Szegedi vasúti Tisza-híd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szegedi vasúti híd
A Szegedi vasúti Tisza-híd
A Szegedi vasúti Tisza-híd
Elhelyezkedése Szeged, Magyarország
Áthidalt akadály Tisza
Funkció vasúti híd
Legnagyobb támaszköz 41,48 m
Nyílások száma 8
Teljes hosszúsága 439 méter m
Sávok száma 2 vágány
Tervező Ernest Cezanne
Átadás ideje 1858. december 2.
Elhelyezkedése
Szegedi vasúti híd (Szeged)
Szegedi vasúti híd
Szegedi vasúti híd
Pozíció Szeged térképén
é. sz. 46° 14′ 36″, k. h. 20° 09′ 06″Koordináták: é. sz. 46° 14′ 36″, k. h. 20° 09′ 06″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szegedi vasúti híd témájú médiaállományokat.

A Szegedi vasúti Tisza-híd egy egykori szegedi híd, amely 1944-ig bonyolította a Szegedet Temesvárral és a szomszédos Bánáttal összekötő vasútvonalak forgalmát. Magyarország második vasúti Tisza-hídját eredetileg két vágány számára tervezték, ám 1920 után a hídon csak egy sínpár futott. A trianoni döntéssel jelentőségét veszítő létesítményt a második világháborús pusztítások után már nem állították helyre. Csak Magyarország és Románia Európai Unióhoz történő csatlakozása után vetődött fel az átkelőhely újbóli felépítése.

Története[szerkesztés]

Építés[szerkesztés]

1852-ben született döntés arról, hogy a PestTemesvár vasútvonal Szegednél keresztezze a Tiszát. A Szegedi vasúti híd az Államvasút-Társaság Szeged-Temesvár vasútvonala részeként épült 1857 és 1858 között. A szerkezetet a francia Ernest Cezanne (Ernest Goüin & Cie) tervezte, aki a megbízatás idején mindössze 27 éves volt. Az eredeti tervek szerint az átkelőhelynek igen jelentős teherforgalmat kellett volna lebonyolítania, ezért a hídon két vágány számára elegendő hely volt. Az építkezésen a korszak legkorszerűbb építőipari technológiáit alkalmazták. A híd cölöpözését 1857. március 1-jén kezdték. A folyam közepén felállított pillércsövekben túlnyomást hoztak létre. A csövek belsejében dolgozó munkások kézi erővel ásták egyre mélyebbre a pilléreket.[1] A pillércsöveket belülről csavarozással erősítették egymáshoz,[2] majd betonnal töltötték ki őket. Egy pillér két csőből állt. Míg a korszak hídjainak többsége a vasútépítés rohamtempójának megfelelően fából épült, addig a szegedi híd kovácsoltvas elemekből. A Franciaországból a helyszínre szállított bonyolult vasszerkezetet szegedi és környékbeli munkások rakták össze a francia tervezőmérnök vezetésével. Először e hídnál alkalmazták a szerkezet egyes elemeit egymáshoz rögzítő vasszegecseket. A híd az 1855-ben mért legmagasabb vízszint fölött 8 méterrel ívelt át, hogy a magasabb hajók árvíz idején is átkelhessenek alatta. A szerkezet próbaterhelésére 30 mozdony érkezett a Tiszához.[3] A híd 1858. december 2-án nyílt meg.[4] A hídépítés idejére fából ideiglenes munkahíd épült a folyón. Ezen haladt át a vasúti forgalom is, mivel a Szeged–Temesvár vonalszakaszt már 1857. november 15-én, az állandó híd elkészülte előtt majd egy évvel átadták.

1891-ben a létesítmény a Szeged–Temesvár vonal államosításakor a MÁV tulajdonába került. (Az Államvasút-Társaság ugyanis nevével ellentétben magánvasút volt.) A vasúti járművek egyre növekvő tömegét idővel az acélszerkezet nem bírta, ezért döntést hoztak arról, hogy egyszerre csak egy vonat tartózkodhat a hídon. A trianoni békekötést követő forgalomhanyatlást kihasználva az egyik sínpárt biztonsági okokból fel is szedték.

Hídomlás[szerkesztés]

Vonat halad át a hídon egy régi képeslapon

A második világháború idején a Szegedi vasúti híd kiemelt hadászati jelentőséget nyert. Ezen a vonalon szállították a német csapatok utánpótlását a balkáni frontok irányába, illetve a román olajat a Harmadik Birodalom felé. A híd jelentőségével tisztában volt az angolszász hadvezetés is, ezért 1944 nyarán elrendelték megsemmisítését. A bombázók első, júliusi akciója még nem okozott jelentős károkat. 1944. augusztus 24-én Liberátorok több hullámban intéztek bombatámadást az átkelőhely ellen és tönkretették a felvezető viaduktot. A harmadik, szeptember 3-ai támadás során a hídszerkezet 8 közvetlen találatot kapott, a szegedi parthoz legközelebbi pillér kimozdult a helyéből és a folyó irányában bedőlt.[3][5] A gyorsan közeledő Vörös Hadsereg elől hátráló németek 1944. október 9-én a híd megmaradt nyílásait is felrobbantották. A háborút követő zűrzavarban egy sebtében fából ácsolt szerkezetet építettek a romos pillérek mellé, amelyen már 1944. november 12-én elindulhatott a forgalom. A fahíd azonban csak 2 évig szolgált. 1946-ban a jeges árvíz annyira tönkretette a szerkezetet, hogy a vasúti forgalmat be kellett szüntetni. Az utolsó vonat 1946. december 6-án kelt át Szegednél a Tiszán. 1947. január 1-jétől a közúti forgalmat is megszüntették.

Az újszegedi hídfő 2009-ben

A második világháború után a Tisza keleti partján fekvő vasútvonalak elveszítették jelentőségüket. Az Újszeged állomásra befutó vonatok csak az egyre apadó határ menti forgalmat szolgálták ki. Az 1950-es évek bezárkózó politikájában a főként nemzetközi forgalom kiszolgálására alkalmas híd helyreállítása nem tűnt fontos célnak, ezért az átkelőhely újbóli felépítésére nem került sor. A tiszai hajózás számára akadályt jelentő pilléreket az 1960-as években elbontották. Napjainkban már csak az újszegedi oldalon látható egykori hídfő emlékeztet az első szegedi hídra.

Lépések az új híd érdekében[szerkesztés]

Magyarország és Románia EU-csatlakozása után mindkét országban egyre többen ismerték fel a Temesvár–Szeged–Budapest kapcsolat helyreállításának fontosságát. Az érdekelt térségek képviselői, területi és települési önkormányzatai lobbitevékenységbe kezdtek a vasúti kapcsolat helyreállítása érdekében.[6] Az új híd kérdése felvetődött a magyar és a román kormány, illetve Csongrád és Temes megye közgyűléseinek 2008-as közös ülésein is.[7] A magyar és a román közlekedési tárca közös feladatul kapta a híd felépítésének előkészítését.[8] A vasúti kapcsolat helyreállításának kulcsszerep jut a „Szegedi Biopolisz” programban is.[9]

Az új vasúti híd valószínűleg már nem valósulhat meg a régi helyén, mivel a jobbparti oldalon a korábbi felvezető töltés helyén ma már épületek állnak. További hátrány, hogy a vágányoknak igen kis sugarú ívben kellene rákanyarodniuk a Tisza fölötti hídra.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A lerombolt híd tervei a Fekete Házban (magyar nyelven). Szeged Ma, 2008. november 20. (Hozzáférés: 2009. november 28.)
  2. A folyó fenekén dolgozó munkások között Móra Ferenc szerint egyszer a technika iránt rajongó Jókai Mór is megfordult.
  3. ^ a b Fedezzük fel Szegedet! (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. január 28.)
  4. Megy a gőzös, megy a gőzös... (magyar nyelven). Móra Ferenc Múzeum
  5. A lebombázott szegedi vasúti híd (magyar nyelven). Csongrád megye, 1944 (Hozzáférés: 2009. január 28.)
  6. Ambrus Réka: Az első lépés a szegedi vasúti híd helyreállítása (magyar nyelven). Promenád, 2008. december 14. (Hozzáférés: 2009. január 28.)
  7. R. Tóth Gábor: Régi álmokat váltana valóra a tiszai vasúti híd (magyar nyelven). Délmagyarország, 2008. október 16. (Hozzáférés: 2009. január 28.)
  8. Az érték mértéke: teljesítmény és minőség (magyar nyelven). Szegedi Tükör, 2008. 12. (Hozzáférés: 2009. január 28.)
  9. A BIOPOLISZ PROGRAM ÉS A VÁROS TELEPÜLÉSSZERKEZETE (magyar nyelven) (PDF). Szeged Város. (Hozzáférés: 2008. január 28.)

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szegedi vasúti Tisza-híd témájú médiaállományokat.