Temesi Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Temesi Ferenc
Az 1983-as Körkép antológiában megjelent portréja
Az 1983-as Körkép antológiában megjelent portréja
Élete
Született 1949. november 30. (67 éves)
Szeged
Nemzetiség magyar
Szülei Temesi Ferenc
Tóth Etelka
Házastársa elvált
Gyermekei Rész Mónika (1968)
Temesi Dániel (1978)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza
Irodalmi irányzat avantgárd
posztmodern
Első műve Látom, nekem kell lemennem (elbeszélések, 1977)
Fontosabb művei Por I-II. (regény, 1986–1987)
Kölcsön idő. I-I. (újságregény, 2005–2006)
Kitüntetései
Irodalmi díjai József Attila-díj (1988)
A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1994)
Pro Literatura-díj (2002)
Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (2011)

Temesi Ferenc (Szeged, 1949. november 30. –) Kossuth-díjas és József Attila-díjas magyar író, műfordító, drámaíró, forgatókönyvíró. Legsikeresebb regénye az 1986–1987-ben megjelent kétkötetes Por című. E művével létrehozta a „szótárregény” műfaját Magyarországon. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja (2004).

Életútja[szerkesztés]

Temesi Ferenc 1949. november 30-án született Szegeden Temesi Ferenc és Tóth Etelka házasságából római katolikus családban. 1974-ben a szegedi József Attila Tudományegyetem magyarangol szakán szerzett diplomát. Közben 1971-ben egy londoni egyetem diákja volt.

Budapesten az Egyetemi Könyvtárban, majd a Fiatal Művészek Klubjában dolgozott. 1975-től szabadfoglalkozású író. 1983-ban részt vett a One World Poetry amszterdami költői világfesztiválon. 1988-ban tanulmányúton járt Kínában. Részt vett az Iowai Nemzetközi Írói Programban, valamint az 1991-es mexikói nemzetközi prózaírói világszimpozion munkájában. 2001 óta a Magyar Írószövetség Választmányának tagja és a Magyar PEN Club alelnöke.

Stílusa[szerkesztés]

Írói világa színes, különféle élményterületekből táplálkozik: a szegedi hagyományból éppúgy, mint az angolszász lírából, vagy az 1970-es évek avantgárdjából és popzenéjéből. Regényeiben sokszor eljátszik a forma adta lehetőségekkel, írt már regényt például tarot kártyára, Ji-King-jóslatokra vagy sakkjátszmára. Írásainak egyik jellemzője az is, hogy elváltoztatja a fontosabb személynevek, helynevek, sőt akár népnevek egy részét (pl. Szeged helyett Porlód, románok helyett mánok). Saját maga is visszatérő szereplője regényeinek és novelláinak, ugyancsak elváltoztatott néven.

Néhány művéről[szerkesztés]

A Látom, nekem kell lemennem című pályakezdő elbeszéléskötete a hagyományos elbeszélés megszüntetésére irányuló – többségében játékos és ironikus – kísérletek gyűjteménye (keresztrejtvény formájú novella, „egyperces-utánzat”, vendégszöveg-szerkesztmény, szótárcikk alakú elbeszélés stb.).

Por című regénye az avantgárddal való személyes leszámolás igényével készült. Ő írja le a műben, hogy ez lenne az első magyar tudatosan posztmodern nagyregény. A leszámolás azonban ironikus, mert jóllehet a regény a legősibb történetmondó formákat eleveníti fel, az író szótár formában szerkesztette, a történeteket a címszavak hálójába rejtette. A szótár pontosan hatszázhatvanhat szócikket tartalmaz. Majdnem egyidőben jelent meg Milorad Pavics Kazár szótár című szerb lexikonregényével, 1984-ből. Por című regényét Bálint Sándor néprajzkutatónak ajánlotta, aki többek közt lejegyezte a szegedi első legnagyobb mesélő Tombácz János történeteit. A magyar irodalom klasszikusai közül Tömörkény István írói munkássága is kiemelkedő helyet foglal el az ő indíttatásában.

Egyik újabb regénye, a Kölcsön idő lapjain egy képzeletbeli folyóirat egymást követő számaiból, folytatásos cikkeiből, és apró formákból bontakozik ki az úgynevezett újságregény bonyolult, mégis rendkívül olvasmányos szövedéke. 1990-ben kezdte el gyűjteni hozzá az anyagot, s 2005–2006-ban jelent meg. A 20. század első felének legnagyobb művészei az ő szemében Ady Endre és Bartók Béla. 2012-ben regényt jelentetett meg Bartók Béla útjáról is, Bartók címmel.[1]

Apám című regénye az 1993-ban elhunyt édesapjáról készített, és az író kezébe csaknem két évtizeddel később eljutó titkosszolgálati jelentések alapján született meg, megjelenítve benne azt a nyomasztó történelmi korszakot, amikor a hatalommal egyet nem értőknek nap mint nap arra kellett figyelniük, hogy ki előtt tesznek a hatalomnak nem tetsző, politikai tartalmú (vagy annak is betudható) kijelentéseket. A regényből kiderül, hogy még aki sejtette, hogy figyelik, a hatalom annak is túl tudott járni az eszén, és nemegyszer az illető legbizalmasabb barátját szervezte be téglának. A könyv végére a szerző eljut az apjáról jelentő két legaktívabb hálózati személy közel száz százalékos bizonyosságú azonosításáig, de beismeri, hogy hasonlóan Esterházy Péterhez, aki ugyancsak könyvet írt arról, amikor értesült az apja és az állambiztonság közti, több évtizedes kapcsolatról, ő sem lett boldogabb attól, hogy egy könyv formájában írta ki magából a számára megdöbbentő felismeréseit.

Művei (válogatás)[szerkesztés]

  • Látom, nekem kell lemennem (elbeszélések, 1977)
  • Por I-II. (regény, 1986–1987)
  • 3. könyv (elbeszélések, 1988)
  • A szív böjtje (kisregény, esszék, 1991)
  • Pejote (kisregény, 1992)
  • Híd (regény, 1993)
  • Pest (regény, 1996)
  • Arborétum (színmű, 1997)
  • A zsidó Isten Debrecenben (elbeszélések, versek, 1997)
  • Hogyan nem találkoztam Allen Ginsberggel? (válogatott elbeszélések, 1998)
  • Az éjféli utas (elbeszélések, 2000)
  • Királyáldozat (regény, 2000)
  • Babonáskönyv (elbeszélések, 2001)
  • Gabo meg a halál (elbeszélések, tárcanovellák, 2003)
  • Jaj, ha Anyám látna…! Ha egy szegedi író, egy humorista és egy dobos visszanéz… (Nagy Bandó Andrással és Kelemen Istvánnal közösen, magánkiadás, 2003)
  • Kölcsön idő: alapíttatott 1990-ben. I-II. (újságregény, 2005–2006)
  • Amszterdam stb. (regény, 2008)
  • Bartók (regény, 2012)
  • Apám (regény, 2013)
  • Miért nem lettem...?; L'Harmattan, Bp., 2014
  • Tündér, mesék; ill. Mayer Hella; L'Harmattan–Könyvpont, Bp., 2014
  • Por; 4. jav., átd. kiad.; Scolar, Bp., 2017

Társasági tagság[szerkesztés]

Díjak, elismerések (válogatás)[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 2070. o. ISBN 9630568071  
  • Ki kicsoda 2000: Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20 000 kortársunk életrajza, főszerk. Hermann Péter, I–II, Budapest, Greger-Biográf, 1999, ISSN 1215-7066 – Temesi Ferenc szócikkét ld. II. köt. 1611. o.
  • Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 963-8477-64-4

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]