szerkesztés]

külső hivatkozások[szerkesztés]