Lengyelország budapesti nagykövetsége

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lengyelország budapesti nagykövetsége
Rangja nagykövetség
Küldő ország Lengyelország
Fogadó ország Magyarország
Alapítva 1920
Vezető Sebastian Kęciek (2022–)
Beosztása lengyel nagykövet Magyarországon
Irányítószám 1068
Település Budapest VI. kerülete
Cím Városligeti fasor (16.)
Ellenkező képviselet Magyarország varsói nagykövetsége
Elhelyezkedése
Lengyelország budapesti nagykövetsége (Budapest VI. kerülete)
Lengyelország budapesti nagykövetsége
Lengyelország budapesti nagykövetsége
Pozíció Budapest VI. kerülete térképén
é. sz. 47° 30′ 32″, k. h. 19° 04′ 31″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 32″, k. h. 19° 04′ 31″
Lengyelország budapesti nagykövetsége weboldala
EmbassyPages.com ID
A Wikimédia Commons tartalmaz Lengyelország budapesti nagykövetsége témájú médiaállományokat.

Lengyelország budapesti nagykövetsége (lengyelül: Ambasada Rzeczypospolitej Polskiej w Budapeszcie) Magyarország és Lengyelország kapcsolatainak egyik kiemelt intézménye. Budapesten, a Városligeti fasor 16. szám alatt található, a nagykövet 2022 óta Sebastian Kęciek.

Története[szerkesztés]

A képviselet története sokban hasonlít Magyarország varsói nagykövetségének históriájához. Mindkét ország 1918 novemberében nyerte el önállóságát, míg mi az Osztrák–Magyar Monarchiából, Lengyelország az Orosz Birodalomból vált ki. A két ország azonnal kereste egymással a kapcsolatot: Magyarország a monarchia volt követségének titkárát, Csekonics Ivánt, Lengyelország Jan Szembeket (a korabeli magyar sajtóban: Szembek Jánost) bízta meg de facto képviselettel 1919-ben.[1] Mindkét ország 1921-ben emelte követségi rangra a képviseletét, és nevezte ki a misszióvezetőt: Jan Szembek 1921. november 17-én adta át megbízólevelét Horthy Miklós kormányzónak.[2] Csupán diplomáciatörténeti pillanat volt, hogy Miskolcon 1920. március 18-án lengyel konzulátus nyílt Tadeusz Ligęza-Stamirowski (Stamirovszky Tádé) vezetésével.[3] Ekkoriban ugyanis még nagyon hittek abban, hogy a békeszerződés Miskolcot egyfajta logisztikai-kereskedelmi központtá emeli majd, és a városnak jelentős szerepe lesz a lengyel-magyar kereskedelemben. Miskolc lett volna a két ország közti szén, élelmiszer és nyersanyagszállítás fontos áteresztő állomása, ráadásul ekkor még nyitott volt Ruténia csehszlovákiai részének hovatartozása: amennyiben Magyarországé lett volna a békeszerződés után, úgy közvetlen lengyel-magyar határszakasz jött volna létre.[4] Számos ok miatt a tervek nem valósultak meg, a konzulátus - egy évig sem működve - 1921. január 1-jén Budapestre költözött.

A követség két háború közti helyszíne: Országház utca 13., a Sztojakovits-ház

1934. október 21-én kulturális egyezményt írt alá a lengyel és magyar kormány, ennek a megállapodásnak az eredményeképpen kezdte meg működését 1938 őszén a Lengyel Intézet. Az ünnepélyes megnyitóra 1939. május 24-én került sor.[5] A második világháború kitörésekor Leon Orłowski volt a követ. A németek által megszállt Lengyelországból a kormánynak menekülnie kellett (a magyar követség, Hory András vezetésével szintén elhagyta az országot). Közismert, hogy a lengyel menekültek Magyarország felé vagy Magyarországon keresztül hagyták el otthonukat, így a lengyel követségnek kiemelt szerepe volt a migráció szervezésében, irányításában. De más feladatuk is volt: a nemzeti ellenállás szervezésének megkezdése, az érkező katonák és katonaviseltek felfegyverzése, külföldre juttatása - ehhez egyébként nem csak a budapesti, hanem Lengyelország valamennyi külföldi képviselete és azok katonai attaséjának munkájára szükség volt. Vörnle János külügyminiszter-helyettes - aki egyébként az külügyi apparátus a nácik felé leginkább elkötelezett tagja volt - 1939 október 28-án fel is szólította Orłowskit, hogy a szervezkedést fejezze be, és elrendelte, hogy lengyel katonák ettől a naptól kezdve nem utazhatnak tovább az országból.[6] Erőteljes német nyomásra végül a lengyel követség 1940. december 7-én bezárt, miután a magyar külügy megvonta tőle a területenkívüliségét.[7] Kiemelt szerep jutott a továbbra is működő Lengyel Intézetnek: itt jelentek meg a lengyel emigráció lapjai (Wiesci Polskie, Tygodnilc Polski-Materialy Obozowe, Nasze Swietlicowe Materialy), könyvkiadással is foglalkozott, mint például lengyel iskolák számára tankönyvek, szépirodalmi művek, továbbá folytatta korábbi tevékenységét.[8]

A második világháború után 1946-ban került sor a diplomáciai kapcsolatok ismételt felvételére[9] (más forrás szerint 1945. december 18-án[10]), majd 1954. április 27-től nagyköveti szintre emelték azt.[11]

A követség helyszínei[szerkesztés]

  • Képviseletként 1919-től az akkori Zita királyné út (ma: Várkert rakpart) 2. szám alatt,[12]
  • 1920-ban az Akadémia utca 9. számú házban,
  • később egészen az 1940-ben történt bezárásáig az I. Országház utca 13. szám alatti ún. Sztojakovits-házban működött,
  • 1948-ban a Városligeti fasor 16. szám alatti épületet megvásárolták, és azóta - a mai napig - ebben a házban működik.

Misszióvezetők[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek. Elevéltár (1919. szeptember 30.) Magyar Nemzeti Levéltár. o. (Hozzáférés: 2019. szeptember 20.)[halott link]
  2. A lengyel követ bemutatkozása. 8 Órai Újság, VII. évf. 258. sz. (1921. november 17.) 5. o.
  3. Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium: (1300-1960). Miskolc: Miskolc Város Tanácsa. 2002. 55. o. = Borsodi Levéltári Füzetek, 39.  
  4. Mikor kezdi meg teljes működését a lengyel konzulátus?: A békeszerződés és a miskolci lengyel konzulátus. Reggeli Hírlap, XXIX. évf. 119. sz. (1920. május 23.) 7. o.
  5. A Lengyel Intézet története 1939-től. Lengyel Intézet (Hozzáférés: 2019. szeptember 22.) arch
  6. Lagzi István: Lengyel menekültek evakuációja a dél-dunántúli megyéken keresztül (1939—1940). In Kanyar József (szerk.): Somogy megye múltjából. Kaposvár: Somogy Megyei Levéltár. 1989. 335. o.  
  7. Szombaton megszűnt a budapesti lengyel követség. 8 Órai Újság, XXVI. évf. 279. sz. (1940. december 10.) 3. o.
  8. Kapronczay Károly: Lengyel iskolák Magyarországon a második világháború idején. Magyar Pedagógia, 1. sz. (1974) 85. o.
  9. Torda Endréné (szerk.): Magyar Külpolitikai Évkönyv 2010. Budapest: Külügyminisztérium. 2010. 408. o.  
  10. Missziótörténet. Lengyel nagykövetség (Hozzáférés: 2019. szeptember 22.)
  11. Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 110. o. arch Hozzáférés: 2019. szeptember 22.  
  12. III. Egyéb diplomáciai képviseletek: Lengyelország. Külügyi Közlöny, 6. sz. (1921. október 19.) 71. o.