Cigánd–tiszakanyári II. Rákóczi Ferenc Tisza-híd
| II. Rákóczi Ferenc Tisza-híd | |
 | |
| A II. Rákóczi Ferenc közúti Tisza-híd | |
| Elhelyezkedése | Cigánd és Tiszakanyár között, a 381-es főúton, annak 38. kilométere közelében |
| Áthidalt akadály | Tisza |
| Szerkezettípus | rácsos híd |
| Funkció | közúti híd |
| Legnagyobb támaszköz | 106 m |
| Nyílások száma | 10 |
| Teljes hosszúsága | 532 m |
| Szélesség | 6,5 – 8,5 m |
| Magasság | 10,5 m |
| Sávok száma | 2×1 |
| Tervező | Uvaterv Rt., Mátyássy László; BME, Szatmári István |
| Átadás ideje | 1994. november 19. |
| Elhelyezkedése | |
 II. Rákóczi Ferenc Tisza-híd
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 48° 16′ 01″, k. h. 21° 57′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 16′ 01″, k. h. 21° 57′ 30″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Rákóczi Ferenc Tisza-híd témájú médiaállományokat. | |
A II. Rákóczi Ferenc közúti Tisza-híd Cigánd és Tiszakanyár között található, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye határán. A II. Rákóczi Ferencről[1] elnevezett hidat, 1,5 milliárd forintból készítették el 1993. május 21-től 1994. október 20-ig terjedő időszakban, a régi Polgári Tisza-híd felépítményének felhasználásával. Az ott felszabadult 106+106 méter támaszközű rácsos szerkezet bravúros átszállításával, az addig hazánkban még nem alkalmazott módszerrel építették meg az új Tisza-híd mederszerkezetét, amely az ártéri szerkezetekkel együtt 532 méter hosszú. A létesítményt 1994. november 19-én adták át ünnepélyesen a forgalomnak.[2] A hídon áthaladó út jelenleg főútnak minősül, 381-es útszámozással, amely, Sátoraljaújhely és Kisvárda között húzódva itt a 38. kilométere közelében jár.
Története[szerkesztés]
Előzmények[szerkesztés]
A Bodrog és a Tisza folyók közé ékelt terület a Bodrogköz, amelynek közlekedési kapcsolatai igen szegényesek voltak sok időn keresztül. Igazi áttörést és gazdasági fellendülést hozott az 1930-ban megépített Balsai Tisza-híd, a háború során viszont sok folyóhíddal együtt a balsai híd is elpusztult.[3] A közlekedési igények kielégítésére, a Rétköz megközelíthetőségére pontonhidat[4] építettek Dombrád és Cigánd között.[5] Cigándon 1920 és 1994 között két pontonhíd volt a Tiszán. Az elsőt Tokajból szállították át, majd 1944-ben a magyar csapatok felszedték és elvitték. 1952-ben Budapestről hozták el a Margit híd mellett felállított szerkezet egy részét.[6]
A bodrogközi közúti személy- és teherforgalom a Tiszán át többnyire kompon bonyolódott le. A terület megközelítését az elmúlt évtizedekben tovább hátráltatta a keskeny nyomközű Bodrogközi Gazdasági Kisvasút megszüntetése (1976, 1980), így a közútra további terhek hárultak. A Cigánd és Dombrád térségébe tervezendő állandó híd körvonalai, az 1980-as évek második felében fogalmazódtak meg, de a közlekedési tárca csak 1991-ben határozta el a megépítését.[7]
A megvalósítás[szerkesztés]
1989-ben teljesen átépítették a polgári Tisza-hidat és új, korszerű gerendahidat[8] építettek. A régi, eredetileg 1938–41-ben Mihailich Győző és Folly Róbert tervei szerint megépített Tisza-híd rácsos szerkezete feleslegessé vált.
1992-ben merült fel annak a gondolata, hogy mivel a régi polgári híd felszerkezete kihasználatlanná vált, azonban az acélszerkezet állapota jó, annak újrafelhasználása indokolt lenne. Az újrahasznosítás lehetőségét az új, cigándi Tisza-híd építése jelentette, ahol a szerkezet egy új pályalemezzel teljes értékű mederhídként alkalmazható. A problémát az jelentette, hogy az eredeti, mintegy 800 tonna tömegű és 212 méter hosszú szerkezetet közúton szállítható részekre bontani, elszállítani a kb. 100 km távolságra fekvő Cigánd térségbe és ott újra összeépíteni gazdaságilag teljesen indokolatlan lett volna.[9] A megvalósíthatósági tanulmányok kimutatták, hogy a régi polgári Tisza-híd folytatólagos, rácsos felszerkezete, két darabban leszerelhető úgy, hogy csak a középső támasznál kell megbontani, ráadásul vízi úton felúsztatható, s a Cigánd térségében építendő híd két medernyílásaként összeszerelhető. Az acélszerkezet leemelése, vízi szállítása és összeszerelése volt az építkezés leglátványosabb része. A leszerelést daru nélkül, bárkákra[10] épített állványszerkezettel, ezek között az emelőgerendák függőlegesen történő hidraulikus[11] mozgatásával oldották meg. A hídszerkezetet két részletben a bárkákra helyezték és a Tiszán felvontatták Cigánd határába.
A szállítás során komoly nehézséget okozott a tiszalöki duzzasztóművön való áthaladás, mert a két 106,0 m hosszú szerkezet nem fért be a zsilipbe, csak az uszály. A zsilipelés ezért csak olyan vízhozam mellett volt megoldható, amikor a vízküszöb lehetővé tette a szerkezet zsilipkapuk feletti túlnyúlását. A másik nehézséget a tokaji vasúti és közúti hidak okozták. Itt a szerkezetet – hogy a hidak alatt átférjen – 2 méter mélységben a vízbe kellett meríteni. A hídépítési szakmában ilyen szerelési és szállítási technológia, folyam feletti hídáthelyezés során, korábban nem fordult elő.[7]
Említésre érdemes még, hogy itt került sor Magyarországon először, egy folyami híd egy nyílásának egészben történő mozgatására.[12] A Cigándra megérkezett és a bárkákról a pillérekre helyezett szerkezetet megerősítették és új pályalemezt építettek, így a híd korábbi teherbírásán is lehetett javítani. Az átszállítással párhuzamosan megépültek az új alépítmények, hídfők és pillérek. A két átszállított acél főnyíláson kívül parti hídrészek is épültek. A híd hullámtéri felszerkezete ún. szekrény keresztmetszetű, amely a jobb parton (7 x 40 méter nyílású) feszített, monolit[13] vasbeton, amely szakaszos előretolásos technológiával, a bal parton (40 méter nyílású) pedig állványon készült. Az átmentett mederszerkezeten a kocsipálya szélessége csak 6,50 m, mivel a rácsos főtartók ezt tették lehetővé. Az új építésű ártéri szakaszok szélessége a szabványban előírt értéket követik: 8,50 m. Ilyen szerelés- és szállítástechnológiával folyó feletti hídépítés, hídáthelyezés különlegességnek számít. A híd átadása óta hasonló elvek szerint épült meg több hidunk is, lényegesen nagyobb tömegeket is mozgatva, azonban ennél a hídnál kivitelezett hosszú és bonyolult szállítási út egyedülálló a magyar hídépítés történetében.[14]
Hivatkozások[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ II. Rákóczi Ferencről nevezték el a vásárosnaményi Tisza-hidat is, még 1926-ban annak emlékére, hogy 1703-ban serege Esze Tamás vezetésével itt kelt át a Tiszán.
- ↑ Bodrogközi átkelőhelyek (magyar nyelven). Siska József. [2014. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 30.)
- ↑ Helyreállítása ugyan több alkalommal felmerült, de a mai napig nem valósult meg.
- ↑ Fából készült felszerkezetét, a vízen úszó fahajók vagy pontonok tartják.
- ↑ Dr. Tóth Ernő: Hidak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolc, 1994
- ↑ / Bodrogközi átkelőhelyek (310 oldal) (magyar nyelven). Siska József. (Hozzáférés: 2014. november 27.)
- ↑ a b Vásárhelyi Balázs: Zemplén közúti hídjai a Tiszán és a Bodrogon (magyar nyelven). Zempléni Múzsa, 2005. október 1. [2009. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 27.)
- ↑ A gerendahíd, a leggyakoribb hídtípus. Olyan híd, mely az alátámasztásoknak függőleges terhelés hatására függőleges erőket ad át.
- ↑ Dr. Szatmári István: Régi acélhidak rekonstrukciója, 2007
- ↑ Hajótípus
- ↑ Az erőátvitel, az emelőszerkezet olajtöltésének szabályozásával történik
- ↑ Dr. Szatmári István: A cigándi II. Rákóczi Ferenc Tisza-híd mederszerkezete, Közúti Közlekedési és Mélyépítéstudományi Szemle, 1997. 4–5. sz.
- ↑ helyszínen zsaluzott, vasszerelt, betonozott födém szerkezet
- ↑ Vásárhelyi Balázs: Zemplén közúti hídjai a Tiszán és a Bodrogon (magyar nyelven). Zempléni Múzsa, 2005. október 1. [2009. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 26.)
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Kara Katalin - Tóth Ernő dr. (szerk): Hídjaink. A római örökségtől a mai óriásokig (Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ, 2007) ISBN 978-963-06-3045-0
