Tartós szegfű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Tartós szegfű
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 250 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Szegfűfélék (Caryophyllaceae)
Nemzetség-
csoport
:
Caryophylleae
Nemzetség: Szegfű (Dianthus)
Faj: D. diutinus
Tudományos név
Dianthus diutinus
Kit.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tartós szegfű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tartós szegfű témájú kategóriát.

A tartós szegfű (Dianthus diutinus) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe, ezen belül a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó endemikus magyar faj.

Megjelenése[szerkesztés]

20-60 cm magas, nyúlánk termetű. A gyöktörzsből több, el nem ágazó szárat fejleszt, melyek hamvas szürkék, viaszosak, deresek. Levelei szálasak, átellenes állásúak, tövükön hüvellyé összenőttek, kihegyezett csúcsúak, ép szélűek. A szár aljától a csúcs felé haladva méretük csökken, és ritkulnak. A 2-15 virág tömött csomókban vagy ritkábban egyesével ülnek, a szirom rózsaszín, lemeze 5–8 mm hosszú, tompa fogacskás, kopasz. A csésze lemeze finoman barázdált, 1,5 cm hosszú, fehéreslila-pirosló, a csészefogak tompák, nagyon keskeny hártyás szegélyben végződnek. A murvalevelek barnásfehérek, visszás tojásdadok, vagy majdnem kerekdedek, vékony, hártyás szegélyűek és szálkában végződnek.

Élőhelye, elterjedése[szerkesztés]

A tartós szegfűélőhelyét a meszes homokpusztai gyepek alkotják az Alföldön.
A Kiskunsági Nemzeti Park illetékességi területén Bodoglári homokbuckáknál (Kiskunmajsa), valamint Bócsa térségében, mindössze 25-30 négyzetkilométernyi területen összpontosul az ismert állomány 85%-a. A harmadik legnagyobb állománya a Duna–Ipoly Nemzeti Park illetékességi területén, Csévharaszt külterületen található.
Néhány száz töves, illetve szórványos előfordulási adatai ismeretesek még Harkakötöny, Tázlár, Ásotthalom, Nagykőrös térségéből. Fülöpházán egy kísérletképpen mesterségesen áttelepített, állománya tenyészik 1998 óta.
2007 és 2011 között mintegy 19 ezer egyeddel sikerült növelni a természetes populációt[2] a Szegedi Tudományegyetem füvészkertjének jóvoltából. A fajtamentő program, valamint élőhelyén a tájidegen fajok rendszeres irtása, illetve kaszálással való visszaszorítása nyomán e növényfaj egyedszáma 2017-re megközelítette a százezer darabot.[3]

A tartós szegfű elterjedése[4]
Terület Egyedszám A teljes állomány %-a
Bodoglár 8000 57,1%
Bócsa 3500 25,0%
Csévharaszt 800 5,7%
Nagykőrös 550 3,9%
Harkakötöny 490 3,5%
Ócsa 300 2,1%
Ásotthalom 160 1,1%
Fülöpháza 12 0,1%

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]